Még emlékszem, milyen boldog voltam, amikor az új Kacsamesék egyik részében feltűnt a Csipet Csapat is. Szépen animálva, helyesen, egy kaland kezdetén. Aztán nem lett belőle sorozat. Most viszont itt van ez a film, és kb. úgy érzem magam, mintha beletapostak volna a gyerekkoromba.

Az még csak hagyján, hogy félig élőszereplős, félig animált. Egy olyasmi világot mutatnak nekünk, mint a Roger nyúl a pácban esetében, ahol a mesefigurák éppen úgy részei a való világnak, mint a hús-vér emberek. Még az is hagyján, hogy itt Chip és Dale egykori jó barátok, akik együtt mentek szerencsét próbálni Los Angelesbe, és Dale önző döntései miatt ért véget a sikersorozatuk, a Csipet Csapat, és most évekkel később kénytelenek megint összedolgozni, hogy Lipit megmentsék. (Sose próbáltam leírni a nevét… Angolul Jack, az jobban menne.)

De – a történet és a figurák tele vannak olyan elemmel, ami miatt ez az egész paródia is lehetne. Vajon az akart lenni, a Disney a saját paródiáját forgatja? A történetben van egy banda, akik régi klasszikusok béna folytatásait hamisítják. Hát ez a film is olyan, mintha az ő műhelyükből került volna ki. Mindenkibe rúgnak egyet, akibe lehetett. Pedig nem, ez csak komédia – nem paródia. A kritikák, a szinkronhangok, az egész egy komoly műsornak tűnteti fel, és zavar is, hogy csak én érzem elárulva magam.

Már ott felvontam a szemöldököm, hogy Dale mesehős plasztikának vetette alá magát, és 3D átalakítást végeztetett magán. Pont olyan lett, mint amilyenek az ilyen mesehősök lenni szoktak: ronda. Chip maradt rajzolt és milliószor jobban is nézett ki úgy.

Aztán, Disney hősök utóélete. Fognak egy tucat szereplőt, és látjuk, miképpen nyomorog most. Sonic, aki köznevetség az emberi fogaival. Az új Batman film, amiben Batman ET ellen küzd. Ahogy a Polar Expresszen szörnyülködnek többen is. Cuki Péter, aki egykor Pán Péter volt. Most meg bandavezér, pocakkal és borostával, de még mindig a régi zöld ruhájában. De még Paul Rudd is bevállalta, hogy meséljen arról, hogy a Hangya helyett (Ant-Man) eredetileg Bogaras Srác lett volna, azzal a tehetséggel, hogy az idős nénik szeretik (Aunt-Man).

Miért jó az a Disney-nak, ha ilyen szinten alázza magát? Én annyira paródiának és gyakran sértőnek éreztem, ami belekerült. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ez nevetősen vicces is lehet. Mégis, hogyan? Azt meg hagyjuk, hogy Sziporka és Zümi házasok és családot alapítottak. Ahogy kinéznek a légy – egér vegyes gyerekei…

A nyomozás, a két egykori barát újra egymásra találása is unalmasra sikerült. Azzal próbáltak egy kis csavart belevinni, hogy a rendőrök között van egy áruló, de az is inkább idegesített. Pláne, hogy a legegyszerűbb indokot adták neki, amiről még monológot is kapott: szeretem a pénzt.

Egy poén volt, amin azért mosolyogtam és volt egy ’jé, tényleg’ pillanatom. Amikor a mókusok el akarnak tűnni a tömegben egy mesehős fesztivál félén, és Dale szól Chipnek, hogy csak kapjon fel valamit a mellettük levő ruhákból. Éppen egy Indiana Jones stand mellett álltak, és Chip az Indy-féle kalapban és dzsekiben kiköpött önmaga a Csipet Csapatból. Eltűnés helyett mindenki rájuk ismer.

El nem tudom képzelni, annak, aki most találkozik először az amerikai mókusokkal meg sok más Disney mesehőssel is, milyen kép jön le ebből. Nem olyasmi, amit a Disney helyében magamhoz akarnék társítani.