A démonok, megszállás és hasonlók népszerű horror téma, így nagyjából sejtettem, mit várhatok ebben a filmben. Így aztán meg is lepődtem – nem is annyira a cselekményen, hanem a film megjelenítésén, hangulatán.

Ok, nem kerülgetem a zavarosságán és a művészfilmes beütésein. Igazából nincs bonyolult története, de olyan össze-vissza rakták össze, hogy gyakran nem is érteni, mi történik. A film egyik kedvenc módszere, hogy a lineárisan haladó cselekményt megtöri, és látunk egy múltbéli jelenetet. Néha lehet tudni, hol történt és mikor, máskor nem annyira. Hogy még zavarosabb legyen, mindezt gyógyszerekkel és látomásokkal kísérik, hogy ne lehessen eldönteni sem, mi igaz vagy sem.

Elvben a végén van csavar is, de túl katyvasz a film, hogy igazán üljön. Meg, menet közben elveszett az értelem is. A ki kicsoda és mit csinál, mi okból kérdésekre nincs jó válasz. Mintha odacsaptak volna valami zárást elénk, aztán kezdjünk vele, amit akarunk. Talán az is volt a filmmel a legnagyobb bajom, hogy nem ad egy okot. Mi a cél?

Nagyon el is távolodik a kezdetektől. Ott egy hipnózisra szakosodott doktornő válságát látjuk – az egyik alanya rögtön a terápia után öngyilkos lett -, és új élet kezdését egy eldugott közösségben. Lesz problémás betege, aki olyan tüneteket produkál, hogy még paphoz is elmegy nyomozni a nő. Közben a lakása is fura tüneteket produkál – hol van áram, hol nincs. El van indítva úgy, ahogy egy démonos megszállós thrillernek kell, csak aztán egyre széjjelebb tart, egyre furcsább az egész.

Látványelem nincs bent, nem is hiányzott különben. Itt a fények, a zene, ami a hangulatot kelti. Félelmetesnek egy ponton se mondanám, és nem is törekednek a démon megjelenésével jump scream jeleneteket betenni, vagy bármi hasonló. A nő és a betege pszichéjében lezajló eseményeknek kellene a horrort hozni, de nekem ahhoz több értelem kellene. Így csak fogtam a fejem, és nem értettem, hogy mi is van.

A szereplők nem fogtak meg, de ezt leginkább annak tudom be, hogy nem derült ki számomra, ki mire játszik. Theo az egyetlen kivétel, ő nyomorult csak békét akart a rossz álmoktól messze. De a többiek? Még arra is lenne egy tippem, hogy se Louise, se Mastemah nem tudta, hogy mi is a célja. Vagy, ha igen, akkor a filmből nagyon nem úgy jött le.

A szereposztás semmilyen – a fura az benne, hogy Louise szerepét egy fiatal, csinos színésznő kapta, és ettől még szinte eye candy faktornak is tűnt, aminek ebben a filmben nem sok értelme volt. Nincs olyan ifjúsági vagy new adult elem benne, hogy a színész külcsínének kellene eladnia.

Nem is igen tudok mit írni még róla, számomra túl zavaros volt.