Direkt megvártam, míg lemegy az egész évad, mert biztos voltam benne, hogy ezt nem tudom és nem is akarom hetiben nézni. Hiába olvastam az alapjául szolgáló regényt, annyira jó tempója és függő végei vannak, hogy simán nézette velem egyik részt a másik után.

Az is egy jó elgondolás volt, hogy egy másféle Reacher mutatkozott meg ebben az évadban, mint az előzőben. Most a volt osztagával dolgozik együtt, nem egy magányos farkas, aki boldogul, ahogy tud. Ráadásul a csapata nem csak nagyon összeszokott, de értékrendben is hasonlítanak. Durva is, ahogy senkinek nem okoz semmi gondot, hogy szinte mészérszéket rendeznek, bármerre is mennek. Mert ők nem csak csontokat törnek, itt szabályosan hullanak köröttük az emberek.

Ami még feltűnt, hogy Ritchson több értelemben gyúrt a szerepre. Iszonyatos nagy izomhegy ebben az évadban, inkább néz ki testépítőnek, mint egykori katonának. Visszatérő poén is a filmben, hogy az alkatán viccelődnek. A barátai, de az ellenfelek is. Van pl. egy olyan jelenet, amikor a részben sáros szenátor egy állatkertben, a majomház mögött szervez találkát, és még mondják is, hogy Reacher biztosan otthon érzi magát a gorillák között. Csodáltam is, hogy ott legalább egy zsoldosnak nem húz be érte egyet sem. Már túlzás, ahogy fel lett a színész fújva. Reacher fénykorában elhinném, de olyan életmóddal, amit ebben a történetben Reacher évek óta folytat, az állandó utazással hogy lenne képes ilyen izomtömeget fenntartani?

De, a másik oldal. Nem tudom, hogy az alkaterősítés, esetleg a sminkes munkája, vagy tényleg a színész gyakorolt rá, de most benne van az a lepusztultság, megfáradtság, amit az ilyen életmód mellett vár az ember. Ez a Reacher már az arcára nézve megjárta a hadak útját, el lehet hinni az éveket és gyötrelmeket mögötte. Szikár, western hős arcot is kapott a testépítő test mellé. De ezzel a színészi munka ki is merült, érzelmeket nem nagyon látni a színészen. Néha azon csodálkoztam, hogy mozogni miképp képes ilyen vállakkal.

A csapatát viszont megszerettem. Az egykori nőcsábászból lett rendes családapa, mellesleg olcsó egyetemen végzett ügyvéd. A matekzseni bombázó. A szarkasztikus, legjobb barát magánnyomozónő. Jó, hogy mindenki másban jó, miközben harci gépek is. Jó kis jeleneteket is kaptak – a kedvencem különben az, amikor Serinda Swan karaktere lekapta a tűsarkúját, aztán beleállította egy motoros szemgödrébe. Kiegészítésképpen egy-egy jelenetre kaptak maguk mellé egy lelkiismeretes rendőrt, és beköszönt pár jelenetre az első évadból Oscar is. Ők több színészi talentumot is mutatnak, mint a főszereplő.

De Ritchson nem is drámát jött előadni, hanem csontokat törni. Azt el is hiszi neki az ember. Ha a regényekhez mérem a Reacher jelenséget, akkor ő sokkal közelebb van Lee Child szereplőjéhez, mint Tom Cruise. Talán egy terület van, amit Cruise tudott sokkal jobban hozni: Reacher nem csak egy izomhegy, de veszélyesen okos ember is. Itt a cselekmény villant meg ebből valamit, de az intellektusát ez a feldolgozás nem tudta, talán nem is akarta visszaadni.

Így is megérdemli az okos krimi-akció zsánert, ami különben a regényekre is igaz. Nagyon pörgetve vannak az események, logikus, és nagy zúzások közben megy előre a cselekmény.

Ha a hiányérzetem azért még kicsit előre engedem, akkor A.M., akit még említeni kell. Ferdinand Kingsley szuperül hozza, és jó ellenpont is a brutális Reacher mellett ez a finom gyilkos. Elsőre másnak is gondoltam, nagyon menő bérgyilkosnak, nem fegyverkereskedőnek. Túl jó abban, ahogy eltűnik, öl, álcáz. Ehhez képest mély csalódás volt, ahogy elintézték. Többet vártam – helyette kb. úgy lelőtték, mint Tarantino brigantii Hitlert. Kingsley különben kezd egyre több mindenben feltűnni. A Silóban is bírtam, itt is tetszett a figurája. Arra meg most jöttem rá, hogy Ben Kingsley fia. Majd meglátjuk, mennyire tud majd kilépni a híres apja árnyékából.

Tetszett ez az évad is, és tudjuk, hogy rengeteg regény van még, amit lehet filmesíteni. Jók a kritikái, szeretik a nézők. Meglep valakit, hogy már be is van rendelve a következő évad?