Baráti körös, vetélkedő, régi sérelmeket feldolgozó.
Egy baráti társaság tagjai képtelenek és nem is akarnak felnőni. Minden évben megrendezik a maguk viadalját, ahol játékos kihívásokban ugratják egymást, miközben egy trófeáért küzdenek. Shelly évek óta veretlen, és ezt nem is győzi a többiek orra alá dörgölni. Bender, aki legtöbbet kap tőle. Az eredmény: egy paintball pisztollyal
leadott lövés a meztelenkedő férfira, akit herén talál a lövés és orvosi következmények is lesznek. 5 évvel később a játékszervező Bob békén él csinos barátnőjével, az anyja pedig már sürgeti, hogy unokákat is akar. Shelly anyja keresi meg a férfit, hogy rendezzen újra viadalt. Shelly az eset óta nem önmaga, a neje elhagyta, ő is magát, már öngyilkos akart lenni. Bob összegyűjti a csapatot, csak Bender kellene, hogy távol legyen tartva, de persze ő is játszani akar. Indulhat egy minden eddiginél extrémebb megmérettetés.
Nem tudott nem eszembe jutni, hogy láttam én már olyat filmen, hogy felnőtt férfiak játszanak megvadulva egy gyerekjátékot. Fogócskáztak – ennél sokkal jobb szereposztásban. A Spanviadal viszont vadabb – nekem ettől nem lesz vonzóbb, főleg, hogy ugyanazt a tanulságot vonják le ebben is: attól öregszel, ha felhagysz a játékaiddal.
Nézzük talán ezt először. Nem pozitív, ahogy visszatalálnak a játékhoz és egymáshoz, mert vissza is fejlődnek vele. Bob a fél filmben szenved, mert hiányzik neki Tiffany és egy 5 éves, működő kapcsolatról van szó. Erre a végén képes azt mondani, hogy neki jobban kell a régi haverokkal a marhulás és a kamaszos őrültség, mint a nő? Túl éles a váltás a kanbuli és a nő után síró férfi között. Meg különben is: évente egy hétvége többet ér, mint különben az egész év? Nagyon nem tudtam azonosulni azzal, amit Bob csinál. (Meg is fordult a fejemben, hogy Duhamel, aki rendező és írói kreditje is van a filmmel, éppen akkor készítette, amikor vált. Csak nem Fergie-nek szólt ki vele?)
Ehhez jön hozzá, hogy egyik szereplő defektesebb, mint a másik. Egyedül Bob volt rendben – milliomos, szép barátnővel – a többiek mind küszködtek. Nem elég, hogy az életükben bőven akad gond, a viadal alatt aztán mindenki az eszelős oldalát mutatja meg. Egyszer felvetik, hogy az már Jackass szint, amit művelnek a kihívásokkal. Az talán azért nem, de egyes részei közel vannak hozzá.
Egyes feladatokban még humor is akad – a gyíkkal szembenézés -, mások csak simán undorító szinten vannak. (Pl. a hashajtó lehajtása után csajoznak, és egymást húzzák, hogy a beleik adják fel.) Igaz, soha nem díjaztam az altesti és ürülék poénokat, ebben meg van bőven.
Komédia, de annyira távol áll összességében a humoromtól, hogy én gyakrabban szenvedtem a jelenetek közben, mint tudtam mosolyogni.
A film színvonalához képest meglepő, milyen stáblistája van. Duhamel annyira benne van minden téren, a produceri munkától kezdve a rendezésen át az írásig, hogy az nem meglepő, hogy játszott is benne egy főszerepet. Meg, nem is sikerült neki A listában maradni. Olivia Munn esetében érthetetlen, miért játszotta el a szerepet. Nem több mint biodíszlet. Azt minősíteni se akarom, amikor az egyik jelenetben Bob utasítgatja, hogyan álljon, miközben süt – nem a kaja a lényeg, talán mondanom se kell. A nő alakját nézegeti. Kevin Dillon, Dax Shepard nagyjából stimmelnek, őket ilyen filmben el tudom képzelni.
Kell még róla valamit mondanom? A történet szinte nincs is, erőltetett. A végjáték, a szereplők további sorsa siralmas és rühellem az üzenetet, amit közvetítenek. A humorát meg nagyobbrészt zavarónak találtam.
Nagyon agyalok annak a fogócskás filmnek a címén. Tag, de a magyar nem fog beugrani. A lényeg: azt érdemesebb megnézni, mint ezt.
Spanviadal – 5/1,5 a cselekmény semmilyen, a tanulság ellenszenves, a humora meg leginkább irritáló volt.
