A Gladiátor után keresnem kellett még valami 'szandálosat'. Itt kötöttem ki.
A helyzet az, hogy nekem sokkal jobban tetszett, mint a kritikusoknak vagy amilyen az általános fogadtatása. Így nekem szívfájdalom is, hogy nem úgy tűnik, lesz folytatása. Pedig lehetne, bőven van még történet, amit ebben a környezetben el lehetne mesélni.
A sorozat több színtéren mozog. Ha felülről nézzük, akkor a nagy kérdés az benne, ki lesz Vespasianus utódja a császári trónon. Két fia van, másban jók és mindketten lehetnének képességeik okán vezetők. Titus a katona, győztes hadvezér, a komoly elvek embere. Domitianus a politikus, a játszmák embere. A gond éppen csak az, hogy a fiatalabb testvér nem hajandó beletörődni az apja döntésébe, és akkor is kész intrikálni, ha az éppen a saját testvére tönkretételét és akár halálát is jelenti.
A másik szint alattuk van. Tenax nagyon mélyről küzdötte fel magát - most fogadóirodája van, és eltökélt szándéka, hogy saját lovaskocsi csapata lesz. A gond ezzel csak az, hogy hagyományosan csak bizonyos számú csapat lehet és mivel ez komoly üzlet, nem is akarnak újakat beengedni. Tenaxnak így magasan kell szövetségest keresni, és vajon ki az a főnemes, aki ármánykodása miatt mindig rá van szorulva a plusz pénzre? Igen, és sajnos. Domitianus.
A két szint története így fonódik össze. Tenax vállalkozása és a császári cím birtoklása akkor is egy történetté válik, ha nagyon komoly játszmákba is kell beleártania magát a férfinak. Így egyaránt láthatjuk a magas politikában ténykedni, meg hispán lovakat venni, a híres hajtóját egyben tartani. Mindkét téren jönnek az ármányok, zsarolások, a nagy betűs és korrupt játszma, amit a császári Róma olyan magas szinten művelt.
A fájdalmas az a történetben, hogy nem Domitianus a jobb fivér. Semmilyen tekintetben sem. Álnok, gyáva, bosszúálló, hataloméhes. Titus a jó ember, de Rómában nem a jók nyernek. Nagyon szemléletes az a pont, amikor már minden kártya felfedve az asztalon hever és Domitianus meg kell ölje a testvérét, nincs visszaút. És ha nincs ott Tenax, még az sem megy neki. Titus körbefogva, elárva és esélytelenül majdnem kibeszéli magát, legyőzi a testvérét. Pedig csak az igazat mondja, ő nincs rászorulva lefizetésre vagy hazugságokra. Mennyivel jobb Róma jött volna, ha Tenax benne látja meg, aki segíthet a céljaiban...
Csak éppen Tenax is azzal akar próbálkozni, hogy bábjátékosként vezesse a császárt. És ez lehetett volna a második évad, ha elkészülne. Mert Titus bukásával a császári oldal kevésbé érdekelt volna, de Tenax elvihette volna a show-t. Neki is van egy nagyon sötét oldala. Gyilkos és könyörtelen, végtelenül ravasz és számító. Ugyanakkor jó barát, nagy álmodozó és az egyik legjobb koponya a sorozatban. Kissé olyan, mint egy sötétebb Kaz Brekker. A bandája nélkül.
Erre a környezetre kapcsolják rá a kocsiversenyzők világát, a gladiátorokat és a rabszolgák körüli ügyeket. Egy numídiai család is a túlélésért küzd, és a sorozat családjainak világába illeszkednek. Az anya és a nagylány Tenax mellett dolgoznak, a kisebb leány a rivális kocsitulaj nemes rabszolgája lesz, a fiú pedig az arénába kerül. De ott van a sztár hajtó is, Tenax jó barátja, akin felülkerekednek a végére a démonjai. Annyira a hírneve a mindene, hogy szörnyeteggé kezd lenni és a bosszú köre majd felemészti. Kár érte.
Elég látványos is lett a sorozat. A kocsis versenyekkel, a gladiátorjátékokkal. Nincs olyan CGI benne, mint a Gladiátos 2-ben, de ennek is megvannak a maga emlékezetes jelenetei. Pl. ebben is el lesz árasztva vízzel a Colosseum - Tenax megkapja a játékmesteri címet és valóban olyan műsort ad, hogy még Titus álla is leesik. Mondjuk, nála nem gályák és cápák jönnek be, hanem hihetőbben meglékelt egyiptomi gályán a halálra ítélt árulók, míg a vízben egyiptomi krokodilok indulnak vadászni. Lesz itt fejleharapástól kezdve csonkoláson át minden. DE minden részre jut valami látványelem - ha azért a játszmák és az ármányok nekem jobban is tetszettek, ezek is kellettek, hogy szórakoztató legyen a sorozat.
Megjegyzem, nem egy happy sorozat. Öli a szereplőit, folyik a vér, erőszakos az egész. Vannak okos részei is, nem is kevés, de kimaxolják a cirkuszt is.
Még a szereposztás is tetszett, ellőttek nem egy nagy nevet. Mondjuk, Anthony Hopkins éppen csak feltűnt benne, de Iwan Rheon antihősnek zseniális, ahogy Tom Hughes meg az erényes nemest és vezetőt hozza jól.
Vagyis, nekem tetszett a történet, a látvány elment és a színészeit szerettem. Még reménykedem, hátha nézhetem tovább is, de a regénynek is tudnék örülni magyarul, ami az alapja volt.
