Családi titkos, bántalmazó, menekülni próbáló.

Diane szülése komplikált volt, a koraszülött baba nem sok esélyt kapott az életre. Évekkel később Diane helikopter anya, aki nagyon nehezen viseli, hogy Chloe kezd felnőni, egyetemre akar menni és önállósodni. Egy csoportba is eljár, ahol hasonló cipőben járó szülők segítik egymásnak elengedni a gyerekük kezét. Chloe tolókocsival közlekedik, cukros és kiütésekkel is küzd, de mellette intelligens és érdeklődő lány, nagy álmokkal. Ám az egyetemi felvételi értesítő csak nem érkezik meg, és egy alkalommal valami szokatlanra figyel fel. Az anyja táskájában lát az anyja nevére egy gyógyszert kiadva, amit este neki kellene bevennie, mintha a sajátja lenne. Nyomozni kezd, és egyre szörnyűbb felfedezéseket tesz. Az anyai szeretet nem csak felemel, de börtönbe is zárhat.

Úgy tűnik, elnézőbb tudok lenni a gyengébb filmekkel, mivel annyira lecsökkentek a komolyan vehető filmek, hogy régi filmekre és tévés produkciókra fanyalodok egyre jobban. (Meg sorozatokra, bele se akarok gondolni, mennyi sorozatot nézek újabban.) Így lehet, hogy a Run kapcsán sem arról fogok értekezni, hogy mennyire kiszámítható lett ez a thriller.

Pedig lehetne, mert a történet semmilyen meglepetést nem hoz. Aki a zsánerből látott már pár filmet – ha meg többet is, akkor fokozottan –, már a film ráérezhet az összes csavarra. Nem csak arra, hogy mi az igazság Chloe iskolájával, egészségügyi helyzetével, de még az anyjával kapcsolatban is. Végig ugyanaz volt bennem a cselekménnyel kapcsolatban: nem lepnek meg, folyamatosan azt a kiszámítható esemény történt, amit vártam.

Ennek ellenére nem rossz szájízzel köszöntem el a filmtől, mert a hangulata megvolt. A zenéje, a jelenetek, a színészi játék arra volt kihegyezve, hogy milyen fojtogató ez a helyzet, és volt benne feszültség. Ha még valóban meg is tudtak volna lepni, nem csak akartak volna, ha lett volna benne több eredetiség, akkor még igazán tetszhetett is volna.

Azt is könnyeden elnéztem neki, mennyire nem illenek benne össze dolgok. Logikailag akadnak nagy hiányok, és ezeken a film átsiklik. Onnan kezdve, hogy soha egy szó nem esik az apáról, itt csak anya van. Diane pont oda zárja be a lányt, és hagyja a terhelő bizonyítékokat elől, ahol a kerekesszékes lány eléri őket. Meg egyáltalán: minek volt elől az a doboz, szem előtt? Az lett volna a minimum, hogy teszi egy szekrénybe, vagy eldugja. Amikor már elszabadulnak az indulatok, nem gondolja, hogy ha eltűnik a postás, keresni fogják, és könnyen vissza lehet követni, kinél akadt el? Meg egyáltalán, mégis milyen orvosok vannak, ha jó 18 évig csinálhatta, amit? A kamasz lánynak meg természetes, hogy nincs telefonja, és az internet is korlátozva az anyja gépén, amihez engedéllyel nyúlhat. Egyáltalán, hol tanult a lány? Magántanuló volt? Az egyetemi felvételi eredményt várja, csak éppen lóg a levegőben, hogyan szerezte meg az eddigi tudását és mi az.

Belelovalom magam, de utólag. Nézés közben abszolút nem érdekeltek azok, csak vártam a végjátékot. Mi lesz a nagy összecsapás?

Az érdekessé tehetné, hogy Kiera Allen valóban tolókocsiban ül, nem csak a filmszerep kedvéért. De ne ez adja el a filmet. A színésznő is többért emlékezetes, mert hitelesen húzza a lábát. Paulson hozza Ratched karakterét, a színésznőt valahogy megtalálják az ilyen szerepek. Mondjuk, nem tudom, érdekes lenne-e, ha valami egészen mást próbálna ki. Ő lassan teljesen beleragad ebbe a thriller gonosz szerepkörbe.

Kétszereplős, mások csak nagyon mellékszereplők, ritkán is tűnik fel bárki más.

Tanulságot sem érdemes levonni belőle. Nem is az a célja.

Borzongató ugyan nem lett, de a hangulatos jelzőt nem sajnálom tőle, ami ellensúlyozza, hogy a cselekmény előre látható – ami egy thrillernél nem is kicsi gond.

Run – 5/3,5 töprengtem. Egyrészt, hangulata van és a kivitelre sem panaszkodom. De a sztori klisés.

https://www.youtube.com/watch?v=0Dhh7q9Us5c