(A családi viszály oka: apának soha, semmi nem elég jó.)
- Ez az új kecónk.
- Nahát, Trig! Nagyon menő.
- Mióta átvettem a vezetést, a banda nagyon fellendült. Mindenben a csúcson vagyunk: rablás, gyilkosság, robbantás...
- Szuper. Bár az ízlésemnek túl sok ez a természetes fény. A banditáknak nem valami ijesztő barlang való inkább?
- Kutatások bizonyítják, hogy a napfény jót tesz a rablóknak. Legalább nem lövünk egymásra véletlenül, mint a régi főhadiszálláson. (Miracle Workers)
(A varázslónő a feldühített embereket a vajákok ellen vezeti, és a báróné el is tudja magyarázni, miért nem lehet békésen rendezni a konfliktust.)
- Talán lehetne tárgyalni vele.
- Lehet, hogy gazember, de Deglannak igaza van. Csak idő kérdése volt.
- Miért?
- Azért, mert mások vagytok. És gyilkolni könnyebb, mint tűrni. (Vaják: A Farkas rémálma)
A barátság arany, a viszony bizsu. (Örökkön örökké)
- Mit lát önben Liz és Diane?
- Úgy vélik, névleges vezető leszek, akit manipulálhatnak, hogy egyetértsen velük.
- Mindketten így gondolják?
- Igen.
- És miért?
- Mert erre bátorítottam őket. Észrevettem, hogy egy partizán világban a köztes személy irányítja az eseményeket. Vegyük Joe Manchint. A felesége tavaly még nem is tudott a létezéséről, most meg már ő irányítja Amerikát. (The Good Fight)
(Amanda nagyban gyűjti a fellebbezéshez a kérvényeket, éppen a belügyminiszter levelét mutatja meg Sidneynek.)
- Nem kellett volna ennyit fáradnod.
- Az a szegény fiú… megérdemli a reményt, vagy nem? Ahogy mindenki. Hol lennénk remény nélkül? (Grantchester)
- Mit tettem, kislányom?
- Eljött a te pillanatod, és két kézzel kaptál utána.
- És a világ darabjaira hullott.
- Legalább a mi képünkre formálhatjuk újra. (Motherland: Fort Salem)
- Létezik, hogy együtt élsz valakivel két évig, és nem tudod, képes-e megölni valakit?
- Nem tudom. De nem feltétlenül ismerjük igazán a szeretteinket. (Gone for Good)