Évek óta hagyomány és most sem törtem meg. Az évet zárni, kezdeni valami olyan szívmelengető történettel kell, mint Az élet dicsérete. A 6. évad jött már 2025-ben és nagyon messze jutottunk a kezdetektől. Jim kétgyerekes családapa, Tris megkomolyodott és nem csak állatorvos lett, de Siegfried szavaival élve remek fiatalember is.

De, mit is láttunk idén. A háború már a vége felé jár, mindenki várja, hogy lassan vége lesz. Tristan is éppen itthon van eltávon és a kisvárosban az ő traumáit leszámítva nem nagyon venni észre, hogy még tart a háború. Ok, a kocsma pultosa búslakodika  férje után, aki Burmában harcol. De messze nincs olyasmi, mint a tavalyi évadban, amikor elsötétítés és a megszorítások is ki voltak emelve.

Az talán látszik is, hogy ebben az évadban mindenki jelen van. Tristan is, és nem csak látogatóban, mint korábban. Ugyan eltávon van, de mire vissza kell mennie, már minden fronton nyertek és maradhat. Csak az emlékek szorítják, de szerencsére vannak mellette jó emberek, akik segítenek megküzdeni mindennel. Mondjuk, egy szereplő azért akad, akit több részre kivettek. Helen a testvérével Londonba költözik pár hónapra, hogy segítsen neki berendezkedni és megkezdni az iskolát. De az évad első felében és a karácsonyi részben jelen van, szó sincs róla, hogy kivették volna a színésznőt. Csak, ahogy Tris is egy ideig kevesebbet volt, most Helen került háttérbe. Érthető az ok: milyen cselekményt írtak volna neki? Ők már Jimmel boldog házasok.

A vidéki élet meg hozza a hol szomorú, hol mosolygós történeteket. Tricki öregszik, Mrs. Pumphrey meg szeretne egy kiskutyát, Jimnek kellene segíteni a pároztatásban. Lehet sejteni, mennyire örül a feladatnak. De látunk gazdát, aki szembe kell nézzen pásztorkutyája betegségével és azzal, lehet már nem fogja bírni a birkákkal a munkát. Lesz ló, amelynek problémáját a két Farnon egymással versengve igyekszik megoldani. Közben meg a magánéleti szálakat is húzzák: Audrey visszacsábítása a fia mellől, Jim és az apósa csörtéi, meg hasonlók.

Kellemes, békés, olyan szerethető az egész. Azzal együtt, hogy ebben a sorozatban tragédiák is szoktak lenni. Bár minden állatnak drukkolok, ez nem lesz mese azzal, hogy mindig és mindenkin lehet segíteni. A háborúból se jön mindenki haza. A szívem vérzett eddig is a korábbi évadokban odaveszett állati lelkekért is, most egy kecskével bővül a sor és éppen a karácsonyi részben, de ez is a része. Attól értékes és szép az élet, hogy a veszteségek még értékesebbé teszik.

Kapunk új szereplőket is. A kis James, aki már segít az állatokkal és Siegfried nagy kedvence, kettejüknek megvannak a maguk kis projektjei. Valamint érkezik Charlotte, a környéken nagybirtokot öröklő gazdag lóbarát lánya. Korábban ő is a seregnél volt, így Trisszel megtalálják a közös hangot és jó végre egy olyan lányt látni a fiatalember mellett, aki illik is hozzá.

A helyszín továbbra is idilli és tökéletes az illúzió. Az angol vidék, a bájos kisváros, az ember szeretne oda költözni. Ez valahogy sokkal melegebb, emberközelibb, mint a másik nagy angol kedvenc, a Downton Abbey, ami egy teljesne más Anglia. Ez a kisembereké, akik szépen élnek.

Én nagyon örülnék egy hetedik évadnak is, évek óta stabilan az egyik kedvenc sorozatom. De ezt most jó érzéssel kapcsoltam le a végén és voltak részek, amit többször is láttam belőle.