Vidéki életben boldoguló, vadászos, rejtélyes idegenes.
A Mersault család nehéz életét él: a családi birtokon, távol a civilizációtól vadászatból és prémek kikészítéséből élnek. Anne néha eljátszik a gondolattal, hogy közelebb kellene költözniük az emberekhez, és Renee járhatna rendes iskolába – de a férje, Joseph és a lányuk is szereti ezt az életét, nem akarnak mást. Most azonban szembe kell nézniük egy farkassal, amely lassan nem csak a csapdáikból eszi ki az állatokat, de őket is veszélyezteti. Joseph elindul, hogy levadássza, míg a lányok otthon várnak. Joseph azonban valami olyasmire bukkan, ami 
gonoszabb, mint egy farkas. Közben Anne egy sebesült férfira bukkan az erdőben, akit hazavisz magával. Joseph nem jelentkezik, egyre jobban aggódik. Nem merül fel benne, hogy lehet, veszélyesebb vadat engedett a házába, mint kint a farkas.
Érdekes egy film volt. Azzal reklámozták, hogy a legsokkolóbb film 2020-ban. Hát… mivel a COVID miatt nem sok mindent adtak ki, még akár is igaz is lehet. Csak éppen nem az egész film sokkol, csak az a bizonyos befejezés. Annak van súlya, de addig?
A sztori egy család mindennapjait mutatja be, akik nem mindennapi körülmények között élnek és küszködnek. A külső nehézségek ellenére minden rendben van velük egyébként, szorosan összetartanak, és ami anyagiakban hiányzik, egymás között megvan. Szimpatikusak, és erősek mindannyian. Talán az fura, hogy a 13 éves lány is milyen profi vadász és prém kikészítő, de ebbe nevelték bele. Ha az életmódjukat nem is, de a személyüket gyorsan megkedvelteti a film.
Majd jön egy kis kalandfilmes kitérő, ahogy Joseph a farkas nyomába ered. Ok, nekem ez annyira nem tetszett, én sajnálom az állatokat. Ebben pedig elég sokat elejtenek: őzet, nyuszit és kikészítik, meg is eszik őket. Ilyesmit nem szívesen nézek, de itt hozzátartozik a szereplők életéhez, nekik ez a természetes.
Az újabb váltás másként kezdi el növelni a feszültséget. Joseph rátalál a megkínzott emberi áldozatra, és rádöbben, hogy emberi szörnyeteg jár az erdőben. Közben Lou sérülten bekerül a család házába. Mi nézőként hamar össze tudjuk rakni, hogy Lou nem az, akinek látszik, és megjelent az igazi szörnyeteg a filmen. Ugyan ez sokáig csak sejtetve van, de nézőként össze tudjuk rakni a részleteket. Nem jó nézni, nem látványos, itt már fel is pörögnek az események és a rendőrös részek unalmasak benne – de hangulata van.
Majd a vég. Nem akarom elmesélni, milyen sokkolást találtak ki, de működik. A hangban is prímán összerakták, nézni meg kifejezetten megterhelő.
Vannak lyukak a történetben, sok a feleslegesnek tűnő rész – a rendőrök kifejezetten feleslegesnek érződtek nekem az egész történetben. Egyes esetekben zavar is, hogy balladai homállyal élnek. Nem mutatnak meg sok fontos eseményt, csak kitalálni tudjuk mások arckifejezéséből vagy a következményekből.
Elkalandoztam. Túl kemény nekem ez a film, és nem szerettem a váltásait sem. De a szereposztást sok tekintetben eltalálták. Devon Sawa már beleöregedett ebbe a szerepkörbe, jól is áll neki. Nick Stahl meg simán hozza, amit Yellow Bastard és a Sin City világában láttunk tőle. Itt a sárga maszk nélkül is simán démoni arcát mutatja – az is megérne egy misét, hogy melyik karaktere kapott nagyobb büntetést. Lou, vagy az ifjabb Roarke?
A film fogadtatása is vegyes. Azért inkább pozitív véleményeket találtam róla, mint elmarasztalókat. Nekem nem igazán tetszett, de lehet, hogy túl komor volt nekem.
Hunter, hunter – 5/2 a vége hatásos, sokkoló, van korábban feszültség, de olyan furcsa és zavaró is a mesélés.
