A Bosszúállók zárásai után egyik gyenge Marvel-filmet kaptuk a másik után. Látvány volt bennük, ha némelyik nem is kicsit művies és giccses formában, de a szív valahogy nem jött össze. Jócskán le is maradtam velük, ki se akarom számolni, mennyit kellene még megnéznem belőlük.

A Galaxis őrzői 3. etapjáról azonban jókat lehetett olvasni, és kb. az jött le, hogy ez az új filmek között az első, ami jó lett. Amiben sikerült megtalálni valamit abból, amiért szerettük ezeket a filmeket.

A látvány az természetesen ebben is megvan. Iszonyat sok pénzből készült és látni is rajta. Akár a szereplők kinézete, a képességeik vagy a bemutatott bolygók, űrhajók tekintetében. Sok-sok értelmes lény népesíti be az univerzumát és sokféleképpen is néznek ki. Akár az emberszerűek, akár az állatok, vagy éppen a tárgyaik. Arról meg szó sem volt eddig, hogy ráadásként még ott vannak a látványos harcok is, mert itt bizony többen egymásnak fognak esni a történet folyamán.

Nem ez az, ami miatt ezt a filmet kedvem lesz később is visszanézni. Számít ez is, de a látvány magában nem elég, ezt már pár Marvel-történet példázza.

Amit tudnak a Galaxis Őrzői, az kettős. Az egyik, hogy ennek a csapatnak és ebben a filmben is van humor. Egyedibb, karcosabb, mint amit különben a Marvel meg szokott engedni magának. Ez a csapat antihősökből áll össze és ilyen alakokkal sokkal szélesebb lehetőségei vannak az íróknak is. Így lehet teljesen elfogadható az is, hogy pl. Adam, aki a történet elején az Őrzők egyik ellenfele és a film nagyjában az ellentábort erősíti, a végére Őrző lesz. Itt tényleg értelme van a második esélyeknek, és amiket ők csinálnak, ahhoz nem árt, hogy ők hajlandóak bepiszkolni a kezüket is.

A másik, ami nagyon megy ennek a csapatnak, a szív. Annak ellenére, hogy antihősök, hogy mennyi közöttük akár a veszekedés, az egymásra támadás, ők a családot jelentik egymásnak és összetartanak a végsőkig. Ebben a részben Mordály eredettörténetét kapjuk meg visszaemlékezésekben, miközben a jelen cselekményében a csapat az életben tartásáért harcol. És Mordály története... Ha röviden jellemezni akarnám, akkor Nebulát érdemes megidézni, aki miután megtudta, mi történt a mosómedvével korábban, tett egy olyasmi megállapítást, hogy ezekhez képest neki jó apja volt Thanos. Szívbemarkoló, és ezért fogok erre a filmre emlékezni. Hogy lett Repcsiből Mordály... 

Plusz, nekem tetszik az is, ahogy itt viszonylag pozitívan sikerül több szereplő kezét is elengedni. Peter visszatér a gyökereihez, így kicsit önfelfedezhet. Nebula és Drax gyerekeket nevelnek majd, és még lehetne sorolni. Át tudják adni úgy a stafétát, hogy szükség esetén visszahívhatók és keserédes, bár inkább pozitív végeket kapunk.

Az sem meglepő, hogy a stábba mindenki jött vissza. Még Saldanát is sikeresen visszatették nagyobb szerepbe, noha Gamora azért elég látványosan veszett oda a Bosszúállók-filmekben. Meg is fordult a fejemben, hogy miért pont Gamora. Loki vagy Natasha visszahozása jobban tetszett volna, de mondjuk, ők nem is ehhez a csapathoz kötődnek.

Itt azért megjegyzem, a jövő kérdőjeles. Ugyan lehetne új csapat és a régiek között is van, pl. Pratt, aki szívesen vinné tovább a karakterét, de nem úgy tűnik, hogy bármi is készülődik ezekben a berkekben. Minden esetre, ha így búcsúztak az Őrzők, akkor ők ezt egy jól sikerült filmben tehették meg, és nem olyan gagyiban, mint ami Marvel kapitánynak jutott.