Viadalt rendező, emberiségért küzdő, istenes.

Minden ezer évben összeülnek az istenek, és eldöntik, adnak-e újabb időt az emberiségnek, vagy itt az ideje, hogy végezzenek velük. Az idei évben mindenki úgy látja, hogy nem tanulnak semmiből, tönkreteszik a bolygót és hitük sincs: ideje befejezni a létüket. Egy valkűr, a legidősebb és legravaszabb azonban trükkel eléri, hogy az emberiség egy viadalon bemutathassa, hogy van még értelme a létüknek. 13 mérkőzés, egy-egy isten és egy-egy kimagasló ember között. Aki 7 viadalt megnyer, életet nyer. Az egyes mérkőzések vesztesei pedig örökre semmivé lesznek. Mindkét oldal kiállítja a bajnokait, és Brunhilde így esélyt kap, hogy a valkűrök megmutassák az isteneknek, hogy mennyire nem mindenhatóak. Elsőnek a két legerősebb néz szembe: Thor és Lü Bu, a hatalmas kínai hadvezér. Majd maga Zeusz áll ki Ádám ellen, hogy aztán Poszeidon és Kojiro Sasaki, a japán kardmester vívjon életre-halálra. 2:1 az állás, amikor viktoriánus díszletek közé érkezik Héraklész és Hasfelmetsző Jack.

Nem tudom eldönteni, hogy zseniális vagy nagyon borzalmas ez az ötlet. Az a biztos, hogy nem mondanám eredetinek. Csak idén kétszer is láttam valami nagyon hasonlót: a Kacsamesék egyik részében szintén egy Ragnarok nevű viadalon a kacsáknak kellett az emberiség sorsáért mitikus hősökkel verekedni, a Mortal Kombat meg szintén viadal, ami az emberiség sorsát dönti el.

Eleinte a sorozat dinamikája sem volt meg. Nagyon lassan haladt, és mint régen, a millió meg egy részes anime sorozatokban, nagyon hosszan el volt nyújtva egy-egy mérkőzés. Mindig éppen csak valamit haladtunk, és főleg Thor és Lü Bu mérkőzése szinte unalomba fulladt.

Aztán a sorozat elkezdett magára találni, és a kis poénjait tudtam már szeretni is. A nézőtéren ott az emberiség nagyja, és pl. jókat viccelődnek azon, kiket ültetnek oda le. Mindig valahogyan kötődnek az adott meccs résztvevőihez. Zeusz bevonulási indulóját Mozart és Bach elemezte ki. Amikor Ádám jött, Michelangelo nem győzött álmélkodni a Sixtus freskóinak megelevenedésén. Igen, volt az ujjak érintkezése is…

Minden meccs más-más stílusban zajlik. Az szinte videójátékos, ahogy mindenkinek megvan a maga technikája és titkos fegyvere. Nagyon jót mosolyogtam pl. azon, hogy Ádám, akit Isten a képmására teremtett, bármit le tud utánozni és bevetni az ellenfele ellen. Igaz, azt el nem tudom képzelni, hogy mit fog kezdeni egymással Hasfelmetsző és Héraklész… de az ebben az évadban nem is derül ki.

Az is jellemző, hogy a meccs alatt nagyon sok a visszaemlékezés. Megismerjük a küzdő feleket, és a készítők elszórakoztak azzal, hogy módosítják a mitológiai történeteket. A 12 olimposzi mellé kitaláltak pl. egy tizenharmadikat, aki Zeusz ellen próbált lázadni, de Poszeidon leállította és megsemmisítette. A Paradicsomból való kiűzetés is új színezetet kapott a Kígyóval, aki nem bírta elviselni, hogy Éva nem akart viszonyt kezdeni vele, ezért bosszút akart állni.

Van itt ötlet, és ha nem irritálja az embert az eredeti történetek kiforgatása, a végére egész jól lehet szórakozni rajta.

Igaz, a grafikát nagyon szoknom kellett. Anime sorozat lett, és a karaktereket is anime figuráknak rajzolták. Sokakat fel se ismertem volna, ha nincs bemutatás. Pl. Thor, Poszeidon.

Még berendelve nem láttam a folytatást, de drukkolok érte. Nem semmi a versenyzők listája.

Record of Ragnarok – 5/3,5 az ötlet nem is kicsit a Mortal Kombat világát idézi, lassan is indul, de a végére alakult.

Record of Ragnarok | Official Trailer | Netflix Anime - YouTube