Erre most nem is tudom, mit mondjak. Vártam, és le is kötött az évad. De ahogy csavarják a cselekményt... Ez az a sorozat, amiben nem tudnám megjósolni, mi lesz. Ami nem baj, de néha nagyon fogom a fejem a történtek miatt.

Azt nagyon gyorsan lezongorázzák, hogy az elnök halála hogyan változtatja meg Grace Penn történetét. Már nem bűnös, akit félre kell állítani, hanem az új elnök és mindenki szépen be is áll mögé. Aztán jön a nagy meglepetés, amikor Hal lesz felkérve a helyettesének, mellőzve Kate-et, aki szintén számított az állásra. Ezzel meg is van az újabb szakadás a páros között, noha Hal a vártnál is többet tett, hogy a szakmai éhsége és a felesége iránti érzései is megmaradhassanak. De, szokás szerint, Kate megy a maga feje után.

Azért emlegetem ezt fel, mert ez az évad blokkokkal dolgozik. Pár résznek megvan a maga politikai krízise, amit meg kell oldani, hogy aztán jöjjön a következő. Az első nagy Grace elnöksége és az alelnök személye. Majd jön a krízis, amikor egy kém miatt vallani kell, mielőtt az angolok maguktól jönnének rá, hogy az USA-nak milyen szerepe volt a rakétatámadásban. Abból meg kinő az orosz krízis, az új fegyverrel felszerelt atomtengeralattjáróval. Kate mindig a tűz közelében van és úgy tűnik, ő az egyik megoldóember.

De ez a sorozat soha nem ilyen egyszerű. Mindenkinek megvannak a maga kis játszmái, nagyobb szinten is. A helyzet meg az, hogy Kate túl jó ember ehhez a játszmához. Akár Nicol, akár Hal, Penn elnök meg messze tovább képes elmenni, mint a nő. Neki hozzájuk képest hatalmas a lelkiismerete és nem a hatalom megtartása a fő célja, hanem tényleg javítani igyekszik a világon. Az eredményt látjuk is a sorozat végén: amikor azt hiszi, jót tett és segített elhárítani egy katasztrófát, akkor is rádöbben, hogy miképpen játszották ki mások saját hatalmi törekvésből.

Kerek, át van gondolva, és úgy tud feszült lenni, hogy mellette kényelmes is a tempó. Megvan az arány, hogy ennyi köret és magyarázat kell, mégis érezni a haladást, de nem rohanunk.

Ami viszont kifejezetten zavart ebben az évadban, az a magánéleti szálak kavarása. Hal ment alelnöknek, Kate maradt a helyén és közölte a férjével, hogy innentől csak a látszatfelesége. Először az angol miniszterrel kavart volna, de aztán kikötött egy kémnél. Na, az a szál kifejezetten irritál. Annyira más a dinamika a Hal - Kate és ez a Kate - Callum felállás között. Hal egy szinten vagy feljebb van a nőnél, Callum meg gyereknek tűnik mellette, intellektusban meg hatalomban is. Benne azt a jóságot keresi Kate, ami miatt a politikában sem tart előbbre. Egyszerűen mások a szabályok, játszmák, ha hajlandó beismerni, ha nem.

Attól sem jobb, hogy Callum szerepére Aidan Turner érkezett, aki azért szép rajongótábort szerzett korábban magának törpként vagy Poldarkként. Plusz, nekem nem szimpatikus a párosa Keri Russell-lel. Annyira látszik, hogy a nő kb. egy 10 évvel idősebb nála és a sorozatban ez nem csak külső, világnézetben és mindenben is. Callum gyerek Kate mellett.

Ha már újak, megnövelt szerepek, akkor azt a kettőt emelném ki, akik viszont jól eltalált, emlékezetes figurák lettek. A Penn házaspár. Bradley Whitford az elnök férjeként lopta a jeleneteket és a legjobb beszólások vagy a humoros részek rendszeresen neki jutottak. Janney is jó választás, de a kedvenc új állandó szereplőm egyértelműen Whitford volt.

Ennek az évadnak is nagy nyitott vége van. Be is van rendelve a következő évad. Vagyis, fogok még írni arról, hogy alakulnak Kate ügyei és a politika.