Stephen King novellája az alap, és olyan producerek dolgoztak rajta, akiknek a horror az alapműfajaik között van: Jason Blum és Ryan Murphy. Ez alapján nem tűnik rossznak a film, és a történet is jól hangzik: a mobiljával eltemetett öreg milliomos gyilkos segítséget nyújt az általa felkarolt fiúnak.

A novellát én szerettem is, nem az a véres horror, csak van benne egy misztikus elem. Plusz, megfigyeltem, hogy Stephen King gyakran állítja be rontást hozónak a technikát. Itt is egy mobil lesz a pokoli eszköz, amellyel a másvilágot lehet elérni. A novellában ez a vonal még jobban is benne van, mint ahogy a filmbe beletették. Harrigan megjegyzése, hogy milyen veszélyessé válhat a telefonon elérhető net és az adatok, és a végén Craig monológja, hogy majd üres zsebbel akar a sírba kerülni, ebben kimerült a téma.

Elég rossz kritikái vannak, pedig nem egy rossz adaptáció. Egyszerűen csak más, mint amit az ember egy King történettől vár. Az, hogy a mobilon hagyott üzenetekre a halott tettekkel reagál és néha pötyög egy válasz sms-t, a megfilmesített formában nem ijesztő. A főhős volt talán az egyetlen, akit szeretett, őt sosem bántaná. Nincs veszélyérzet. Amit először véletlenül, majd másodszorra szándékosan kér tőle, nem éri el a para szintet. Egy erőszakos, másokat gyötrő gyerekre megy el egy panasz, ami a gyerekre végzetes lesz. Halálos balesetet szenved nem sokkal később. Majd évekkel később egy részeg sofőrt büntet meg Harrigan, szintén hihetően beállítva, csak aki tudja, mit keressen, jön rá, hogy természetfeletti elem is van a történetben.

Az egy dolog, hogy nem látjuk a tettet, a következményekkel szembesülünk. Nincs feszültség vagy izgalom miatta. Csak Craig utólagos bűntudata van, amitől ő jó fiú lesz, ugyanakkor nekünk unalmasabbá teszi a filmet.

Rosszabb, hogy nem lehet sajnálni a meghalókat, s így Craig nagy lelki válsága, amit túltolnak amúgy is, alaptalannak tűnik. Nem egy gonosz erő szabadul el, amitől félni kellene. Némi igazságosztás történik csak, ha azért halált nem érdemeltek is volna. De egy bántalmazót vagy egy részegen mások vesztét okozó aranyifjú nem olyasvalaki, akit szánnánk.

Kényelmes a film tempója is. Alaposan megismerjük Harrigan és Craig kapcsolatát, sokáig tart, mire jön a halál és a misztikus elem. Én szerettem a novellát, elnéztem, de el tudom képzelni, hogy egy átlagnéző nem olyan lelkes attól, hogy itt lekövethetjük, milyen műveket olvas fel Craig az öregnek.

A szereposztás elég erős – Jaeden Martell lassan már skatulyába kerül King mellé. Az történetében övé volt az egyik főszerep, és most is az a szerepe ugrott be a filmet nézve, pedig láttam a Knives Out egy mellékszereplőjeként és a szerintem nagyon jópofa Metal Lords főszereplőjeként is. Itt egy tipikus jó gyereket játszik, rutinból. Donald Sutherland Harrigan szerepében már izgalmasabb – most egy megfáradt öreg, de közben ott van mögötte a hatalom, hogy milyen félelmetes volt egykor. Nekem tetszett, ahogy a két fele megvillan.

A trükk talán az, hogy nem horrorként kell nézni. Ez egy misztikus felnövés történet, amiben van szellem és túlvilági bosszú, meg különösen működő technika.