Rám jellemző módon, mire beindul az allergia szezon és alapból fújni kezdeném az orrom, még egy megfázást is összeszedtem. Így ma rövidre fogom, mert legszívesebben csak feküdnék, meleg teát innék és aludnék.

A Chicago Fire 10. évadának 17. részén leginkább csak morogtam. A szereplők magánéletét nagyon nem úgy tekergetik, ahogy nekem tetszene. Violet viszonya a főnökével vagy Stella hadnagyi kinevezése se nyerte el a tetszésem. Fel se bírom idézni, mi volt a heti mentés, mert az volt a hangsúlyos, hogy a lelepleződő viszony miatt a párnak vissza kellene vennie, de túl nagy a szikra. Csak az volt cuki, ahogy egy örökbefogadási ügy elindult.

Egy ideje már ez a sorozat is inkább szappan, mint tűzoltós életmentés - különben is, ebben az évadban eddig is sorra jöttek az olyan események, amelyeket nem díjaztam. Stella kinevezését már említettem - az elődját sokkal jobban bírtam. Severide meg rendszeresen nyomoz tűzesetekben - azzal kis krimit vittek a sorozatba, és lassan ott tartok, már egy tűzvizsgálós sorozatot is szívesebben néznék, mint ami a Fire kezd lenni.

Több régi színész kiszállt, és az újak nem tetszenek. Az egy, akit még néztem volna, meg pár rész után távozott is. Mivel elkezdtem a 9-1-1-et, amiről majd akkor írok, ha nem fulladok bele a takonyba, visszaemlékezhettem, hogy milyenek az emlékezetes mentések. A látvány egy ilyen sorozatba. Ebből már kiveszett.

A séf meg a többiek: továbbra is az orosz teljes koppintása.

Sajnálatos módon a főszereplő, Milán egyre ellenszenvesebb nekem. Valahogy a magyar színésznek nem sikerült annyira szerethetővé tenni, mint az orosznak. Ugyanolyan stiklijei vannak, de itt jobban zavarnak.

Amiben viszont jobb a magyar verzió: kis digitális hozzátételek ebben is vannak, és igényesebben, mint eleinte az Igen, séfben. Igaz, eltelt pár év és most jobb a technika is, ez is igaz.

Ami még magyar most, és ebben a részben zavart: Nati azt hitte, járnak Milánnal. A srác kiábrándította, a lány kikészült és a rendelésben is Milánt látta megjelenni. Pl. a milánói spagetti rendelésből annyi jutott el az agyáig, hogy Milán. Csak éppen a Monet francia étterem... könyörgöm. A séf ki van akadva, ha más stílusban kell főzni, és csak kivételes esetben, egy-egy fontos vendégnek csinál mást. Esélytelen, hogy milánói legyen az étlapon.

Végül, a Pepe 3. epizódja.

Már itt is látom a sémát, ami 3 rész után már gáz. Akar valamit Gábor, akar valamit Pepe, a polgármester helyettes kavar valamit, és akkor kerülnek ki nyertesen a helyzetből, ha összefognak. Közben meg jön egy olyan jelenet, ami kezdi családiasabban összehozni őket.

Most éppen egy sütögető versenyen kellett egy riválissal szembeszállni, és nyársazni. Cseppet se volt hihetetlen, hogy kb. fél perc alatt megcsinálták összedolgozva azt, ami előtte a teljes játékidő alatt nem jött össze...

Nem hiszem el, hogy ezt le bírom írni, de a rész legérdekesebb része az volt, ahogy Laura kapott egy pofont arról, hogy mennyire nem tekinthet szerelmi lehetőségként Gáborra. Az a záró jelenet... az ült. Észre is vehetné a nő, ki az, akivel számolnia kellene. Bár tény, hogy ránézésre a báty jóval megnyerőbb, mint az öccse.

De ezekkel együtt is ez nyert a héten nálam a séf előtt. Hangulatos, szép a kisváros és jobban eltaláltnak érzem a színészeket benne.