Beépített emberes, korrupciós, drogszervezetet lebuktató.
Pete Koslow élete egyetlen perc alatt siklott ki. Amikor egy bárban hárman támadtak rá, megvédte magát és a feleségét, de az egyik támadó nem élte túl. Koslow kapott érte 20 év börtönt. Az FBI ajánlott segítséget, de nem ingyen. Segítenek kijutni, cserébe Koslow beépül a New York-i lengyel maffiába, és segít nekik lebuktatni a Klimek 
néven ismert bűnvezért. A tervbe azonban hiba csúszik: Klimek unokaöccse a drog leszállítása helyett inkább kereskedni próbál vele, és egy beépített rendőrhöz vezeti el őket. Koslow igyekszik kimenteni onnan a rendőrt, de nem jár sikerrel, Staszek agyonlövi a férfit. Az FBI nem segít, mi több, azt szeretnék, ha az Ezredes tervét követve Koslow visszamenne a börtönbe, és nekik térképezné fel a drogterjesztő hálózatot. Lassan már nem tudja, kiben bízhat, és egy kíváncsi rendőr is az eset nyomában jár.
Az eredetije egy regény volt, Három másodperc címmel. Talán az sem lesz meglepő, hogy skandináv területről. A film történetét ugyan áthelyezték New Yorkba, de nem vették ki belőle azt a negatív világképet, azt a világfájdalmat, ami a skandináv történetek sajátja. (Jár is az agyam, olvastam-e az eredetit. Sok minden ismerős benne, de pont így nem rémlik.)
Olyan érzés volt nézni a filmet, mintha nyomorult Pete egyre lejjebb és lejjebb süllyedt volna, esély nélkül arra, hogy helyrehozza a dolgokat. Bár közben felcsillan erre-arra az esély, összességében nagyon hamar úgy tűnt, hogy kár izgulni is, ezt nem lehet megúszni. Nem is beletörődött az ember, inkább bosszantott, hogy ennyire összeesküdött a szereplő ellen minden.
Aztán, rájönnek az olyan morális kérdések, hogy mit engedhet meg magának a rendvédelmi szerv. Montgomery ügynök testesítette meg leginkább azt a fajta ügynököt, aki sok tekintetben veszélyesebb, mint hasznosabb. Mennyit fog érni a szervezet, ha megszegik az adott szavuk, csak a látszatra ügyelnek, miközben korrumpálják magukat, hogy tisztának tűnjenek?
Ugyancsak felmerül az is, mennyire veszélyes, hogy nincs rendes kommunikáció a szervezetek között. Minden baj okozója az volt, hogy a drog osztálynak fogalma sem volt róla, az FBI milyen beépített nyomozást végez éppen az ő területükön. Utána is gáncsolgatták egymást, noha elvileg a céljuk közös. Börtönbe juttatni a drogterjesztőket és a szervezetük tagjait, köztük gyilkosokat is.
Alapvetően ismerős klisékből volt az egész összerakva. Ahogy Pete-et sorra átverik, ahogy a börtönben boldogulni próbál, ahogy feltűnik egy becsületes ember, aki felajánlja a segítségét és talán vele még lehet valamilyen megoldást találni. Nem tudott meglepni a film. Tulajdonképpen egy olyan trükk volt benne, ami azért tetszett. Ahogy Pete megszervezi a szökését a börtönből. Látszott, hogy ismeri az eljárási rendeket – maga is mesterlövész volt a seregben – így elég jól kitalálta, hogy tud kijutni, ráadásul gyorsan is.
Ahhoz képest, hogy nem egy nagy film, elég korrekt szereplőgárdát szedtek össze hozzá. Joel Kinnaman beleragadt ebbe a szerepkörbe, ahogy lassan már Clive Owen is csak ilyen mellékszerepeket kap meg. Rosamund Pike és Ana de Armas, akik ennél többet tudnak, és vannak még jobb szerepek is a tarsolyukban.
Nem egy látványfilm, cserébe azért hangulata van. Skandinávosan nyomott.
Már csak a regénynek kellene utánanézni, de most lusta vagyok hozzá.
A lengyel spicli - 5/3,5 sok elemében tipikus korrupciós, rendőrös thriller, a színészei adnak neki kis pluszt.
