Hoteles, esküvőre készülő, összebékülő.
New Yorkban nem egyszerű boldogulni, legyen a személy ember vagy állat. Jerry, az egér próbál egy rendes lukat találni, de bérelni sem tud. Tom, a macska utcazenészként igyekszik valami keresetet biztosítani, de ez sem elég. Egy összecsapást követően figyel fel a két állat egy hotelre, ahova Jerry be is tud slisszolni, és berendezkedik, míg Tom nagyon próbál bejutni. Kayla vidékről jött fel a szerencséjét megcsinálni, de egy állásban sem tud megmaradni, és jó végzettsége sincs. Egy kirúgást követően ő is a hotelbe lép be, és egy félreértés miatt megszerzi az egyik állásra jelentkező csodás életrajzát. Így munkához jut a hétvégére szervezendő álomesküvőn. Egyik első feladata, hogy a hotelbe bekerült egeret kapja el, mielőtt a beköltöző álompár felfigyelne rá. Kayle bevonja Tomot, és megindul az egérvadászat, de még az esküvőt is meg kell menteni.
Tom és Jerry karaktere nagyon régen része a popkultúrának. A klasszikus, pár perces kergetőzések, az egész estés animációk, évtizedek óta jelen vannak. Tavaly megpróbálkoztak a Garfield stílusában újabb fórumon is megjelenni. De miért ezt a formát választották, amikor nem szokott sikeres lenni? Nem tudom.
Egyrészt, a film része a mesevilág. Elefántok, madarak, a macskák és Jerry, mind-mind rajzolva vannak. A környezet viszont New York, egy igazi hotel, a Central Park. Az emberi szereplők is mind színészek. Az nem kifejezés, hogy furcsán néz ki, ahogy ezeket a meseszereplőket belerajzolták a valóságba. A legrosszabb talán az volt, amikor Kayla körül kergetőztek. Még az kinéz valahogy, ahogy az utcára, a hotelbe beletették őket – de az emberek mellett látszik, hogy valami nagyon nem stimmel.
A történet is olyan semmilyen, és nincs benne semmi izgalom. Ok, aki egy Tom és Jerry filmet választ, biztosan tudja, hogy a macska nem fogja megenni az egeret, és a hősnő sem végzi átvágott torokkal a sikátorban vagy a híd alatt alkoholistaként. De akkor is: nem lehetett volna valami tétje a dolgoknak? A konfliktusok egy része mű, a másik fele röhejes. Most komolyan: a menyasszony legnagyobb félelme, hogy annyira játszani kell a tökéletes párt, hogy már el is felejtettek veszekedni?
Azt sem szerettem, hogy hamis képeket erősítenek meg vele. Kayla története azt sugallja, hogy elég némi önbizalom és némi csalás, máris mindent el lehet érni. A lány tulajdonképpen csal és személyazonosságot lop – ne ez legyen már a példa! Az is álságos, ahogy minden végzettség nélkül akar azonnal vezető pozíciót. Aláírom, hogy a diploma nem minden. De azt is, hogy egyes állásoknak az alapfeltétele, és nem véletlen, hogy Kayla nem is boldogult nélküle. Azt meg hagyjuk, mennyire végezte jól a dolgát. A film 80%-ában kb. annyi a dolga, hogy elkapjon egy egeret és megtaláljon egy elveszett gyűrűt. Ezt azért nem nevezném vezető pozíciónak… De a lényeg, maga az üzenet félrevezető. A sült galamb senki szájába nem repül bele, bármit is mutat ez a félig mesevilág.
Talán látszik is, hogy nem szerettem meg a szereplőket. Tom és Jerry gyerekkori kedvencek, nem velük volt bajom. De az emberek… Rajtuk rajzolt megjelenés nélkül is látszik, hogy egy inkább gyerekeknek készült komédia szereplői. Egyszerre egyszerűek és karikatúrák is.
Pedig szántak rá pénzt, tehetséget is. Kisebb-nagyobb sztárokkal van tele – de minek? Se Chloe Grace Moretz, se Cövek nem menti meg a filmet.
Talán a kisebb gyerekeknek eladható, nagyoknak már nem ajánlott.
Tom és Jerry – 5/2 gyerekkorom egyik kedvenc mese párosa voltak, de ez vérszegény és rosszul néz ki.
