Nem is tudom, mit vártam ettől a sorozattól. Talán jobb krimit. Ez viszont inkább családi dráma kiderülő titkokkal és olyan szereplőkkel, akikkel nehezemre esik együttérezni is. Pedig próbálkoznak, 6 rész nem is sok, mégis, nem tetszett.

A történet szerint jó pár éve tombolt egy vihar. Egy kamaszfiú a part menti barlangban ragadt, a bátyja és annak munkatársa elmentek érte. Csak a fiú jutott ki - a másik kettő megfulladt. Ezzel a túlélő élete is tönkrement: fekete bárány lett, akit lehetett a tragédiáért hibáztatni. Hamarosan el is kellett mennie innen. Most hazatér a párjával, pár hónapos kislányukkal, mert az apja lassan teljesen elveszti az emlékeit. A bonyodalmat az okozza, hogy egy, a szigeten dolgozó lány gyilkosság áldozata lett. Mielőtt meghalt, a harmadik halott ügyében nyomozott. Mert aznap nem csak a két fiatalember veszett oda, volt egy lány is, akinek nyoma veszett és akiről senki nem beszél. Bronte az életével fizetett a kíváncsiságáért. Az új ügy pedig mindenkit felkavar és kénytelenek szembenézni a múlttal.

Kieran pedig szép lassan fel kell hogy feddje és felfedezze, ki mindenki és mit titkolt arról a bizonyos estéről. Sokkal több minden történt, mint amiről az egyes szereplők tudtak. Vagyis, a darabok megvannak, de ez az eset kell és a nyomozás, hogy beszélni kezdjenek és lassan összeálljon a múlt története. 6 rész, de bőven vannak kiugrók és terelések benne. Több elmélet is lesz, mi történt igazából. Még a hősi halottak tisztessége is megkérdőjeleződik, de sokféle régi konfliktus felszínre tör.

Ezt árnyalják a magánéleti és szerelmi drámák. Mia a halott lány barátnője volt, aki bele volt esve Kieranba. Most pedig Mia az, akivel együtt van, aki gyereket szült neki. Eleve nem egy biztos helye volt, de most azzal is szembe kell néznie, hogy Kieran akkori nagy szerelme a halott lány nővére volt, van közös titkuk is. Itt van Liv is, még mindig gyönyörű, még mindig van egy olyan szikre közte és Kieran között, ami Miát fenyegeti. De Kieran anyja is ugyanolyan passzív-agresszív, mint volt. Az egyetlen fiával úgy bánik, annyira hibáztatja a kedvence halálért, hogy évekkel később és már apaként sem könnyű ezzel megbirkózni. De ott van az emlékeit elvesztő apa titka is, és sok mindenki másé.

Az működik is a filmen, ahogy a részletek összeállnak. Csak a cselekmény helyett a sok lelki szemetelés van benne, ami annyira nem tudott lekötni. Főleg a szerelmi szálak. Nem tetszettek a fix párok a történetben, legyen az Mia és Kieran vagy Liv és a barátja, akit a helyi lúzernek is nevezhetnék.

Kinézetre semmi extra. A dráma a lényeg.

A színészek között azért akadt ismerős is, de ezt nem nevekkel akarták eladni. Tudnék azon gonoszkodni, hogy leginkább szenvedni kellett mindenkinek, de megállom. A kedvencem különben Damien Garvey arzheimeres egykori tanár alakítása volt, abban bőven volt váltás, lehetőség és dráma is.

Nem tudom azt írni, hogy tetszett. Egyszer elment, szépen körbeért minden és mégiscsak regény az alapja, ki voltak találva a jellemek és titkok rendszere. De annyira nyomorult és átkozott szinte mindenki, hogy azt nem volt nagy kedvem nézni.