Most értem össze a filmekkel és a regényekkel. Ráadásul az Őzragu-randevút frissen olvastam, így eléggé bennem is van, mennyire különböznek a látottak a leírtaktól. Mondjuk úgy, ebben olyan plusz szálak vannak, amelyek nélkül jobban meglettem volna.

De mit is kaptunk? Franz élné a kis életét, csak felforgatja azt, hogy a polgármester síbalesete miatt Susi lesz a megbízott polgármester. Vagyis, Franz főnöke is. Ez aztán kihat a libidójára meg a közérzetére is, hiszen Susi nagyon hamar belelendül, hogy fejlessze a kisvárosukat. Franz meg, ugye, nem szereti a változást. Közben találnak egy emberi ujjat az egyik földön, amikor meg tényleg megindul a kutatás, egy helyi nagy gazda több része is előkerül. Így már mehet is a nyomozás, ki és miért tette el láb alól.

Nem fogom összelistázni, de a regényben több minden más és nekem Falk megoldásai voltak a szimpatikusabbak. Pl. még az sem egyezik, ki és miért ölte meg a gazdát. Vagy, a Susi-helyzet kezelése. Itt Franz rosszul viseli, míg a  regényben tudta támogatni, ha néha jelezte is neki, hogy nagyon elszállt vele a ló. A nő megváltozott ruhatára meg éppen beindította azt, amit itt a nő megnövekedett hatalma elvett. Egy példa arra, ami nem esett jól: a regényben Susi jobb óvodáért, fejlesztésekért küzd. Itt meg a turizmust akarja beindítani és egy olyan szobrot avatnak, ami kezet foghatna A mi kis falunk kakaós tekercsével.

Ennek ellenére a hangulat megvan itt is, az a bajor kisvárosi kissé lökött, szerethető mindennapok, amivel ezek a filmek szerintem jól operálnak. Talán mindig van bűnügy, de a család és összetartás, a hétköznapi szerencsétlenkedések adják a ragasztót.

A szereplők hozzák a tőlük megszokott viselkedést és hűek magukhoz. Rudi talán a kelleténél többet panaszkodik és veti fel, hogy Franz nem elég jó barátja, de ott vannak egymásnak jóban-rosszban. A nagyi, a füvező apa, a kisvárosi lökött alakok mind színesítik a palettát. Ha már a mellékszereplők, egyre nő a kis Paul is, Susi és Franz kisfia. Már adnak neki szerepet és szöveget, abszolút jó dinamika, ahogy belenő ebbe a családba és kezd szerepe lenni több történetszálban is.

Most sem látványfilm, de nem is kell annak lennie. A humor adja el, és az most is megvan benne. Az eredeti regényhez képest szerintem olcsóbb poénok jutnak, pl. a hentes fiának idősebb, irritáló nőjének levakarása helyett Rudi lóg a ganéba, de szó szerint. Értem, miért, de azért most a friss regényélménnyel magam mögött nem bánnám, ha nem ennyire olcsó poénokkal dolgoznának, mint Franz impotenciája. Meg a kaka.

Továbbra is jött vissza minden színésze. Azt már el is érték, hogy ezeket a színészeket ezekhez a szerepekhez fogom kötni. Nem mintha másban láttam volna bárkit is, de ez már rájuk nőtt.

Nem tudom, a halas film mikor jön, valószínűleg bőven előbb elolvasom, mint ahogy filmesítik, de ha jön, akkor majd mesélem azt is. Már megvan az a kellemes nosztalgia érzetem, amikor ezeket a történeteket nézem, ha tényleg sok karakter ment eleinte nagyon az agyamra. Egyszerűen eltaláltak egy olyan lökött, de kedvelhető kisvárosi miliőt krimivel, amit szívesen nézek.