Céget építő, divatipart uraló, bulizós.
Roy Halston mélyről jött – vidéki szegénységből, egy olyan apa mellől, akit legjobb lett volna elfelejteni. Annak idején az édesanyjának készített kalapokat, hogy elvidítsa, és ez lett a megélhetése is. Még Jackie Kennedy is Halston-kalapot hordott. Ám a kalap kimegy a divatból, és Halston kezd mindent elveszteni. Nem csügged, saját divatmárkába kezd és ruhákat kezd el tervezni. Ő tervezi meg az anyja árnyékából kitörni akaró Liza Minnelli új, nőies külsejét és lesznek életre szóló barátok. Egyre feljebb tör, de az üzlethez kevésbé ért. Így társul egy nagyvállalkozóval, és a márka egyre bővül. Hatalmas siker lesz a parfüm, de bőröndök, szőnyeg és sok más is kikerül a keze közül. Ám a zsenialitás egy olyan személyiséggel párosul, aki két végén égeti a gyertyát. A bulik, a drog és a rosszul megválasztott szerelmek vezetnek a bukás felé.
Haragszom a Netflixre – ritkán esik meg, hogy valaminek ennyire félremenjen náluk a reklámozása. A Halston plakátok azonban annyira semmit mondóak, ha McGregor nem kap Emmy-t, simán észre sem veszem a kínálatban.
De most komolyan? Roy Halston ezerrel pörgött, Liza Minnelli jó barátja volt, divatversenyen vett részt olyan nevekkel, mint YSL. A film tele van csodás ruhákkal, látvánnyal és műsorral, minden értelemben, mert bizony a Club54 is megelevenedik. Erre meg lehet nézni, milyen a plakát… Kiábrándító.
Igaz, a film szépen hozza azt, ami a gyengém, így elfogult is vagyok. A kreatív folyamatokat imádom nézni, és itt akadt belőle bőven. Csodás ruhák születnek meg a szemünk előtt, de ki lehet emelni azt is, amikor ékszer készül vagy a Halston-parfüm. Alkotás, kreativitás, és a divat pont az a terület, amiket nagyon látványosan meg is lehet mutatni filmen. Itt meg is tették. Imádtam a divatbemutatókat, a reklámokat – igen, a filmben a Halston-reklámok milliószor jobbak, mint ami a sorozatnak jutott.
A szereposztásra sem lehet panasz. McGregor intenzíven, nagy átéléssel hozza a karaktert. A kedvenceim azok voltak, amikor éppen csak egy árnyalatnyi rezdüléssel kifejezi, hogy a mosoly mögött micsoda kínok és traumák vannak. Nem véletlenül a parfümkészítős rész az egyik kedvencem – amikor beugrik neki az apja emléke. Mosolyog, magabiztosnak tűnik, de látni, hogy ez csak az álca. Ahogy Adele rákérdez, mi jut eszébe az illatról, simán hazudik – és a felszín alatt érezni, hogy amit pozitív emléknek ad el, az valójában trauma. A parfümőr, Adele alakítója Vera Farmiga is jó választás volt. Miért nem sikeresebb ez a színésznő? De tetszett Krysta Rodriguez Liza alakítása, vagy Rebecca Dayan Elsája is.
Jó attól a sorozat, hogy egyensúlyoz két világ között. Karriertörténet is, azokkal a kreatív folyamatokkal, amiket már éltettem feljebb. Ugyanakkor egy emberi dráma is, ami mutatja, hogy a siker és a pénz miképpen tette tönkre Halston életét. Mutatja, hogy a családi háttere hogyan befolyásolta, ki és mi legyen belőle. Az apjával kapcsolatos trauma, ami soha nem lett feldolgozva és ami végig kínozta. A karrierjére is rányomta a bélyegét, de még jobban a személyes kapcsolatokra. Ahogy valaki a páncélja alá kezdett férkőzni, Halston ellökte. Valahol szomorú, hogy pont Victort nem lökte el, aki aztán kihasználta.
A kritikusoknak kevésbé tetszett a sorozat, de itt jött jól, hogy kevés volt az előismeretem. Nekem nem okozott így gondot, ha valami másképpen van itt, mint ahogy a valóságban történt.
Látványos, szenvedélyes, sodró sorozat – már csak a ruhák miatt megérte megnézni.
Halston – 5/4,5 nagy erővel bemutat egy embert és egy korszakot, ahogy ő megélte. Jó színészek, csodás ruhák.