Feminista mese? Az alap nagyon annak hangzik – a hercegnő átmegy nindzsába, és lemészárolja a kastélyra törő, kikosarazott vőlegényt és embereit. Miközben nagyon nem tetszik neki, ahogy páran  beszólnak neki, hogy legyen inkább az a törékeny lány, akinek a szülei akarják látni.

Viccre is lehetne venni, pedig a film komolyan gondolja magát. Még keretet is adnak neki, hogyan lett a hercegnő ilyen szuper harcos. Gyerekkorától kezdve edzették, és egy Mulant idéző nő volt a tanára. Vagyis, a keleti harcművészetek is jöhetnek, nem csak vív, de ugrik, rúg, üt és vág. Meg tulajdonképpen harcol mindennel, ami a keze ügyébe akad. Ez nem magyarázza, miért veszi a gyilkolást is olyan könnyen. Még az elsőnél se hezitál, és nem is foglalkozik azzal, hány emberen kell keresztül gázolnia.

Ez az egész filmre igaz. Szó szerint hullanak az emberek, és ennek semmi hatása nincs senkire. Csodáltam is, hogy nincs tele az egész kastély hullákkal a végére. Amint valaki elesik, már el is felejtettük. Igen, vannak arctalan ellenfelek, akik addig érdekesek, amíg a hercegnő útjába állnak, de ugyanígy bánnak a főellenség párjával, de magával a trónra törő Juliusszal is. Le van fejezve, hurrá, kimennek az udvarra és már utódot is avatnak lovaggá.

Azt meg nem is ragozom jobban, hogy természetesen a jó oldalon álló szereplők közül még egy sem eshet el. Egy egész sereget lemészárol két nő meg kicsit besegít az egyikük bácsikája, de náluk egy áldozat sincs. Persze. Annak a tinis kardozós verziója, amikor Schwarzi és Stallone fénykorukban egy pisztollyal vagy puskával egy ellenséges sereget is leterítettek.

Ha sikerül az embernek az agyát kikapcsolni, akkor egy fokkal szórakoztatóbb. Kicsit videójáték hatású, mert tényleg arról szól az egész, hogy a hercegnő egyik ellenfelet végzi ki a másik után. Meg menekül, lóg az ablakban és szónokol, hogy lány létére is jó harcos lenne.

Igen, az nagyon ki van emelve, hogy a szülei mennyire nem látnak benne többet. Sokat mond, amikor a második gyerekével terhes anyja megjegyzi, hogy megszüli a fiút, akire a királyságnak szüksége van. (Micsoda csalódás lehetett, amikor a második gyerek is lány lett.) De az is nagyon lelombozó, amikor az elvileg a lányát szerető király ráparancsol a lányára, hogy viselkedjen már lányként, és szó nélkül menjen hozzá a neki kijelölt férfihoz. Még azt ebben a kb. középkori környezetben az el is menne, hogy a lányt elsősorban férjhez adni akarják, de az hogyan jön össze, hogy jó szülők, de annyit se engednek, hogy legalább megismerjék kicsit egymást a házasságra kényszerítettek?

És persze a végére ki van mondva, hogy a lányok is képesek mindenre, és éljen az egyenlőség. Ahogy korábban már leszámoltak a rasszizmussal is, mert ez a királyság mindenkit befogad. Fura is, hogy a király egyik téren nagyon modern, másban meg nagyon középkori.

Mindegy, a történet béna és csak verekedés követ verekedést, nem is kell túlragozni.

Joey King a húzónév, bár ellenfélnek is ismertebb arcok jöttek. Dominic Cooper és Olga Kurylenko törtek a trónra. A legjobb, leginkább látványos fegyver Kurylenko szereplőjének jutott. De ez nem az a film, amiben olyan színészi játék lenne, amire emlékezni kellene.

Egyszer megnéztem, elég is volt.