A regényekkel már lemaradtam, de a sorozatot ezzel beértem. Nézzük is, milyen ügy jutott most Gereon Rath nyomozónak.

Ezzel már meg is találtuk, amiben már ez az évad. Eddig mindig volt egy bűnügy, gyilkos vagy sorozatgyilkos, akit el kellett kapni. Most viszont Gereon a náci pártba épül be, hogy belülről bomlassza szét a pártot.

Közben vannak már szálak is, és talán Lotte, aki legközelebb kerül egy tipikus nyomozáshoz. A húga bajba kerül, és ahogy segíteni próbál neki, rájön, mennyi visszaélés van utcagyerekek ellen, és korrupt rendőrök meg egyebek nyomára akad. Ebben voltak a krimis szálak: a tetthelyek, a szemtanúkkal beszélgetés, a nyomozás. Sajnos, ez is belefordul majd a politikai irányba, de még így is ez érdekesebb volt, mint a náci párt témája. Annak a történelemből úgy is tudjuk, mi lett a vége.

Visszatért Helga és újdonsült férje is, akik most egy bosszúálló amerikai zsidóval néztek szembe, akinek az apját ez a család gyilkolta meg egy gyémántért. Elmondani nem tudom, mennyire nem bírom ezt a nőt. Botrányos, ahogy a saját fiát elhagyta. Aztán csoda, hogy a gyerek a nácikhoz menekült, bár Gereon próbálja menteni. A durva az, hogy ezt a szálat is sikerült bekötni a politikai vonalba. A gyár és a rakétafejlesztés, a német fegyverkezés más mellékszálon is jelen van, de ők is abba az irányba haladnak, ha van is mellette más történet.

Ezen felül volt még pár bevágás a berlini alvilág felbolydult életéből. Vagyis, a korábban megkezdett maffia család története is folytatódott, és még nem is ért véget. Ez különben a leginkább elkülönülő rész, még nem is értem, a nagy egészhez mi köze. Valahogy nem illett a többi történés mellé.

Eddig is érezni lehetett a sorozatban, hogy mennyire baljós, ahogy a nácik egyre magasabbra törnek és egyre inkább tényezők lesznek. De most egyre inkább ez a hangsúlyos elem, és nekem hiányzott a megszokott krimi elem.

Az sem segített, hogy megint egy segítőkész, rendes fiatalember volt a vezéráldozat. Még nem bocsátottam meg a sorozatnak, hogy a kedvenc fiatal rendőröm megölték egy korábbi évadban, erre most egy lelkiismeretes korboncnok esik áldozatul. Csak nem mintát fedeztem fel? Ha közel állsz Lottéhoz, és nem Gereon a neved, nagy eséllyel meghalsz…

Mivel sok szereplőt mozgat, és sokakat középpontba is helyez, mozgalmas, és az összkép feledtetni tudja, hogy történetenként külön-külön ennyire nem működne a sorozat. De így, hogy egy berlini panorámát festenek sok színnel, még le is kötött.

A látványa ennek megfelelő. Sok helyszín, korabeli ruhák és vannak extrém elemek is benne. A maffia szál kapcsán járunk klubokba, és Esther különleges megjelenést képes kialakítani magának. Az a száma a vonóval és a szalaggal, hozzá az arcfestés… Megelőzte a korát, simán el tudtam volna ugyanígy képzelni a Macskákba, csak éppen azt Webber sok-sok évvel később írja meg és állítja színpadra.

A bohém, bűnös berlini hangulat tehát, ami a sorozat védjegye volt, egyre sötétebb. Most egyetlen elemet találtam, ami visszaidézi, milyen volt még a sorozat elején a dekadens Berlin. Az a bizonyos dal, ami az egész évadot végigkíséri. A végére már egészen megkedveltem.

Anyag még van hozzá, a Netflix is megvette a sugárzási jogokat, szóval, van esély 5. évadra is. Engem érdekelne, már csak azért is, mert eddig direkt kihagytam, hogy van benne egy szál, amit képtelen vagyok értelmezni. Gereon bátyja – megint volt, megint szürreális, és egyszerűen nem értem, mi az. Pedig szeretném.