Halálos, menekülő, bosszút álló, rejtélyes.

Két öregasszony él együtt egy házban, ami már inkább lomtárra emlékeztet, mint otthonra. Mindketten bolondosak: az egyik kapaszkodik régi sztársága emlékeibe, a másik egereket tart kedvencként és folyton elhidegült fia hívását várja. Amikor kitör köztük a háború, egy beavatkozó harmadik fél leckét kap arról, mi az ármánykodás ára. (Crush) Amikor a kisvárosi srác bejut egy Borostyánligás egyetemre, a barátok még egy utolsó kempingre elviszik magukkal, ahol szokás szerint az ő kínzása a játékuk. Tragédia történik, és mire a srácok észbe kapnak, az életükért menekülnek. Itt a holtak nem maradnak holtak és értük jönnek. (Toxic) Egy nemrég megözvegyült férfi a kislányával új otthonba költözik. Az udvarukon áll egy régi fa, és sokat utalnak nekik a hely örökségére. Amikor a kislány eltűnik, az apának pontosan rá kell jönnie, ez milyen örökség és hogyan menekülhetnek meg. (Heirloom)

Bár szeretem, ha egy sorozat fejlődik és meg tud újulni, ez pont egy olyan koncepciót képvisel, aminél ezt nem lehet elképzelni. Maximum a történetek lehetnek másfélék, de alapvetően minden a megszokott módon halad benne.

Antológia sorozat, de ebben nem csak az évadok, de az egyes részek között sincsen kapcsolat. Minden rész egy horror, de mivel semmilyen szabály nincs, a készítők el tudnak játszani azzal, melyik történet milyen legyen. Ha ezt az évadot nézem, akkor van itt olyan klasszikust idéző, mint a Baby Jane, de van űrlényes is, vagy a Tűnj el óta egyre divatosabb rasszista témákat feldolgozó fekete horror is.

Ezt a változatosságát nagyon szeretem, mert meglepetések forrása. Nem lehet tudni, melyik történetben mi fog várni ránk. Bőven volt most is olyan történet, ami másképpen alakult vagy egészen más zsánerbe illet, mint amit az első perc után tippeltem volna.

Ehhez kapcsolódik, hogy a végét sem lehet kiszámítani. Nem egyben egyértelműen el lehet dönteni, hogy ki a jó vagy a rossz. De hogy melyik oldal fog nyerni? Itt bármi lehetséges. Simán lehet, hogy a jó lány átmegy gyilkos szörnyetegbe, aztán nem nyer el ezzel semmit, csak önmagára is kárhozatot hoz. De lehet, hogy az apa megmenti a gyermekét. Lehet, hogy a szép reményű ifjú odaveszik az erdőben, lehet, hogy az anya meg tudja menteni a családját, bár ennek áraként a saját létezése törlődik ki.

Továbbra is szeretem, ahogy valóban két mondat köré építenek fel mindent. Van egy nyitó mondat, aminek hamar meglátjuk az értelmét. Csak egy példa: A barátaim viccelődése ártalmatlan. És mi a kiinduló helyzet? Hogy egy srácot a haverok folyton ugratnak, elég durván – szóval, annyira nem ártalmatlanok a poénok. Majd követhetjük, ahogy egyikük meghal, de zombiféleként visszajön és sorra a többiek is élőholtak lesznek érzések és ész nélkül. A végén pedig ott a záró mondat: Egy halottnak már semmi sem fáj.

Poén, fekete humor? Kicsit mindenki. A legjobb részekben nagyon tudnak működni ezek a mondatok és valóban, felidézve őket az ember előtt van az egész epizód.

Amennyire kell, annyira jól néz ki a sorozat. Nem CGI effektek adják el, de egy-egy lány vagy ijesztő hatás megvan.

Azzal is folytatják a korábbiakat, hogy nem sztárszínészek játszanak benne, még csak nem is sorozatsztárok. Sok új arc, ismeretlenek. Azért érdekelne, ha hirtelen nagy lenne a siker, vajon jönnének-e a nagy nevek is feltűnni, hogy más hasonló sorozatban.

Egyelőre azonban kérdés, lesz-e negyedik évad. Nem bánnám, én szeretem a kétmondatos horror történeteiket.

Two Sentence Horror Stories – 5/4 szeretem a koncepciót, vannak jó ötleteik, meg tud lepni és korrekten is nézett ki.