Meg sem próbálom a neveket visszaadni. Török film, és a legtöbb név teljesen idegen volt a fülemnek. Kb. mint amikor japán szerzőtől olvasok: amíg benne vagyok a történetbe, nézem vagy olvasom, ráismerek a szereplőkre. Nem tudnám visszamondani a nevét, de tudom, kiről van szó. Utána meg marad a körülírás.

A történet be is csapott elsőre. Nem olvastam el, miről szól, csak nézni kezdtem. A címe csoda, és egy tanárt ismerünk meg, akinek az új szolgálati helye egy isten háta mögötti falucska. Megérkezik, az út jó részét gyalog téve meg, mert oda még az út sem készült el. Aztán szembesül azzal, hogy még csak iskola sincs, ahol taníthatna. A helyiek ugyan felajánlanak egy istállót, de az nem az igazi. El is könyveltem magamban, hogy az lesz a csoda, amit a tanár véghez visz. Mert nem menekül el, marad és dolgozni kezd, ötletei vannak, és több mindenbe belekezdenek. Pl. egy iskolaépület felhúzásába is. Ő tűnt a főszereplőnek, miközben a falu szokásait és a mindennapokat is megismerjük. Hogyan bujdosik a polgármester egyik fia a rablókkal a hegyekben és miért. A házasulandó fiatalembereknek hogyan választanak az anyjuk, és milyen frigyek köttetnek. Visszatérő poén, hogy az anyák pont azt nem veszik figyelembe, amit a fiú kér tőlük. Egy nőben a fogát nézi meg először? Kap egy rohadó fogú arát. A szép, kék szemekre bukik? El kell vennie egy lányt, akinek a fekete szemei úgy keresztbe állnak, hogy fogalmuk sincs, mikor kire néz és még egyenesen menni se tud.

Aztán egyre többször feltűnik az egyetlen szereplő, akinek annyira egyszerű a neve, hogy megjegyeztem. Aziz. Ő a falu vezetőjének fogyatékos fia. Sánta, furán tartja a fejét, a kezét alig tudja használni, nem beszél és szellemi fogyatékosnak is el van könyvelve. Az egyetlen társasága a lova, még a gyerekek is bántják. A tanár viszont foglalkozni kezd vele. Megtanítja írni és olvasni, és lehet sejteni, hogy lehetne fejleszteni, és nem olyan rossz állapotban van, mint ahogy eddig élt, csak senki nem tudott eddig segíteni rajta.

A film második felére már a tanár hátérbe is kerül, és Aziz történetét nézzük. Akinek felajánlanak egy feleséget, az apja jó tettéért cserébe. Ahogy a mesében lenni szokott, ő az a lány, akiről különben minden fiú álmodozott. Ő az okos, kedves és szép, akibe nem lehet belekötni. De mit kezdenek egymással? Miközben a falu nyelve állandóan róluk forog. Mi lesz a csoda?

Annak ellenére, hogy a fogyatékosság és a kormányok bűnei elég komoly és drámai jeleneteket szülnek a filmben, ez egy komédia. Vagy, valami ahhoz nagyon közel álló. Sok a mosolygós, vagy annak szánt jelenet. Némelyik poén a kultúrából fakad, és más háttérrel nekem nem vicces, de azt értem, a filmben miért szánták annak. Pl. ahogy a vőlegényt először beküldik a friss menyasszonyához, és amilyen tippeket és leírásokat adnak neki a férfitársak. De, amire ki akartam lyukadni, hogy egy közösséget ábrázolnak, ahol összetartanak az emberek. Ahol sok a nehézség, de arra törekednek, hogy leküzdjék őket és megtalálják az életükben, amiért érdemes élni. Ahogy beszélnek, ahogy mulatnak. Bár iszlám világban játszódik, és törökök a főszereplők, nekem nagyon eszembe juttatta a Hegedüs a háztetőn történetét és az ottani közösség hangulatát.

Elsősorban a karakterek és a szituációk adják el. Túl mélyen senkit nem jellemeznek, típusok vannak. Néha maguk a szereplők mondják el nagyon velősen, ki milyen. A kedvencem különben, ahogy a falu vezetője a tanárt jellemzi. Aki olyan ember, akinek a szíve fölött is van szeme, és azzal néz az embertársaira. Ezt a mondást még nem hallottam, de nagyon találónak érzem.

Látványelem pedig a táj benne. A kis falu egy hegy tetején áll, és körötte mindenfelé az érintetlen természet látszik. Növeli a falu világtól elzárt voltát, de látványnak nem utolsó. De más szemmel az ottani életnek is megvannak a maga látványelemei: mint a ruhák. Nme tudnám megmondani, tetszenek vagy sem, annyira mások, mint amit megszoktam. Autentikusnak tűntek, bár nem tudom, valóban azok voltak-e, vagy csak a szememnek azok.

Még egyszer nem nézném meg, de egyszer kifejezetten érdekesnek találtam.