Mentőcsónak

Ahogy haladnak, a csillagokból rájönnek, hogy a német rossz felé vezeti őket. A saját hajója felé, ahol belőlük foglyok lesznek. De beletörődnek, az is jobb a halálnál. Ám a haldokló és szomjas Gus megébredve észreveszi, hogy a németnek még vize is van, csak előlük rejtegeti. Próbálja a többieket figyelmeztetni, de alszanak és Willy a vízbe löki őt, ahol megfullad.

A megébredők gyászolnak, és lesz, akinek beugrik, mit mondogatott nekik. A németre támadnak, megtalálják a vizet nála. Összerakják, mit művelt, és hiába az egyetlen józan tag csitítása, csoportosan megölik és vízbe dobják. Majd készülnek a halálra: se étel, se ital, se útirány. Ám akkor felbukkan a német hajó, amit kilőnek. Tudják, fél órán belül itt vannak a sajátjaik is, megmenekültek.

Egy fiatal németet kihúznak a vízből, aki rájuk támad. Elveszik a kését, és töprengenek, mit kezdjenek vele. Van értelme életben hagyni?

Az éjféli égbolt

Augustine átmegy a rádióállomásra, ahol kapcsolatba tud lépni az űrhajósokkal. A tanácsára Sully és a kapitány visszafordulnak, az Augustine által felfedezett bolygón kezdenek majd új életet a gyermekükkel. A legénység két másik tagja azonban visszatér a Földre: családjuk van. Az egyik a halott társuk akarja eltemetni, a másik megtalálni a feleségét és a fiait.

Augustine még el tud köszönni Sullytól, akiben felismeri a lányát, de ezt a nőnek nem mondja el. Csak tudatosul benne, hogy a kislány, aki eddig vele volt, a képzelete szüleménye – a gyermek Iris Sullivan, vagyis Sully.