Az a tévés thriller, ami egy gyengébb adón, és késő esti idősávba kerül vetítésre. Avagy, háttérfilm, ami mellett bármit lehet csinálni: dolgozni, pakolni, főzni, kinek mire van ingere.

A történet egyszerű, és az egyetlen poénját már a legelején lelövik. Hiszen megnézhetjük, már a nyitányban, hogy Colleen hogyan végez egy családdal, mert az nem tudott az a tökéletes família lenni, amit elképzelt magának. Látjuk azt is, hogyan választja ki a következő családját. Vagyis, már eleve tudjuk, ki ő és milyen megszállottsága van.

Ezek után ismerteti meg a film Samanthát, aki kettő helyzetben van: egyrészt, végre összejött neki a baba több vetélés után, ünnepelnie kellene. Van egy szerető férje, biztos otthona. Ugyanakkor gyászolja az anyját, és a családjából más már nem él. Colleen a soha nem ismert nagyanyjaként lép be az életébe, és mi szörnyülködhetünk, a lány miket nem vesz észre. Vannak köztük elég cikis esetek is: ahogy pl. az asszony begyűjti a fiatalabb pisijét, hogy terhességi tesztet tudjon csinálni. Nem ijesztő, inkább röhejes, amit művelnek. Pláne, hogy a lányt leszámítva mindenkinek, a férjének és a legjobb barátnőjének is gyanús az asszony, és igyekeznek figyelmeztetni Samanthát.

Akkor talán jobban működött volna, ha a végéig bizonytalanságban vagyunk tartva, hogy Colleen igazából kicsoda. De, ahogy írtam, erre itt esélyünk sincs. Nézőként tudjuk.

Majd Colleen elszabadul, és onnantól már inkább paródia a film. Nem is értem, mi lett volna neki az ideális végjáték. Gáz a történet, ahogy van.

A kivitelezés és a színészek is ilyenek. Minimális helyszínen játszódik, de nem ez volt a baj. A két család otthona, tulajdonképpen ennyi kellett, meg pár külső helyszín, amikor mennek valahova. Ez meg is volt. A rendezett, középosztálybéli élet képe, ami megy a cselekményhez. Nem túl színes, nem túl gazdag, legalább ezzel hétköznapinak tűnnek.

Ismert színész nem meglepő módon nincs benne, ahogy rendesebben megírt karakter sem. Mindenki kap 1-2 vonást, vagy annyit sem, és annyi. Még a leginkább emberi az, ahogy Samantha férje egyszerre próbál helyt állni a családjában és a vállalkozásában is, és ezért vannak otthoni súrlódások. A terhes Samantha több törődést és megértést várna, és pont azt nem veszi észre, hogy az érzelmek a saját döntéseit megbízhatatlanná teszik. Visszatérve a színészekre: túl van játszva mindenki. Colleen még a klasszikus skizofrén jelenetet is megkapja, amikor a saját jobb és gonoszabb énje beszélget, pl. egy kés hegyébe nézve. Mit ne mondjak, nem éppen egy Gollam nagyjelenet.

Annak idején a Rosemary gyermeke új színt hozott azzal, hogy a családi otthonokba vitte a horrort. Ennek késői utódja valamilyen formában a film, hiszen itt is azt láthattuk, hogy a család még a saját házában sincs biztonságban. Nem csak természetfeletti, de egy ember is veszélybe sodorhat mindent.

De ez a film nem éri el a szintet, hogy tényleg ijesztő vagy feszült legyen. Ahogy írtam: háttérfilm.