Karácsonyt mentő, manókkal hadakozó, változást elfogadó.
2 év telt el, mióta Kate és Teddy megismerkedett a Mikulással, megmentették a karácsonyt és elkezdtek feldolgozni az apjuk halálát. Most azonban Kate komoly kihívás előtt áll: az anyja újra szerelmes, és Bob egy paradicsomi vidékre utaztatja a családot ünnepelni, együtt a saját fiával. Míg Teddy élvezi a napot, egy helyes barátnő társaságát és a búvárkodást, Kate attól retteg, ha az anyja újra férjhez megy, az apját végleg elfelejtik. Kész is szabotálni az anyja és Bob karácsonyát. Belsnickel ezt használja ki, egy kapuval az Északi-sarkra küldi 
Kate-et és vele véletlenül Jacket (Bob kisfia), ahol Miki szedi össze a szinte megfagyott gyerekeket, és viszi magával őket védett helyre – Belsnickel pedig potyautasként velük tart. Míg a két gyerek felfedezi a sark csodáit és összebarátkoznak Miki feleségével is, az egykori manó megvadítja a manókat és elragadja a csillagot, amely energiával látja el a sarkot. A gyerekeknek kell segíteni a visszaszerzésben, és megmenteni az Északi-sarkot.
Az első rész nagyon tetszett, így nagyobb a csalódás, mintha csak szembesülök ezzel a filmmel, az előzmények ismerete nélkül. Az csak egy dolog, hogy maga a történet is gyenge, de hogy mit csináltak mindennel, ami az első részben működött… Sikeresen tönkretették nekem a Karácsonyi krónikák élményt.
Ez most nem több egy karácsonyi gyermekfilmnél. Inkább mese, mint kaland vagy családi film. Az abszolút főszereplő a két gyerek, akik segítenek a Mikulásnak felvenni a versenyt a renegát manóval. A helyszín is teljesen fiktív, a Mikulás falva. Ok, mivel a Mikulás az egyik főszereplő, eleve nem szabad azt nézni, hogy mennyire hihető, de itt nagyon kilóg a lóláb. Egy többszár gyárral működő faluról van szó, de nem látszott ez rajta. Kb. mint egy adventi vásár, úgy nézett ki a helyszín.
Aztán, előveszik Szent Miklós történetét. Itt is odáig megy vissza a történet, hogy Miklós püspök a mai Törökország területén a jóságával és az ajándékokkal érdemelte ki, hogy Szent Miklósként emlegessék, és jön a mese: a manók ezért neki adták a betlehemi csillag egy darabját, ami energiával látja el a Mikulás üzemét, és megállítja az öregedést is. Ok, a mese rész még ok is, csak az nem tiszta, hogy miképpen kerül a képbe Miki felesége? A püspök nem volt nős, utána meg jött a halhatatlanság. Vagy ne keverték volna bele az eredeti eredettörténetet, vagy variáltak már volna annyit, hogy a Miki neje is belekerüljön.
Azt meg hagyjuk is, hogy Jack milyen gagyi játék nyílpuskát kap, és hogyan kommandózza fel magát a hegyre vele. Az csak simán röhejes volt.
Aztán: a történetnek nem tett jót, hogy az első rész egyes elemeit megismétlik. Ahogy ott Teddy megmentése volt, és a végén az apja is felbukkant a gömbben, most Kate kell, hogy az apjával találkozzon. Kicsit másképp, de ugyanaz a motívum. Ennél rosszabb, hogy a Miki muzsikál poént is újra előveszik. Csak amíg az elsőben tényleg vicces volt és működött a börtönben a humora, itt a reptéri jelenetben csak béna újrázásnak tűnt. Különben az is sokat mond, hogy itt már szinkronnal ment a dal. A női szólamból még Szulák Andi hangját is felismertem. Ez is inkább a mesékhez közelíti.
Végül, a ronda CGI. Sokkal több ilyen alak és jelenet volt benne, nem is nézett ki jól.
Miki különben rendszeresen azzal köszön el, hogy ha rajta múlik, nem találkozunk még egyszer. A második rész mégis elkészült, az első sikeres volt. Most viszont már én is azt kívánom, hogy még egyszer már ne találkozzunk.
Karácsonyi krónikák 2. - 5/2,5 a szórakoztató családi filmből túltolt karácsonyi kalandok lettek, már csak gyerekeknek.
