Ünnepekre hazatérős, apa új kapcsolatát megfúrós.

Emma két éve vesztette el az édesanyját, és azóta annak szenteli az életét, hogy gondoskodjon az özvegyen maradt apjáról. Az ünnepekre is készül hazautazni, és már alig várja, hogy a szokott éves programot kövessék a maguk kis hagyományaival. Így nem kicsit döbben meg, amikor kiderül, középiskolai örök vetélytársa, Brandy hazaköltözött a szomszédságukba. Akkor már ki is borul, amikor rá kell jönnie, hogy viszonya van az apjával. Első dühében elmenekül otthonról, majd úgy dönt, az ünnepek az ideális alkalom arra, hogy elüldözze a nőt az apja mellől. Mert mit is akarna egy dögös huszonéves az ő ötvenes apjától? Jó barátnője igyekszik leállítani és figyelmeztetni, inkább a saját életét rendezze, de süket fülekre talál. Emma beszervezi többek között Brandy középiskolai barátját is, hogy rámutasson, mennyi mindenben különböznek és Brandy csak szívfájdalmat fog okozni.

Nem ez a film fog ünnepi hangulatba hozni, az is biztos. Az, hogy éppen karácsonykor játszódik, nem ad neki semmi pluszt. Ugyanezt meg lehetett volna csinálni bármelyik ünnep körül, működött volna a hálaadással, de akár csak egy születésnapi buli vagy egy nyaralás kapcsán is. De karácsonykor játszódik, így ünnepi film, ha nincs is benne semmi ünnepi.

Komédia, így humorral kellene eladnia magát. Ám ez annyira szerencsétlen film, hogy gyakran arra sem jöttem rá, egyáltalán mit szántak poénnak. Ahol meg érezni, hogy nevetni kellene, inkább csak fogja az ember fejét, hogy egyszerűen kínos, amit lát. Mint, amikor Jack bizonyítani akarja, hogy ő is van olyan férfi, mint Brandy exe és beleveti magát a sörívó versenybe, szkanderezésbe, meg hasonlók – a végén meg letépi magáról az inget.

Családi film? Hát… Az üzenete az akar lenni. Az elfogadás, nyitottság és az új esély. Mert az elejétől nyilvánvaló, hogy nem Emma az, akinek igaza van. Brandy semmit nem tesz, amivel ellenszenvet ébresztene, vagy megvetendő lenne – mindössze szép és fiatal. Még csak a kesztyűt sem veszi fel, csak tűri Emma kicsinyes húzásait. Ahhoz képest, hogy Emma szerint ő a gonosz sárkány a mesében, sokkal szimpatikusabb, mint a másik főszereplő.

Mert ez is a film baja. Emma alakja egyre ellenszenvesebb, ahogy megy előre a sztori. Azt még meg lehet érteni, hogy nincs túl az anyja elvesztésén, és sokkolja, hogy az apja folytatja az életét. Az csak rátesz egy lapáttal, hogy kivel. Csak éppen Emma itt felveszi a szemellenzőt, és egyre önzőbb, egyre gyerekesebb. Amikor az is kiderül, mi az ellenszenve alapja, az egyenesen óvodás. (Elmesélte a barátnőjének, hogy tetszik neki egy fiú. Amikor Brandy ennek ellenére járni kezdett vele, Emma egy életre leírta őt.) Vagyis, egy kamaszkori sérelem minden ellenszenve oka, szó sincs arról, hogy tényleg féltené az apját vagy igazi oka lenne, hogy szörnyetegnek lássa Brandy-t. Ehhez képest Emma az, aki azonnal elmenekül, amikor végre összejön a sráccal, akit mindig is akart. Emma az, aki képes ultimátumot dobni az apjának: a szerelme vagy a lánya. Emma az, aki a legvégét leszámítva sorra hozza az önző döntéseket és nem lát túl a saját sérelmein. Arról nem is beszélve, hogy intrikusnak is pocsék. Az ötletei, amivel Brandy-t akarja elüldözni – egy nagy nulla. Még akkor is jobban kedveltem volna, ha jobb ármánykodó lett volna. De nem az.

Meg különben is, ma már nem azt a korszakot éljük, amikor a nagy korkülönbségű párokon meg szokás lepődni. Itt meg Emma úgy reagál, mintha az apja elsőként a világon jött volna össze lánya korabeli nővel.

Mivel komédia, látványelem nincs benne. Nem adja el az sem – szerintem a színészei sem. Orrantia ellenszenves, Janel Parrish rég ármánykodott a hazug csajokkal, Mulroney meg talán soha nem volt olyan név, ami eladott volna egy filmet.

Se humor, se ünnepi hangulat, béna románcok. Annyit értékeltem, hogy olcsó poénokra nem mentek rá, de nem tetszett ez a film.

Karácsony törölve – 5/2 komédiának készült, de nevetni nincs min. Emma meg egyenesen idegesítő és Hayley Orrantia sem szimpatikus a szerepben.