Ok, rá vagyok kattanva a kutyás filmekre. Togo után egy másik munkakutya-hős következik, őt Rubynak hívják és szintén igaz történet alapján készült róla film.

A történet két szálon indul: a kutya és leendő gazdája útját is követjük. Daniel be akar kerülni a K9-es egységbe, és idén van az utolsó esélye, jövőre már túl koros. De nincs szabad kutya, így gondol egy merészet és maga keres leendő rendőrkutyát. Ruby pedig gazdát kell, hogy találjon. Már annyiszor visszavitték a menhelyre, hogy a tulaj lemondott róla. Lelkes alkalmazottjának csak pár óra haladékot ad, este jön az állatorvos elaltatni a kutyát. A találkozás után meg indulhat a nevelés. Lesz-e rendőrkutya a menhelyi mentett kutyusból?

Benne van az összes elem, amivel kutyás családi filmet el lehet adni. A kutya aranyos és humorosan rendetlenkedik. Van egy összetartó, szerető család körötte, természetesen kisgyerekkel. Meg van jószándékú, de keménynek tűnő kiképző. Van vizsga, van éles bevetés.

Igen, kiszámítható. Igen, eltolták szentimentális irányba, és érezni is belőle, hogy direkt és hogyan játszanak a nézők érzelmeivel. Egy-egy ponton messze el is mennek: amikor Ruby megszökik, miután Daniel egyszer leszidja. Az annyira műnek hatott, hogy komolyan rombolta az összképet. Pedig, ahogy már emlegettem, még elfogult is vagyok a kutyás filmekkel. Ha így is erőltetett volt nekem, egy nem kutyafilm rajongó számára az egész film, de az a rész teljesen sok is lesz.

A mondanivalója azonban fontos. Egyrészt, nagyon állatbarát az egész és felhívja a figyelmet arra, hogy mennyi elhagyott kutya van, akik nagyon értékesek is lehetnének, ha kapnának egy esélyt. Benne van az is, hogy a hátrányokat le lehet küzdeni. Daniel diszlexiás, figyelemzavaros és örökmozgó, ebből sok megvan a kutyában is. (Ez az egyik oka, amiért még nem K9-es tag, noha egy évtizede rendszeresen jelentkezik. A kiképző nem hiszi, hogy van benne elég fegyelem a munkához.) Egyéni módszerekkel, odafigyeléssel azonban ők is képesek mindenre, sőt, jobbak is lehetnek. Több munka, ráfigyelés, de nem lehetetlen. Egy-egy betegség vagy hátráltató tényező nem kell, hogy leküzdhetetlen gát legyen, csak egy akadály, amivel meg kell küzdeni. Le lehet győzni.

A végén mutatnak képeket az igaziakról, és gyorsan meg is állapítottam, hogy Hollywood szépítése nagyon működött. Eleve színészek játsszák a hétköznapi embereket, munkaköri leírás, hogy jobban néznek ki. Ok, Grant Gustin esetében feltűnt az is, hogy egyre jobban látszik a kora a vonásain is, de csak nem lehet örökké kölyökképűnek lenni, ha neki olyanok is a génjei. (Az a poénkodás, hogy szívesen lenne szuperhős, különben nem tetszett. Ok, leesett, ő játssza a sorozatban Flash-t, de ez annyira olcsó poén…) Viszont, a kutya nagyon más alkat. El is mondják, hogy Ruby félig border collie. A fotón, az igazi Ruby képén látom is a faj egy-egy jellemző vonását. Bear, aki a filmen játssza a kutyát, viszont egyértelműen skót juhász keverék és nem border collie. Aranyos kutyus, de akkor miért kell kihangsúlyozni, hogy border keverék, amikor láthatóan ő nem az?

De nem is ez a lényeg. Ez egy szerethető film, ha nem is annyira profi, mint a Togo volt. Itt jobban észrevehető, hogy manipulálják a cselekményt és nyomnának zsebkendőt a kezünkbe. Nem is néz ki annyira jól, kiszámíthatóbb. De attól még szerethető, van humora és teljesen vállalható családi film.