Átkot megtörő, kamaszos, igaz gonoszt felfedő.

Deena visszahelyezte Sarah Fier kezét a testéhez, és ezzel együtt egy más valóságban találja magát. 1666-ban, amikor a boszorkányt leleplezték és kivégezték. Ő maga van Sarah helyén, és minden szereplőt a saját ismerősei testesítenek meg, pl. a kitaszított boszorkány Christine alakját vette fel. Így követi végig a történetet, hogy pár kamasz szórakozása, hogy kimennek az erdőbe, kábító gombát esznek és isznak, hogyan vezetett boszorkányüldözéshez. Mert Sarah a pap lányát szerette, és ezen az estén meglátták őket. Így a sértett udvarló, amikor szörnyű dolgok kezdtek történni, mindenért Sarah-t okolta, akit hamarosan boszorkányként üldözött az egész község. Deena az ő szemén keresztül tudja meg, hogyan indult az átok, ki a felelős és mit kell tennie, hogy helyreálljon a rend. A saját testébe visszatérve meg is kezdődik az utolsó küzdelem, az egész városért.

Ezzel a kés és a balta mellé megkaptuk a vasvillát is, vagyis a 3 filmből álló feldolgozás véget ért. Jól sikerült, minden i-re felkerült a pont, de azért nem vagyok felhőtlenül boldog.

Nem a film, a történet hibája részben. Azt sejtettem, hogy Sarah Fier története több, mint ahogy a legendája elterjedt. Nem lepett meg, hogy kiderült, nem is ő a történet gonosza, csak egy áldozat a sok közül. Ezt vártam. Csak annak nem örülök, hogy az a gonosz, aki. Mondjuk, Stine humoránál volt, mert a gonosz vezetékneve már önmagában egy poén.

Érdekes ötlet, hogy nem külön színészekkel elevenedett meg a múlt, hanem a korábbi két film szereplői játsszák a múltbeli történet karaktereit. Valahol tetszett, de nem teljesen. Az olyan részek zavaróak, mint amikor Deena Sarah alakjában belenéz a tükörben, és nem őt látjuk, hanem egy göndör, fehérbőrű lányt. Az igazi Sarah Fier-t. Bár értem, hogy ezzel hangsúlyozzák ki, hogy ez nem Deena előző élete, csak átéli a múltat, de akkor is zavaró volt. Pláne, hogy nem minden esetben egyértelmű, melyik jelenbéli szereplő miért azt a szerepet játssza a múltban, amelyiket.

Ennek a résznek is sikerül egy tipikus zsánert korrekten feleleveníteni. A boszorkányüldözéseket, amelyeknek inkább volt félelem és babona az alapja, mint igazi tények. Az emberek kivetkőzése magukból, a kegyetlenség. Még abban sem volt hiba, hogy az 1600-as évek hangulatát hozzák külsőségeiben.

A jelenben visszatérés, amikor a minden mögött álló személlyel akarnak leszámolni, már egy fokkal gyengébb. Nem csak azért, mert az a mágiát rosszra használó, aki. Inkább azért, mert a már kipróbált trükköket igyekeznek újra felhasználni. Hasonlóan állítják fel a csapdát, ugyanaz a módszer. Mivel nem egy hosszú sorozat, csak egy három részből álló film, így ez unalmas megoldás lett.

Egységes, összeillenek a részek, látványban és hangulatban ugyanazt kapjuk, amit korábban is. A múltnál is működött, el is különül a színesebb jelentől.

Most is annyira horror, hogy a fiatalabb nézők is megnézhessék. Hiszen Stine elsősorban ifjúsági horrort írt, és ezt a filmen is tiszteletben tartották. Mi volt a legdurvább benne? Talán az, ahogy Sarah Fier keze leszakadt. Mert valójában nem levágta, ahogy a rémtörténet mondta. Hangulatában megint több volt az ijesztő elem, mint a látványban. De ezt szerettem.

A színészekhez nincs nagyon mit hozzátenni. Már mindenkit megismertünk korábbról. Korrekten hozzák a szerepüket, mindkét idősíkban.

Tetszett ez a rész is, a trilógia is. De akkor is sajnálom, hogy a jó rossz itt…

A félelem utcája: 1666 – 5/4 mindenre magyarázat, korrekt boszorkányüldözős történet is, csak a gyilkos személye…

FEAR STREET PART 3: 1666 | Official Trailer | Netflix - YouTube