Ügynökös, másságot ünneplő, csapatos.
Steve Maryweather a CIA legjobb új ügynöke lehetne: pályarekordokat döntött a kiképzésen, istenien néz ki és a kémkedés az álommunkája. A diplomaosztó után már várja az álomállás, sokat is várnak tőle. Csak éppen a köszönő beszédében megjegyzi, hogy milyen szerencsés, hogy egy modern és felvilágosult korban élhet, ahol nyugodtan felvállalhatja, hogy meleg. Mire észbe kap, már Mary ügynöknek szólítják Steve helyett és az izgalmas megbízatás helyett egy meleg közösségbe küldik ki, míg a macsó Buck kapja a jó szolgálati helyet. 10 évvel később Buck az egyik legmenőbb ügynök, míg Mary és a beszervezett társai legfeljebb csak malmoznak és unatkoznak. De változtatni akarnak ezen, saját szakállra kezdenek el egy nyomozást, hogy bizonyítsák, az ő LMBTQ csapatuk is ütőképes és akcióra kész.
A Netflix kapcsán már gondolkoztam el azon, hogy a más kezd a normális lenni. A Sex Education volt talán az a sorozat, ahol elsőként szúrtam ki, hogy az átlagos, heteroszexuális tinik kisebbsége kerültek. Mindenféle perverzió vagy identitás előkerült, és egyszerűen túlzottnak tűnik, hogy a többség annyira más. Most meg itt van a Q-Squad.
Egyáltalán, kinek készült ez? Gyereket biztos nem ültetnék le elé. Olyan kérdései lennének, amire valószínűleg válaszolni se tudnék. Steve Maryweather, aki simán csak homoszexuális, a legegyszerűbb eset benne. Eleve az a csapat szervező elve, hogy mind az LMBTQ közösség tagjai. Mindenkinél azonban nem tudtam megfejteni, hogy mi is ő. Steve és Deb melegek. Twink egy drag queen – eléggé nőies pasi, aki nőnek öltözik és fel is lép így. (Ha jól vettem ki, mellette meleg is, mert a pasik tetszenek neki szexuálisan.) Buck a hetero macsó, akit azért rendelnek ki, hogy felügyelje őket. De mi van a hacker lánnyal? Elsőre nekem csak emósnak tűnt. Aztán beleszeret egy számítógépes programba. Meleg, vagy ő mi?
Érzékenyíteni akarnak? Elfogadónak tartom magam, de ez annyira szélsőséges, hogy nem a szemellenzőm veszi le, inkább arra késztet, hogy visszavegyem. Mindenki sarkítva és eltúlozva van, mindenki egy hatalmas klisé. Nem csak a Q-Force tagjai, de Buck is. Aki gusztustalanul esik, sört vedel, imádja a csajokat és még szőrös is. Éppen csak ősember tábla nem lóg a nyakában. Túl sok és eltúlzott, amit ebbe a sorozatba beletettek. Simán taszítónak tűnik majdnem mindenki benne – elsőre mindenki, csak azért egy évad alatt hozzáedződtem a nem is kevés túlzáshoz.
Az ügyeik is ebbe az irányba mennek el, és még csak nem is változatosak. Ugyanazok az elemek térnek vissza a kis kalandjaikba. Stat feltöri a rendszert, Buck és Mary akcióznak, V a távolból irányít, Twink meg legalább egy sztárnak beöltözik és nőnek álcázza magát.
A poénok is a túlzásokra épülnek, a szexualitásra és a meztelenségre. Visszatérő poén, hogy a nőnek öltözött Twink flörtöl Buck karakterével, aki szép lassan egyre jobban érzi magát a csapatban, akiket a végére már becézve nevez langyiknak.
A külcsín harsány. Újfent kilyukadok oda, hogy a szereplők rajzolt alakja is a sztereotípiát követi. Ha nem mondok senkiről semmit, csak a képet mutatom meg és random felsorolom a jelzőket, akkor be lehet azonosítani, hogy ki kicsoda. Nincs rosszul megcsinálva, de az egész sorozatban zavart az eltúlzottság és ezt a külcsínben is éreztem.
A végére bejön a feminizmus és a nők elnyomásának is a kérdésköre a hercegnővel, akit a Neveletlen hercegnő karikatúrájának is nevezhetünk. Meg lehet nézni, hogy az egész ország szövegezése arra épül, hogy a hercegnőt alá rendelje a férjének és korlátozott hatalmat is csak akkor biztosítanak neki, ha már lesz egy király mellette. Csak ezt is túltolják.
Leginkább fura élmény volt, és ha nem fáj a fejem, akkor nem nézem végig ezt a szériát. Egyszerűen túl sok és karikatúrába hajlik végig.
Q-Force – 5/2 amikor már átesnek a ló túloldalára. Nem megbotránkoztatni akarnak, de néha sikerült.
