Bosszút álló, börtönös, új életet kezdő.
John élete már gyerekként el lett rontva. Egy csíny rosszul sült el, és az ügyben elnöklő bíró nevelőintézetbe küldte a gyereket. Onnan már kész bűnözőként jött ki, de szerencsésebb és okosabb nem lett. Újabb balhé, és ugyanaz a bíró már börtönre ítélte. A kör ismétlődött: szabadulás, balhé, ugyanaz a bíró börtönbe küldte. Amikor szabadul, már van egy terve. Úgy véli, az egész élete a bíró miatt siklott ki, és ideje bosszút állni rajta. Már 
gyilkossági tervei is vannak, amikor kiderül, hogy a férfi már meghalt. Rettenetesen kiakad, míg rá nem jön, hogy a férfinak egy szem, elkényeztetett fia van. Fizessen ő az apja bűneiért! John mesterkedik, és sikerül is börtönbe juttatnia Nelsont. Elintézi, hogy ő is visszakerüljön. Személyesen akarja felügyelni, hogy Nelson élete maga legyen a pokol, miközben eljátssza a barátot és védelmezőt, hogy első sorból nézhessen mindent. Nem számol azzal, hogy Nelson megkeményedik és a szerencse is mellé áll.
Börtönfilm – elsőre nem az jut az ember eszébe róla, hogy milyen jókat fogunk rajta nevetni. Noha van pár börtönkomédia, de az akció és drámai filmek inkább emlékezetesek a témában. Pláne, ha nem is paródiáról beszélünk, hanem eredeti ötletből készült komédiáról.
A Gyerünk a börtönbe miatt sem fogom megváltoztatni a véleményem. Tulajdonképpen egyetlen börtönklisét fordít ki, amúgy inkább emlékeztet középiskolások életét bemutató kollégiumra, mint tényleg börtönre a történet.
John módszeresen intézi úgy, hogy Nelson ne találja a helyét a börtönben. Még pár embernek is fizet, hogy rendszeresen üssék hasba. (Már önmagában ez is elég óvodásnak tűnik – a semmiből feltűnik valaki, aztán gyomron üti a férfit, majd továbbáll és John ad neki egy karton cigit.) Az ő ötlete az egyetlen börtönklisé is. Az egyik meleg, Barry, kiszemeli magának Nelsont, és John el is adja neki a férfit. Ha egy olyan filmet is láttál már, ahol valakit megerőszakoltak a börtönben, kétlem, hogy viccesnek lehet találni, ahogy Barry megveszi magának a férfit, majd udvarolgatni kezd neki, hogy tényleg együtt legyenek, ne csak kényszerből. Még ebben is érzem azt, hogy középiskolás hangulatot vittek be a börtönbe.
Igazság szerint folyamatosan olyan jelenetek és helyzetek jönnek, amiket értem, hogy viccesnek szántak, csak éppen annyira távol állnak a humoromtól, hogy előbb kezdtem bosszankodni rajtuk, minthogy nevetni tudtam volna rajtuk.
Nem segít az sem, hogy ebben a filmben nincs szerethető karakter sem. John mindenért a bírót hibáztatja, de ki hozta meg a rossz döntéseket és lett bűnöző? Nem a bíró, hanem maga John. Olcsó kifogás mást hibáztatni azért, amit magának köszönhet. Az is gyerekes, hogy a férfi helyén a fián állna bosszút.
Igaz, Nelson sem szimpatikus ember. Gazdag és elkényeztetett, aki abszolút úgy érzi, hogy a pénze mindenből kihúzza. Mellette még naiv és buta is – eszébe nem jut, hogy az emberek, akikkel üvöltözik és lenéz, majd aztán nem szívvel-lélekkel küzdenek érte, hanem hagyják börtönbe menni és ezzel kiírják az életükből.
Elvileg Dax Shepard és Will Arnett is komikusok, de valahogy ebben a filmben csak irritáltak ők is. Egy karakter volt, amin tudtam mosolyogni. Michael Shannon itt vérkomolyan hozza a náci börtönvezért – ő azért nagyon kikupálódott ezen film óta. Elég erős tipp lenne, hogy ilyesmihez többet nem adná a nevét.
Röviden, irritáló komédia, amin nevetni nem, de bosszankodni lehet.
Gyerünk a börtönbe! – 5/1,5 buta poénok, és meg sem próbál értelmes film lenni. Olcsó szórakoztatás több téren.
