Gyászoló, halott titkait kutató, másvilági.

Beth gyászol, és csak még rosszabb attól, hogy jele sem volt annak, milyen tragédia közeledik felé. Azt gondolta, boldog házas és Owennel, a férjével minden rendben van közöttük. Nem tudja felfogni, a férfi miért evezett ki a tóra a csónakjukban és lőtte főbe magát. Most otthon van, mereng, és próbálja megérteni, miért. A házat az építész Owen tervezte és építette kettejüknek, és minden éjjel rossz érzés kísérti benne. Különös, sötét álmai vannak, és mintha éber pillanataiban is kísértené valami. Ahogy mélyebbre kezd ásni a férje életében, szembe kell néznie azzal, hogy milyen titkokat őrzött előle. Valami sötétet, ami még mindig a nyomában jár és nem akarja ereszteni a nőt sem.

Elsőre nem tudtam mit kezdeni ezzel a filmmel. A leírás alapján kísértetházas horrort vártam, aztán az ötlött fel bennem, hogy ez egy elcsépelt Lisey története, csak nem másik világ van benne, hanem szellemvilág, ami vagy létezik, vagy sem.

A film teljes első fele érdektelen volt. Valami baljós van benne, de mindig elütik és marad csak annyi, hogy Beth szenved. Beth kóvályog a házban. Beth beszél egy barátjával és csak szenved tovább. Ha nincs az a kis sötét és fenyegető hangulat, akkor inkább gyászolós dráma lenne, nem is misztikus thriller.

Ahogy Beth kezd rájönni, hogy mit titkolt a férje és módszeresen leköveti az életét, már kapunk egy kis izgalmat. Igaz, nagyon nem kell nyomoznia, mert olyasmik bukkannak fel, mint egy fotó a telefonjában, vagy pont belebotlik abba az emberbe, aki el tudja mesélni, mit látott. Kényelmes így, inkább azzal játszanak el, hogy milyen irányba vezet el, amit a nő megtud. A film eleinte még meg akar téveszteni. Házasságtörés, vagy valami sötétebb zajlott Beth háta mögött?

Közben persze marad a további lelkizés, hiszen Beth szenved és gyászol attól függetlenül, mire jön rá. Nem tud könnyen továbblépni.

Így pláne nem tetszett, ami a végére kiderül és ami teljesen misztikus szál. Egyszerűen nem egyértelmű, hogy milyen entitás az, amely Beth életét akarja és miért. Még csak a módszerét sem érzem logikusnak. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a nőt őrjíti meg és hajszolja a pisztolyig, nem a férjét. Hiszen amikor ezt kezdi el összehozni, csak a véletlennek és egy aggódó barátnak köszönhető, hogy nem ő nyer.

Vagyis, logikát értelmetlen keresni a filmben, ami akkor is zavar, ha a válaszok természetfelettiek és misztikusak. Attól még lehetne értelmes is a film, hogy másvilági lények vannak benne, akik szintén akarnak valamit…

A kivitelezés sem fogott meg. A ház nagy és üres – az megadja az alaphangulatot és a zene az, amivel esetleg még kicsit rá tudnak tenni. A jump scream elemek mondjuk nem hiányoztak, de más félelmet meg nem voltak képesek kelteni bennem. Nem tűnik egy drága filmnek, nincs úgy látványelem benne és a lény is nagyon kényelmes megoldást kap – felveszi Owen alakját, így Evan Jonigkeit eljátszhatja, nem kellett kis CGI sem.

Rebecca Hall kellene, hogy vigye a vállán az egész filmet, rajta kívül kevesen és keveset szerepelnek a filmben. Nem éreztem úgy, hogy nekem eladta volna a sztorit. A szenvedéstörténet átjött, de azt meg nem is nagyon akartam nézni. Igaz, maga Beth sem lett éppen szimpatikus azzal, ahogy gyászol és ahogy vakon megy előre.

A kritikái különben jó voltak, de ez olyan eset, amikor ennek ellenére nem bírtam a filmet.

The Night House – 5/2,5 ezt is csak azért kapta, mert helyenként tényleg borzongató a hangulata. De untam…

THE NIGHT HOUSE | Official Trailer | Searchlight Pictures - YouTube