Szerelmes, bűn árnyékában élő, egymás mellett kitartó.

Bibi és Gigi találkozása sorsszerűnek tűnt: a lány autóversenyző, a férfi autók kereskedésével foglalkozik. A kezdeti vonzalom hamar szenvedélyes viszonnyá alakul, és a fiatalok már együtt tervezik a jövőt. Haladnak az esküvő és a családalapítás felé, noha Bibi érzi, hogy a szerelme nem mond el mindent. Miért nem látta még soha a lakását? Miért olyan titokzatosak az üzleti az útjai? Egy ponton már sejti, hogy Gigi hazudott neki a szakmájáról. A baráti köre, a férfi egész másban utazik, nem autókkal foglalkoznak. Bibi így is kitartana a férfi mellett, aki a lányért szakítana a régi életével, tisztességes ember lenne. Csak egy utolsó melót vállal még el, hogy a barátait se hagyja cserben. Ám éppen az a rablás lesz az, ahol minden félresikerül és a pár egy új helyzetben találja magát, a börtön árnyékában.

Egy olyan film, amit a közönség nem éppen szeretett, mégis egy csomó fesztiválon meg versenyen ott volt. Indították Velencében, és ez volt a belgák nevezése az Oscarra 2017-ben. Az már egy más történet, hogy díjakat nem igazán tudott gyűjteni.

Mert milyen is ez a film? Rá lehet sütni, hogy dráma, hogy romantikus film, de egy ponton még bűnfilmnek is tudnám mondani. Sajnos, ezek közül a dráma a hangsúlyos, és nyomasztó hangulatot kapunk végig egy különben jó 2 órás filmben, hogy az embernek eret lenne kedve vágni magán – még a vége előtt, pedig arra aztán kapunk a nyakunkba még egy adag nyomorúságot az addigiak mellé.

Drámának sok tekintetben működik: egyrészt, a történet tele van drámai elemmel. Látunk itt börtönbéli viszonyokat, súlyos betegséget, és annyiféle emberi szerencsétlenséget, hogy kilistázni sem lehet. Zsarolnak, szenvednek, rosszul döntenek… Nem simán a körülmények rosszak, maguk a szereplők is egyre mélyebbre zuhannak és vagy a rossz döntéseik vagy a körülményeik játszanak össze ellenük. Annyira sötét és reménytelen minden, hogy már akkor van egy elkeserítő hangulat a filmen, amikor a pár még az úgymond mézesheteit éli.

Romantikus filmként vegyesek az érzelmeim. Túl hamar jutunk a fellobbanó vágyból oda, hogy egymás nélkül élni sem tudnak és szerelmesek nagy betűvel. Egyszer találkozás, első randi, ami a nő lakásán ér véget vízszintesben. Két szót alig beszéltek – utálom, amikor ezt kezdik szerelemnek hívni, amikor az még csak viszony. Ahogy mennek előre a dolgok, mire jegyesek, arra már megismerik egymást, és el tudom hinni, hogy nem csak testiség van köztük, de a kezdet keményen az volt, ha a filmen nem is annak mondják. Amilyen áldozatokat hoznak egymásért, ahogy egymásba kapaszkodnak az egyre rosszabb körülmények között, az a maga szomorú módján romantikus és tragikus is egyben.

Bűnfilmnek pedig satnya. Talán 2-3 rablást látunk gyorsítva, majd amilyen akció lesz később (pl. szöktetés a börtönből) az nem is igazán akció. Mert mindig inkább az érzelmi vetület a lényeg, hogy élik meg a dolgokat.

Nem is látványfilm, de ez jön abból is, hogy leginkább dráma. Az emberek a lényeg, a színészek viszik a műsort és nem mondjuk az autós jelentek, legyen az verseny vagy éppen rablás helyszínéről a menekülés.

Annak ellenére, hogy Matthias Schoenaerts számomra szimpatikus színész, ezt most ő sem tudta eladni nekem. Kedvesen mosolyog, a karaktere szerencsétlenségében is szerethető, de nekem túl depresszív ez a film. Meg hosszú is.

Egyszer is sok volt megnézni, kávé javasolt mellé!

A hűséges – 5/2,5 nyomorult a vég, messze nem egy szórakoztató sztori. Bár a színészek odatették maguk.

Racer and the Jailbird Trailer #1 (2018) | Movieclips Indie - YouTube