Nyomozós, kosztümös, pszichés.

Max sok mindent megváltoztatott az életében. Bár még heti 1-2 nap a kórházban is dolgozik, megnyitotta a magánrendelőjét. Az eljegyzése felbontása óta Ameliát ostromolja egy randevúért, de a nő igyekszik távol maradni tőle. Akkor kezdenek változni a dolgok, amikor Max egyik betege, egy magyar grófné meghal. Felmerül az öngyilkosság lehetősége és Max praxisa botrányba keveredik. Érdeke, hogy kiderüljön az igazság és mivel régi barátja, Reinhardt felügyelő kapja az esetet, bele is tud kontárkodni a nyomozásba. Hamarosan a grófné álmát fejtik meg, amely elvezet egy régi titokhoz és a gyilkos személyéhez. Miközben Amelia végre enged az ostromnak, a páros szerb terroristák nyomába ered és egy meggyilkolt szerzetes esetét is kivizsgálják.

Az a sorozat, amelyen nagyon szépen be lehet mutatni, a BBC hogyan szórakoztatja a nézőit minőségi sorozatokkal. (2. évad, a személyes szálak vannak folytatva, így akit a krimi érdekel, akár most is gond nélkül be tud kapcsolódni.)

Az alapja egy regénysorozat, melyet Frank Tallis jegyez. Magyarul eddig három kötet jelent meg, azok az első évadban lettek feldolgozva. Most újabb három bűneset érkezett, már nem csak regényeket filmesítve, hanem a szerző novelláit is filmre adaptálva.

Most is el lehet mondani, hogy minden rész külön eset és film hosszúságúan vannak bemutatva. Az átívelést nem a bűn, hanem Max magánélete adja. Mondjuk, nem vitték túlzásba: Clara már másnak a menyasszonya, és Max igyekszik a saját választottját meghódítani. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyon olcsó húzás volt a készítők részéről az a nyitott vég, amit a 3. rész végére betettek. Most komolyan: miért lobban be az a szikra, ami eddig nem volt, és Max ezért is bontotta fel az eljegyzését? Annyira nem illett a sorozathoz egy ennyire szappanoperás fordulat!

Szerencsére az esetek vannak a középpontban, és szépen le is vannak vezetve a bűnügyek. Az első kettőben a pszichológiai vonal is kidolgozott – ott volt értelme, Max miért kellett a nyomozáshoz. A harmadikra ez már nem áll, bár az a sorozat egy másik jellegzetes témáját hozza fel. A meggyilkolt szerzetes gyilkosának egy zsidót tartanak, és nagyon erős az antiszemita hang ábrázolása Bécsben. Már a regényeknél is megjegyeztem, itt is igaz, hogy annyira zsidóellenes a légkör a történetben, hogy nem is olyan, mintha az első, hanem a második világháború előtti években járnánk.

A sorozat egyik legjobban sikerült eleme a Reinhardt és Max közötti kémia. Már megvannak a maguk kis szokásai, ahogy ugratják egymást. Még a készítők is aláhúzzák ezeket: van egy zenei téma, ami kifejezetten akkor szokott elindulni, amikor Max és Reinhardt egy-egy ilyen bűnmegoldó, baráti pillanatban osztoznak. Kicsit emlékeztet a Sherlock és Watson dinamikára, de említhetném a Grantchester pap és nyomozó párosát is.

A színészek is szépen hozzák a karaktereiket – talán Matthew Beard kapott nagyobb teret, de az ő karaktere az érdekesebb is.

A látvány és hangulat is pont olyan, amit egy BBC kosztümös sorozattól vár az ember. Sok a külső helyszín, látványosak az épületek és a szereplőkre adott kosztümök is. Talán csak azt néztem rossz szemmel, amikor az egyik parkbéli jelenetben ott volt az a sok pad, ami nagyon nem a XX. század elejét juttatta eszembe.

Kellemes szórakozás volt ez az évad is, tényleg csak az a szappanopera nem kellett volna.

Bécsi vér – 5/4,5 hangulatos, a maga módján humoros és egyre jobban működik a kémia a nyomozók közt.