(Egy halhatatlan másképpen látja a világot.)
- Lehetetlent kérsz tőlem.
- Értem. Előbb-utóbb minden szó értelmét veszti. A "lehetetlen" már semmit sem jelent számomra. Túl sűrűn láttam. Évszázadok óta figyelem a bolygó szarakodását. Nincs lehetetlen, csak elkerülhetetlen. Az óceánok átszelése. A kontinensek meghódítása, a betegségek eltüntetése. Egy másik bolygóra való utazás. Minden, amit ma lehetetlennek hiszünk igazából elkerülhetetlen. Ráérősen közelít. De úton van. (Wu Assassins)
- Meg kell hagyni, fura érzés a gigászi lény felé sétálni. Van valami terved?
- Bejutunk, megkeressük a szívét, vagy akármijét, aztán kinyírjuk.
- Hát ez...
- Attól, hogy egyszerű terv, még nem biztos, hogy rossz.
- De nem is biztos, hogy jó.
(Aligátor Loki hümmög.)
- Látjátok? Ő benne van.
- Imádkozik. Szerinte meg fogunk halni. (Loki)
Egy éve elvesztettem egy jó barátomat, aztán még többeket a Covid miatt, aztán sok időt töltöttem azzal, hogy tagadtam, bármi bajom lenne. Menekültem a fájdalom elől. A jövőben remélem, inkább dolgok felé futok, mint menekülök előlük. (The Good Doctor)
(Yelena nem kíméli Natashát, amikor újra találkoznak.)
- Nem is kerested velem a kapcsolatot?
- Azt hittem, hogy nem akarsz látni.
- Francokat. Nem akartad, hogy a húgod ott lábatlankodjon, miközben megmented a világot a menő arcokkal.
- Nem is vagy a húgom.
- A Bosszúállók pedig nem a családod. Amúgy mi az a póz?
- Milyen póz?
- Az, amit mindig csinálsz. Az a, tudod. Van ez a mozdulatod, mikor dobálod a hajad, miközben harcolsz. Kinyújtod a karod, vadul dobálod a hajad, és pózba vágod magad. Tudod, az a harci pózod. Teszed az agyad.
- Nem is teszem.
- Ó, dehogynem! Állati vagánynak tűnsz, de olyan, mintha azt hinnéd, hogy mindenki téged néz. Állandóan.
- Amikor épp tettem az agyam, akkor segíteni akartam, hogy jóvá tegyem a sok szenvedést, amit okoztunk. Hogy ne csak egy képzett gyilkos legyek.
- Hát, akkor csak áltattad magad. A szenvedés mindennapos és egyikünk sem lesz több egy képzett gyilkosnál. (Fekete Özvegy)
Sidney, mind teszünk olyasmit, amire nem vagyunk büszkék. Ettől vagyunk emberek. (Grantchester bűnei)
- A villámcsapástól elég fura lettél.
- Azelőtt is fura voltam.
- Inkább csak szomorúnak tűnsz.
- Szomorúnak? Tavaly volt egy tűzeset, én vezettem a csapatot. És... A szél másképp viselkedett, mint amire számítottam. Így ahelyett hogy megfékeztük volna, menekülnünk kellett a tűz elől. Ami... nem egy jó helyzet. Volt ott három fiú, veled egykorúak lehettek. A tűzben rekedtek, én pedig semmit sem tudtam tenni.
- Végignéztem, ahogy anyám meghal rákban.
- Melletted szinte lehetetlen az önsajnálat. (Those Who Wish Me Dead)
(Marissa belekeveredik egy bíró munkájába, aki illegálisan rendez pereket és még állásajánlatot is kap. Mert a rendszert alulról kell megreformálni.)
- Na, dolgozzon nekem!
- Nem tehetem. Van munkám. Le akarom tenni a vizsgát. Igazi ügyvéd akarok lenni.
- Tudja, miért vannak itt ezek az emberek? Mert a bíróságok, az ügyvédek és a fellebbezések elérhetetlenné tették az igazságot. Elérhetetlen azoknak, akiknek nincs a fülük mögött is pénz, hogy kivárjanak. Ezért győz az Exxon a senkikkel szemben. Olvassa el Kafka "A törvény kapujában" című művét.
- Már házi feladatom is van?
- Egy oldal. Ne legyen kispolgár! (The Good Fight)
- Egész végig hittem benne, hogy mi vagyunk a jófiúk.
- Egész valóságok kiirtása, kislányok szüleinek megölése, klasszikus hősi tettek.
- Gondolom, ha az ember azt hiszi, a cél szentesíti az eszközt, szinte bármit megtesz. (Loki)
- Egy fekete menyországa egy fehérnek micsoda?
- Pokol. (Them)