Bosszút állós, bűnbandát megállító, nevet tisztázó.
Tomasz Bartkowiak tehetséges harcos volt, aki készült szintet lépni. Egy fontos meccset azonban csúnyán vesztett el: a teszt szerint nem megengedett szerekkel élt. Az edzője szinte mindenét elvesztette miatta, és Tomasz is hazatért szégyenben. Kevesen voltak, akik elhitték, hogy nem doppingolt. A kevesek egyike a bátyja, Wiktor volt, aki még a klubja vezetésébe is igyekezett bevonni a testvérét. Tomasz nemet mondott, de elkezdte
átértékelni a dolgokat, miután Wiktor egy autóbalesetben életét vesztette. Látja, milyen erőszakosan akarják megvenni a helyet, vagy tönkretenni. Így üzemeltetné tovább, és nyomozni kezd, mi történt a testvérével igazából. Rendezné a viszonyát Pawel edzővel, akinek közelebb kerül a lányához, Dominikához, aki nem mellesleg annak a cégnek dolgozik, akik megvennék a klubot.
Egy tagadhatatlan érdeme mindenképpen van a Netflixnek, ha az egyéb előnyeit el is felejteném: olyan filmekre akadok rá, melyeket különben biztosan nem találnék meg. Mert igyekeznek nem csak amerikai és angol tartalmakat feltenni, van választék. Így néztem most lengyel filmet – talán nem is láttam ilyet még korábban.
Amin megakadt a szemem, Zakopane. Igaz, nem sokat mutatták a várost, de megvolt a komfort érzetem attól a panoráma képtől a hegyekkel, ami annyira jellemző a városra. Utána már zárt terekben vagyunk, elsősorban a bárban, de így már nyitottabban fogadtam a történetet.
Ami sajnos nem tud több lenni egy átlagos thriller – akció kombinációnál. Nem igazán nyomoznak, a gonoszak sem elég elvetemültek az ízlésemnek. Van kis sport, kis szerelem, kis bárfejlesztés, de egyik sem meghatározó. Olyan kis semmilyen is ettől a végeredmény.
Leginkább egy ütős háttértörténet hiányzott, valami nyomozás és tét. Magától jön a megoldás, miért kellett Wiktornak korán halnia, majd a helyzet megoldása is nagyon egyszerűen meglesz. Már szinte röhejes is, ahogy egy egész banda ellen felvonulnak hárman – akik közül az egyik idősebb is, sérült is – és mégis ők nyernek.
Elnéztem volna azt is, ha a bárban tartanak rendet és fejlesztik. Kicsit az Országúti diszkót idézve. De talán csak 2 ilyen jelenet volt, aztán ez a vonal is elsikkad. Beépítették abba a történetbe, hogy a bűnözők akár azon az áron is megszereznék a klubot, hogy azt szétveretik és tönkreteszik a hírét. Mondjuk, akkor számolhattak volna azzal is, hogy az új tulaj hivatásos harcos és jobban kiteszi a rendbontókat, mint a kidobók…
A sport szálat is sajnáltam, hogy annyira elvágták. A végére kiderül, mi történt a színfalak mögött azon a meccsen, de nem éreztem úgy, hogy aztán lenne jóvátétel vagy a dolgokat rendeznék hivatalosan is. Azt is hiányoltam, hogy legyen íve, hogyan tovább. Tomasz visszatér a ringbe, vagy a bárt viszi tovább, esetleg mindkettő? De egy ponton azt is lebegtették, hogy edző is lehetne belőle.
A szerelmi szál meg csak azért kellett, hogy legyen az is. A kezdetektől nyilvánvaló, hogy van a szikra Dominika és Tomasz között, csak a srác nem akart kezdeni az edzője lányával. Mondjuk, azt a poént kár volt kihagyni, amikor az öreg rádöbben, hogy azok ketten együtt járnak a háta mögött. Így ez is csak olyan semmilyen, van is, nincs is, jelentéktelen.
Bár érezte, hogy helyenként humorosak próbáltak lenni, az mégsem jött össze. Nem ülnek a poénok, erőltetett is.
A lengyel színészekkel nem vagyok képben, így maradjunk annyiban, hogy eye candy faktor volt, és számomra senki nem volt máshonnan ismerős.
Közben beugrott, nem ez az első lengyel film, amit látok, mégsem. Sienkiewicz feldolgozásokat már láttam. Quo vadis, Tűzzel-vassal. Azok jobbak voltak.
Bartkowiak – 5/3 egyszer nézős, sok elemet összeömlesztő film, csak éppen nincs karaktere és átlagos is.
