Jó film a Sehol? Olvastam ilyen-olyan véleményt is már róla, én még nem döntöttem el. Ha regény lenne, valószínűleg az lenne az első gondolatom, hogy nem elég a világépítés.

Nézzük talán először ezt. A film egy túlélőfilm és egy disztópia keveréke. Mia és Nico, a fiatal pár menekülni kényszerül a szülőországából. Nem derül ki, melyik az, dél-amerikainak tűnik, de mérget erre se vennék. Hogy jutottak oda, és pontosan mi zajlik? Ezt sem tudjuk meg. Csak annyit, hogy nagy a gond, olyan élelmiszerhiány van, hogy az öregek kivégzése után most a terhes nők és a gyerekek következnek. A pár így vesztette el a kislányát, Mia terhes, tehát menekülniük kell.

Nem akarom az egészet elmesélni, de eljutunk oda, hogy Mia egyedüli túlélőként egy óceánon sodródó konténerben találja magát. Életben kell maradnia, de hogyan? A filmnek pedig vannak ötletei, ahogy a különféle helyzetekkel meg kell birkóznia. Nem is való a film érzékenyebb gyomrúaknak, mert bizony itt mutatják, ha a sérült lábat össze kell varrni, vagy éppen azt, hogy az éhség minek az elfogyasztására rá nem veszi az embert. Közben nem is néztem a monitort, mert pl. a lába összevarrása nagyon nem esett jól, kb. mint az első Q ügyosztályban, amikor a nőnek magának kellett kihúznia a tönkrement fogát.

A filmnek ez az a része, ami tetszett is, meg nem is. Vannak benne jó ötletek. Ahogy horgászni kezd, ahogy kijut a konténerből, ahogy mindenre van egy terve. Az a tutaj, amit a gyereknek épít? Mert közben a kicsi is megszületik, csak hogy egy babát is életben kelljen tartani… Megvan a feszültsége, az izgalma, csak éppen túl sok szerencsés véletlen jön össze, ami már hihetetlen. A bálna pont ott és annyi vizet locsol a gyerekre, hogy baja ne legyen, de az anyja meghalja. A telefon, ami napok óta be se kapcsol, használhatatlan és nincs térerő sem, éppen akkor kel életre, amikor Nico egy nagyon fontos és végső beszélgetést ejthet meg. Hiába izgalmas és drámai különben, ha ennyire nem tudom elhinni, amit nézek.

A látványvilága innen realistának tűnik, ezért is van olyan brutális ereje az olyan jeleneteknek, mint az a bizonyos sebvarrás. Néha fordult is egyet a gyomrom attól, amit láttam. De azért nem borzadályt keltő, nem horrorba átcsapó, csak kegyetlen, hogy mi minden jutott a készítők eszébe. Mindezt úgy, hogy nagyon minimális helyszínen játszódik. Egy konténerben, majd annak tetejére kijutva bejön a végtelen víztömeg látványa is. Megvan a Pi élete? Nos, Mia mesélhetne pár dolgot a fiúnak, hogy milyen kemény a nyílt vízen életben maradni.

A filmet Anna Castillo viszi a hátán, és el is hittem neki ezt a mindenen áttörő, erős nőt. Elkapták az összhangot a férjét játszó Tamar Novasszal. Az egyik az örök bizakodó, az álmodozó – a másik meg két lábon áll a földön, és küzd a kitűzött céljukért, minden erejével, a végsőkön túl is. El tudom őket képzelni korábbról, családként, noha a film elég hamar elválasztja őket, hogy Mia egyedül boldogulhasson a maga pokoljárásában.

Vagyis, én megtaláltam benne, ami tetszett és lekötött, de az is igaz, hogy mellé tudom azt is írni, mivel volt problémám. Az biztos csak, hogy nem bánom, hogy megnéztem.