Nem az a film, ami elsőre mindenkinek tetszeni fog. Nem populáris, nem úgy látványos, mint egy akciódús bosszú- vagy bérgyilkosos film. A főszereplőnk egészen más egyéniség és ez köszön vissza a történetben is.
Talán vissza is kell lépnem egyet, mielőtt ezt kivesézem. A The Killer nem saját ötlet. Egy képregényfilm, ha ez elsőre nem is esik le. Nincs olyan hőstörténet, mint a Marvel vagy a DC megszokott filmjei. De, amiért ezt felhozom, hogy a filmet, a világát és a főszereplőt is jobban lehet érteni, ha az ember olvasta a képregényt. Abban benne van és át is adja a bérgyilkos életfilozófiáját. Azt a csendes nyugalmat, a nihilizmusát és a világszemléletét. Jobban megvannak az olyan utalások, mint az, hogy a jogi egyetemről csábította ki ez a másik szakma. Itt egy utalás, abban benne van a teljes történet. Hamar meg is jegyzem, a filmen még finomítottak, szimpatikusabbá is tették az alakját. A filmen ugyanis hűséges alakot kapunk, akár az otthonához, akár a barátnőjéhez. A képregényben a nőket is úgy kezelte, mint élete más területeit. Használta őket – mert abban akadt viszonya is, nem egy – és továbbállt.
A történet is igazítva lett: itt elhibáz egy lövést, meg akarják miatta ölni. De otthon csak a barátnőjét találják, akit megkínoznak. Gyilkosunk erre pisztolyt ragad és sorban levadássza az embereket, akik a kialakult helyzetért felelősek. Teljesen logikusan, lentről felfelé haladva végigmegy a teljes láncon. Még azt is megengedheti magának a film, hogy valakit elengedjen. Beérje egy fenyegetéssel. Azt direkt nem mondom meg, ki nem lesz hulla a végére, de az üzenet át lesz adva. Ha utánam jössz, a következő alkalommal nem lesz kegyelem.
Vagyis, nem bonyolult és hagyományos értelemben nem is izgalmas a film. Inkább valamiféle hideg eleganciája van, még coolnak is mondanám, ahogy Tarantino Beatrixéhez hasonlóan ez a bérgyilkos is húzza sorra ki a listáján a neveket. (Pontosabban, a címeket, mert neveket nem használnak. Megbízó, verőember, ügyvéd, szakértő, ilyesmik.) Megkapja mindenki a maga feltűnését, nagy jelenetét, így akár kisebb szerepre is érdemes volt egy jobb színészt leszerződtetni. A legemlékezetesebb közülük számomra a szakértő volt, vagyis Tilda Swinton. Ahogy megalkotta a maga tervét, elegáns volt végig és más esetben halálos is lehetett volna.
Látom abban is az ötletet, ahogy a képregény belső narrációját megoldották. Fassbender szinte végig alábeszél a filmnek. A bérgyilkos karaktere nagyon szótlan, alig mond ki tényleg valamit és szereti a tőmondatokat. A munkájának egyik fő része is a várakozás és a türelem. Ő inkább hallgat, megfigyel. Belül viszont jár az agya, megfogalmazza a dolgokat. Így annak ellenére nem néma a film, hogy ennyire szűkszavú a főhős. Mert a néző hallhatja, ami a fejében zajlik. Plusz, annak is meg van a maga feszültsége, amikor egy-egy célpontot beér. Hagyja őket beszélni – ahogy fentebb írtam is, a film megadja a színpadot a mellékszereplőknek ilyen formán.
Michael Fassbender meg jó színész és ki is tehetném a pontot. Most szinte duplán játszott is: egyszer, amit csinál a filmen. Másrészt, amit hallunk tőle. Szinkronnal bele se néztem, de az eredeti angolt tudom ajánlani.
Van benne ötlet, egyedi az egész. A helyzet különben is az, hogy az egyik kedvenc színészem és az egyik kedvenc rendezőm közös projektje ez a történet. Így elfogult vagyok, de én szerettem ezt a filmet. Hallottam rá olyan kritikát, hogy lassú és unalmas – pedig nem az. Pláne, ha valaki az eredeti történetet is ismeri. Tettek arról, hogy sokkal közönségbarátabb és hagyományosabb története legyen, mint a képregénynek volt.
