Ahogy tegnap említettem, sorozatot néztem, csak nem több szériából 1-1 részt, hanem daráltam. Méghozzá Candy Montgomery történetét, egyből két feldolgozásban is.

Az időrendben az első a Candy, amelyben Jessica Biel játszotta a főszereplőt. 2 éve átsiklottam felette, elolvastam az alaptörténetét, és nem érdekelt. Az HBO most vetítette ugyanezt a történetet, Love & Death címmel, és ebben Elizabeth Olsen volt Candy. Ezt kezdtem el nézni, aztán annyira megfogott a történet, hogy az előző sorozatot is megnéztem. (Pontosabban, az utolsó rész még nem volt az HBO-n, így amíg arra vártam, hamar megnéztem a másik sorozatot is.)

Adja is magát, hogy egymás mellé tegyem, mit tudott az egyik széria és mit a másik.

Az alap mindkettőben azonos: Candy, a csinos kétgyerekes háziasszony egy napon 41-42 fejszecsapással végzett a szomszédságba tartozó Bettyvel. Miért tette, és börtönbe került érte, mi történt? Mindkét sorozat erre adja meg a választ. Mindkettőben látjuk a tettet, az előzményeit és a bírósági tárgyalást.

Az HBO sorozata pár résszel hosszabb, és ki is használták a többlet játékteret. Minden sokkal részletesebb, és a vége egy szórakoztató tárgyalótermi krimi lett, amire a Candy nem törekedett. Abban Candy vallomása vitte a prímet, az HBO-n az egész tárgyalás kiemelt szerepet kapott. De minden részre ez igaz benne: a Hulu sorozata is megmutatja a házasságtörést, Candy múltbeli traumáját, de kevesebb kerettel és kevesebb magyarázattal.

Különbség van a külcsínben is. A Candy kapott egy múltidéző szűrőt, arról tényleg azt lehet gondolni, hogy a nyolcvanas években játszódik. A ruhák, a rémes frizurák, az egésznek a hangulata. Az valahogy reálisabb lett, míg az HBO feldobott mindent. Jobban néznek ki a színészei, és ha több technikai eszköze lenne a szereplőknek, simán játszódhatna napjainkban is. Frissebb ez a sorozat, és valahogy korból kiemelt. Nem nyomja le, hogy ez egy korábbi eset feldolgozása.

A színésznőkön is nagyon látni ezt a különbséget: Elizabeth Olsen egy csinos, mosolygós nőt játszik, aki tényleg az a kisvárosi méhkirálynő, akinek elmondják. Őt le kell csúfítani, amikor tárgyalásra mennek, hogy szimpatikusabb legyen az esküdteknek. Jessica Biel egy szürkébb Candy-t játszott. A ruhái, a kinézete – a vonásaiban fel lehet fedezni azért Biel kellemes vonásait is, de tettek róla, hogy nehezebben. Az a haj is… Neten láttam, elég sokat poénkodtak azon, hogy kölcsönvette a férje kamaszéveinek hajviseletét. Sajnos, nekem is eszembe jutott, amikor először megláttam. Ez a Candy nem az a kisvárosi femme fatale, sokkal hihetőbb, hogy annyira szintje alatti férfival kezd. Itt nem volt olyan nagy a különbség, mint az HBO esetében.

Mindkét színésznő nagyot játszik, de másképpen. Más a szerepük alap világa is: Olsen egy cserfes, a környezetéből kitűnő nőt játszott, aki mélyre temeti a traumáit. Nem véletlen, hogy abban a feldolgozásban keményen gyógyszerezni is kezdi magát a tárgyalás alatt, hogy a méltóságából semmit se veszítsen, ne lehessen rajta semmit sem látni. Biel egy kisvárosi anyukát kapott, aki egy a sok közül. Kicsit más az indokuk is: Olsen karaktere a házassága kihűlt részét akarta feldobta, a szex hiányzott neki – amint a férje felfogta, mi a baj közöttük, változtatott, és ott visszahozták a házasságukba a szikrát. Ott hihető volt, hogy úgy kiáll a férfi csalfa és gyilkos felesége mellett. Biel Candy-je csak unatkozott, és nem is Allan volt az egyetlen viszonya. Ott mélyebben voltak a problémák, mint a kevés szex.

Alapvetően az HBO színészei és megírt alakjai működtek nálam jobban, egy kivétellel. Az áldozatot jelentő Betty. Melanie Lynskey sokkal jobban elkapta az ember agyára menő, pszichésen nem teljesen ok Betty alakját. Őt nézve nem egyszer eszembe jutott, hogy valaki csapja már le. Lily Rabe ugyanezt nem hozta – az ő alakításában is benne volt, hogy Betty fejével valami nincs rendben. De ott inkább úgy éreztem, ha a férje többet foglalkozna vele és kapna egy nyugtatót, rendben lenne.

Még egy, amiért a Love & Death tetszett jobban, és személyesen nekem ez a döntő: a bírósági tárgyalás és Tom Pelphrey. Ő játszotta Dont, Candy ügyvédjét, és nagyon össze volt rakva, ahogy a kártérítési ügyvéd felnő a feladathoz, és nagyon profin levezényel mindent. Mindaz a tárgyalótermi trükközés, meghallgatások és bizonyítékok feltárása, amit ebben a zsánerben szeretek, itt megvolt. A Hulu sorozata ezt a részt rövidre vágta, az HBO bőven hagyott neki teret. Vagyis, aki tárgyalótermi krimi rajongó, hozzám hasonlóan, nem kérdés, melyik sorozat fekszik inkább neki.

De mindkét sorozat jó, remek színésznőkkel a főszerepben és megfogják a történetet. Bár nem értem, miért kellett ilyen hamar duplán elmesélni ezt a történetet, egyik verzió megnézését se bánom.