Az egyik kedvenc ifjúsági regénysorozatommá nőtte ki magát a Jó kislányok kézikönyve. Kamaszos is, de kriminek is kerek és érdekesek Pip esetei is. A formátum is szerethető.

Szerencsére a sorozat több mindent át tudott venni a regényekből, amit szerettem bennük. Pl. az egyik legikonikusabb, vizuális elem: Pip táblája. Itt igazából inkább a fala, de ugyanolyan kiemelt szerepet kap, mint a regényben is. Szépen húzza a vonalakat, összefüggéseket, és lekövethető rajta, hogyan függenek össze a történések. Mire jön rá a lány.

De, kicsit a történetről. Krimi. Pip középiskolás, egyetemi felvételi feladattal. Ő valami mást akar készíteni: évekkel korábban eltűnt Andie Bell, majd a barátja levélben bevallotta a meggyilkolását és drogtúladagolással végzett magával. Pip nem hisz abban, hogy valóban Sal volt az elkövető. Újra előveszi az esetet és nyomozni kezd. Erről akar írni és kideríteni az igazat. Sal öccse, Ravi is hajlandó segíteni neki, valamint a barátai rokonait is elkezdi kivallani. Sokan visszatértek, sokan még mindig itt élnek és sokaknak vannak titkai. Pippa pedig nem adja fel válaszok nélkül, ha fenyegetik is.

A sorozat jól fel tudja építeni az esetet és logikusan végigveszi, kitől mit tudnak meg, hogyan állnak össze a részletek. Megvannak a tévutak, de a nagy felismerések is. Változnak a kapcsolatok: mivel Pippa kényes témákat érint, olyasmiket feszeget, amiket el akarnak felejteni. Azért alapvetően igaz, hogy az igaz barátságok és kapcsolatok kitartanak, vagy a végére a megbocsátásra is sor kerül. Elég nehéz is lenne haragudni, amikor Pip valóban a válaszokat találja meg és leleplezi a kisváros sötét alakjait. Akad belőlük több is.

Ez adja a dinamikát. Ki mit titkol, hogyan kapcsolódik az Andie Bell-esethez, ha kapcsolódik. Mindig tudunk meg valamit, mindig kerülhet fel valami a falra. Biztonságérzet sincs: a fenyegetések nem csak szóbeli. A legnagyobb fájdalmam volt ebben az évadban/kötetben, hogy Pip kutyáján szemléltetik, meddig képesek elmenni.

Nem látványsorozat, ez nyomozásra, beszélgetésekre épülő tini krimi. Inkább krimi, szerencsére. Minimalizálva van, hogy Pip és Ravi egymásba is szeretnek, míg együtt nyomoznak. Szinte a többiek kis ügyei, a baráti kör magánéleti szálai jobban ki is vannak dolgozva. De a tempó jó, a beszélgetések is, és amit egy ilyesmi krimibe bele lehetett tenni, beletettek. Volt még hajsza is.

Bejött az is, hogy nem nagy nevekkel tömte tele a BBC. Ha nagyon megerőltetem magam, azért találok ismerős arcokat, de egyelőre szépen ide tudom kötni a színészeket. Emmy Myers elsőre nem volt szimpatikus, rémes ruhákat is adtak a színésznőre, de aztán kinőtte magát a részek közben. Iqbal talán még szimpatikusabb is volt, mint Ravi a regényben.

A második évad már be lett rendelve, én örülök is neki. Érdeklődve várom, abban benne lesz-e az egyetlen, amit innen hiányoltam. A podcast. Talán majd legközelebb...