Egy közhellyel lehetne kezdeni. A közösségi média függőséget okoz. Nem új tétel és már rengeteg módon fel lett dolgozva, hova vezet, amikor valakinek a like-ok és hasonló megerősítések kellenek még a minimális elégedettséghez is. Black Mirrortól kezdve regényeken át sok példát lehet hozni.

A Nem oké egy olyan lány története, aki népszerű, netes celeb akar lenni. Influenszer, akit sokan követnek és szeretnek. Csak éppen semmi nincs az életében, amivel erre törhetne. Unalmas, másokat követő, ártalmatlan, de jelentéktelen nő Danni Sanders. Hogy némi dicséretet kapjon, azt hazudja, Párizsba ment továbbképzésre. Csak éppen pont akkor van a párizsi merénylet és mire Danni észbe kap, már azt hazudja, hogy ott volt, milyen élményei lettek és mit tanult az esetből. A hazugság fölé nő - pl. azért jár egy túlélőknek tartott csoportos ülésre, hogy inspirációt és hitelességet szerezzen. Egy iskolai lövöldözés fiatal túlélője, Rowan igazi barátja is lesz, de a hazugok egy ponton lebuknak.

Mert a film ezt igyekszik megmutatni - a spirált, amit a függőség és a népszerűség hajszolása okoz, egészen addig, hogy kipukkan a lufi és minden, amit megszerzett, ellene fordul. Annyira könnyű volt meghamisítani a személyes történetét és olyan hiszékenyek az emberek. Mintha mindenki birka lenni, és csak két ember létezne: akik követnek és akiket követnek. Gyakran ők még egybe is esnek.

Nagyon nem szép a kép, amit a film az emberekről fest. Nagyon kevés a tényleg jó ember, pozitív célokkal és hitelesen. Közéjük tartozik Rowan, aki a személyes történetével is azon dolgozik, hogy a fegyvereket eltüntessék az utcákról. Másoknak meg csak a pénzről, ajándékokról és a követőkről szól minden. Szatíra a film, nagyít, de sok szatírával ellentétben itt még csak túlzásnak se éreztem, amiket a hősnő művel. Abszolút bele tudom látni, hogy így alakul egy jellem és így hat a környezetére.

Szerintem jól sikerült elkapni, hogy mennyi hamisság és üresség van egy olyan életben, mint amit Danni felépít magának. Megjegyzem, ő fejlődik annyit, hogy egy ponton ő maga is ráébred több mindenre. Pl. a Colinnal való kapcsolatában is. Az elején Colin az ismert arc, akiért rajong és követ, meg szeretne tényleg kapcsolatba kerülni vele. Amikor a párizsi hazugsággal népszerű lesz, kezdik felismerni, Colin már kezd vele és lesz is egy - románcnak túlzás nevezni - összeütközésük. Danni meg kénytelen ráébredni, mennyire kamu a srác és mennyire nem ezt képzelte róla vagy magukról. Addig ugyan nem jut el, hogy majd magában is ugyanezt megtalálja, de nézőként majd lehet látni.

Danni különben engem irritál. Nem lehetett megszeretni, annyira ellenszenves számomra, amit végig művel. Emberi butaság, ami kíséri végig. A legidegesítőbb részek azok, amikor Párizs kapcsán hazudozik vagy ahogy a valódi túlélőkkel kommunikál. Annyira kamunak tűnik kezdettől, hogy egyszerűen nem értettem, hogy tudott bárkit is megtéveszteni, aki személyesen is találkozott vele. Mert az írásait Rowan szellemisége és igazsága, amit utánoz, feljavította, de személyesen annyira érződik belőle, hogy nem volt igazából semmilyen tragikus élménye és csak a figyelmet keresi.

Nem látványfilm, nem is kell annak lennie. Szatíra. A történet és az üzenet a lényeg, ami szerintem át is jött. Némileg fura, de szatíra. Hogy máshogy lehetne népszerűsítő hazugság, hogy egy terroreseményen volt jelen? Őrült a világ, nem igaz?

Zoey Deutch jól is játszotta, csak sajnos a stylist nagyon nem volt a helyzet magaslatán. Az a hajzat... Mondjuk, amikor divatos volt, engem akkor is a frász kerülgetett ettől a világosabb tincstől, szerintem ocsmányul néz ki. A színésznőn is, pedig neki az arca legalább szép. Ha már hajak - Dyaln O'Brien is szépen hozza a bunkó celebet, de ugyanaz volt a stylistja neki is? Amit ő kapott szőke, festett tincseket, szintén egy hányinger.

Nekem az üzenete átjött, kortárs és releváns tud lenni. Csak jobban is meg lehetett volna csinálni. Ez olcsó verziónak tűnt, amibe még némi munka belefért volna. Érdekes, ugyanakkor meg kár is érte.