Mitikus küldetésre induló, barátokat szerző, középkori.
Taran arról álmodik, hogy egy napon lovag lesz belőle. A realitás azonban az, hogy öreg mestere mellett szolgál, és nem harcolni tanul, hanem a malacukra vigyáz. Coca azonban különleges, képes megmutatni dolgokat az embereknek. A Szarvas király erőt gyűjt, a fekete üstöt keresi, hogy átvegye az uralmat a világon. Az első lépés 
lehet a coca elrablása, hiszen általa megtudhatnák, hogy az üst. Az elrabolt malac után Taran leereszkedik egy alsó, sötét világba, ahol börtönbe vetik. Itt fut össze az elrabolt Eilonwy hercegnővel, aki haza akar jutni. Egyesítik erőiket, és amikor egy varázskardra is rábukkannak, már esélyük is van visszavágni, diadalt aratni. De lehet, hogy új szövetségeseik és a kard sem lesz elegendő, hogy megfékezzék az elszabaduló sötét erőket.
Amikor már azt gondoltam, hogy minden régebbi egész estés Disney mesét láttam, belebotlok egy olyanba, amit eddig még nem. A fekete üst még idősebb is nálam, 1985-ös mese. Az a régi típusú Disney mese, amilyeneket a mese délutánokon vetített nagyon régen a tévé.
Nem véletlen, hogy azok jutnak róla eszembe, hiszen a mese grafikája kísértetiesen emlékeztet két mesére: az egyik a Gumimacik, ami szintén Disney. A középkori környezet, a két gyerek hős külleme nagyon olyan, mint abban a mesesorozatban. Talán csak Gurgi nem emlékeztet a macikra, de Taran és Eilonwy nagyon olyanok, mint Kevin és Kála. A másik meg A hercegnő és a kobold – szintén lemennek a föld alá, és a sötét teremtményekben is látok hasonlóságot.
Nem a Gumimacik volt a kedvenc Disney sorozatom – a Kacsamesék és a Csipet csapat kapja ezt a címet – de annyira szerettem, hogy már ettől a mesétől is elkapjon a nosztalgia. Most el is kezdtem rajta merengeni, hogy bele kellene néznem a macik kalandjaiba…
Maga a mese cselekménye nagyon egyszerű, és nagyon érezni, hogy gyerekeknek készült. Kis kalandok vannak benne, rövid is, egyszerű is. A benne levő lehetőségeket szinte jobban szerettem, mint amit ténylegesen megcsinált belőle a Disney. Azért nem unalmas, de felnőtt fejjel, ha nincs nosztalgia faktor is a képben, nem hiszem, hogy szerettem volna.
A humora is a gyerekekre van szabva, és sok minden, ami nekik még aranyos és humoros lehet, engem már inkább irritált. Gurgi tipikusan ilyen figura: van benne valami kutyaszerű, távolról még értem is, miért szánták aranyos figurának, de nekem az agyamra ment. Nagyon naiv, nagyon falánk, nagy a szíve, önfeláldozó, de többször van akadékban, mint amikor tényleg hasznos a szereplőknek. De összességében ez nem a vicces Disney mesék közé tartozik, inkább az Arthur királyos meséjük szintjén van. (Talán A kőbe szúrt kard volt a címe? Igen, kinézetre is hasonló ahhoz ez a mese.)
A grafika korrekt, láthatóan rajzolt és nem animált. Az állatfigurák aranyosak, a lenti világ sötét, de nem annyira ijesztő, hogy a gyerekek ne mernék megnézni. Van hangulata és helyenként mosolyogni tudtam azon, milyen horror elemeket is bedobtak a háttérben. Amikor majdnem disznóvágás lett…
Regény az alapja, azt hiszem meseregény sorozat volt. Most ezeknek van keletje, érdekel is, a Disney előtt-utóbb előszedi-e ezeket a mesekalandokat.
Sokan nem szeretik, és meg tudom érteni, miért. Nem az erősebb Disney mesék közé tartozik, de a maga módján aranyos. Nekem kb. az a szint, ami sorozat nyitófilm. Ahogy a Gumimacik, ezt is követhetné egy több epizódos középkori, mágikus epizódok.
A fekete üst – 5/3 régi stílusú, egyszerű Disney mese, ami a lovagtörténetekből táplálkozik. Gumimacik?
