Egy amerikai komédia, ami nem tűnik annak. Ha nem olyan lenne a szereposztás, amilyen, simán azt hinném, hogy egy francia, de nem emlékezetes komédiát nézek. Nem feldolgozás ez véletlenül? Rákerestem, naná, hogy az.

Talán láttam is az eredetit, de nem maradt meg bennem, így összehasonlítást nem fogok írni. De azt muszáj kiemelni, hogy olyan szinten átvették a francia gyengébb komédiák hangulatát, hogy sűrűn töprengtem azon, hogy miért nem illik ez a történet Hollywood keretei közé. Vadásztam, amikor helyszínekről vagy nemzetiségekről volt szó, mert nem értettem, hogy lehet ez amerikai film, amikor nem érződik annak. Végig vártam, hogy kiderül, Olivia párizsi sztár. Még az is, ahogy posztereken reklámozták és amilyen képeken megjelent, az is olyan európai hatású.

Mert kimerült annyiban a történet amerikaivá tétele, hogy Antonio és családja mexikói bevándorlók. Hogy Olivia az Államok sztárja. Nemzetiséget, helyszínt váltottak, de nem került bele semmi olyan kulturális, vagy jellegzetes, amiért megérte volna feldolgozni. Így a másik nélküli emlékek hiányában azt tudom írni, hogy felesleges átdolgozásnak tűnik.

Kezdve azzal, hogy alig van cselekmény és az sem éppen vicces. Annyira vártam valami jó csavart, vagy humoros félreértést. De ez helyenként inkább szomorú volt, mintsem nevetős. Ahogy Olivia hagyja magát egy olyan sehova nem vezető kapcsolatban ragadni. Ahogy Antonio reménykedni kezd, hogy visszaszerezheti a volt nejét, amikor egyértelmű, hogy azért kezd flörtölni vele, mert nem veszi be a nő gyomra, hogy az exe egy filmsztárra cserélte le. Olyan kis szánalmas is volt Antonio, amikor elmesélte az igazat, a nő azonnal kidobta újra, és nem értette, miért. Igen, talán ez lesz a fő gond, amiért nem tudtam ezzel a filmmel nevetni. Nem simán sajnálatra méltók a főszereplők, de inkább szánalmasak.

Egy jó húzása azonban volt a készítőknek: az álkapcsolat nem érett szerelemmé, szerencsére. Még ha Antonio jó ember is, akkor sem illett Olivia mellé, több okból is. Nagyon jó barátok lettek, egymás támaszai, ez benne volt és ez működött is.

A szereposztás igazság szerint és papíron jó. Eugenio Derbez lassan a bevándorlót tartalmazó komédiák visszatérő komikusa. Max Greenfield hihető a több értelemben csaló, de más szinten vonzó üzletember szerepében. Samara Weaving meg simán van olyan szép, hogy sztárt játsszon, mert Oliviát annak ellenére, hogy itt értékeket is kapott a személyiségében, leginkább az jellemzi, hogy ő a lehetetlenül szép nő.

Ami romantikus komédiában látvány lehet, ebben benne van. Szép környezet, a szereplőkön jó ruhák, vagy éppen a csóró voltuk megragadása. De inkább a színészek a látványelemei, eladnia meg a humornak kellene. Próbálkoznak is, de talán ez a másik baj. Nem az én fogamra való, ami ebben a filmben humorforrás. Antonio anyjának románca a háziúrral visszatérő elem, és nagyon tudtam utálni.

Nem fogott  meg, nekem legfeljebb háttérfilmként megy el.