Pedig előzetesen nem lepődtem volna meg, ha Blake-verssel nyitunk. De a tigrisek világát bemutató filmjében más keretet és ötletet alkalmazott a BBC, mint a leopárd után.

Megint egy történetet követünk nyomon, amelynek az a kiinduló pontja, hogy a tigrisek azon állatok köz tartoznak, amelyek megélnek és szaporodnak is fogságban, vagyis állatkertben is megnézhetjük. De, ha az embert az érdekli, milyen a tigris igazán, akkor a szabadban élő fajt kell megnézni. Kevesen vannak, mert alapból veszélyes az életük, de az ember sem segítette a fennmaradásukat.

Ebből az alapból kezdik el egy tigris nőstény történetét, aki a kölykeit igyekszik felnevelni. Kettő van neki. Gondoskodnia kell az élelmezésükről, miközben védi a területét is. A tigrisek meglepően magányos állatok és egymással is kegyetlenek. A film szépítés nélkül megmutatja, hogy mit tesznek egymással is a vadon élő tigrisek. A területüket halálos küzdelmekben védik egymástól és a hímek kíméletlenül leszámolnak a más hímek kölykeivel. A műsor egyik legfájdalmasabb része az volt, amikor az új hím érkezése után a park őrei megtalálták a maradványokat. Egy kiskölyök letépett feje, na az elég sokkoló volt.

De még ezzel együtt is, ez a természetfilm nem véres. Elmesélik, látjuk a végeredményt, de nem mutatják meg, ahogy a tigrisek leszámolnak egymással. De ez is szolgálja a keretet: veszélyes, vad életet élnek, amely tele van veszéllyel, de amely intenzív és amelyben megmutatkozik gyilkos szépségük is. Mert a tigrisek gyönyörű nagymacskák, ez is tény.

Itt jegyezném meg, hogy ez a műsor is mennyire szép lett ilyen szempontból. Filmszerűen haladunk és középpontban végig az anyatigris és a két kölyke van. Látjuk felnőni, játszani, fejlődni őket. Ahogy a kis cukiságból gyilkos nagymacska lesz, saját területe ura, ha sikeres lesz.

Bár alapvetően a tigrisek története, azért el van mesélve benne az is, hogy kik őrzik Indiában a bemutatott természetvédelmi területet, mi a feladatuk. Abban is megvan ugyanaz a kegyetlen szépség: hogy a tigrisek itt tényleg önmaguk maradhassanak, az úgymond belügyeikbe nem avatkotnak. A vadorzókat lefogják, a kitett csapdákat összeszedik. Viszont, ha jön egy új hím és mészárlásba kezd, a szívük vérzik az elesettekért, de nem avatkoznak közbe. Így megint kapunk egy leckét arról is, hogy milyen lenne, ha tisztelettel és saját útján hagyjuk a természetet, az állatokat létezni. Ha beavatkozunk, akkor a természetes rendbe avatkoznának be.

Amit már megfigyeltem a briteknél, ebben is igaz. Vagyis, hiába erőszakos csúcsragadozókat mutatnak be, meglepően befogadható és korhatáros az egész. Van benne vadászat, esznek is, de szerintem majd megszakadtak, hogy ezt ennyire befogadhatóan, vér nélkül mutassák be. Azért ebben már látunk elhullt állatot, evést, de köze nincs horror élményhez.

Fenséges vadászok a tigrisek és a BBC nagyon hangulatosan be tudta mutatni őket. Nem az a természetfilm, amit megnéznék többször is, vagy úgy éreztem volna, hogy nagyon sokat tanított. De okít is, igényes is és szépek az állatfelvételek. Abszolút megérte megnézni ezt a filmet is.