Spanyol sorozatok közül több is eszembe jut, amit elnéztem. Olyan is van, amit egyenesen szerettem. Azért filmből  kevesebb jut eszembe, de van az is. A Kétkedők azt a sort bővíti, de ez nem lesz igazán emlékezetes.

A történet egy családi dráma körül bonyolódik. Meghal egy asszony és a felnőtt, külön élő lánya hazajön. Ruth szembesül azzal, hogyan változott meg az apja. Egyre jobban gyanakodni kezd, hogy az anyja halála mégsem tragikus baleset volt, hanem valamiképpen az apja tette. Van a környéken eltűnt gyerek is, úgyhogy sokféle dráma rakódik egymásra, miközben Ruth egyre inkább... a bekattan nem éppen kifejező, inkább gyanakvó lesz. De a filmben az a pláne, hogy a dolgai már kicsúsznak a normalitás keretei közül és szélsőséges válaszreakciókat kezd el adni.

Kicsit thriller, kicsit dráma. Csak sajnos egyiknek sem átütő. Az lejön, hogy Ruth elmenekült itthonról, főleg az apja miatt. Nem tudott olyan lenni, amilyennek szerették volna. Ezzel minden szálat maga mögött hagyott - szerelmet, az anyját is. Talán azért is tudott annyira belegabalyodni az apja körüli gyanúsításba, mert bűntudata volt. Nem telefonált, nem jött haza, csak élte az életét - ami az elbeszéltek alapján messze nem sikertörténet különben sem. De inkább az, mint bevallani, mennyire kisiklott ő maga is.

Ruth annyira nem volt szimpatikus, hogy nehezemre esett megpróbálni is együttérezni vele, vagy értelmezni miért és kire gyanakszik. Nem igazán nyomoz, inkább megérzései vannak. Az egy kicsit tudott dobni rajta, amikor ő maga ráébred, hogy miket értelmezett félre és igazából ő az, akire elmondhatók azok a dolgok, amelyekkel az apját vádolta. Van bűne neki is bőven és kicsit sem viselkedik szimpatikusan.

A történetbe behozzák a volt pasiját, akit vissza-visszaenged most az életébe, bár a srác helyében már a kezdeteknél menekülőre kellett volna fogni. Míg Arón rendbe szedte az életét az eltelt idő alatt, Ruth inkább csak süllyedt és most ő kettejük közül a pusztító elem. Pedig azt még nem is hoztam fel, hogy mennyire nem passzos a szereposztás sem. Elvben ők egyidősek, Arón idősebb kicsit. Ehhez képest a nő néz ki évekkel öregebbnek és lerobbantnak is. Se a személye, se a kinézete nem indokolja, hogy a férfi miért húzná vissza az életébe. Jó, talán a betegsége, amivel megküzdött és aminek maradtak következményei. De mit ne mondjak, az nem ellensúlyozza Ruth agybaját, amitől majd ő is kikészül.

Sajnos, a film másik szelete sem jobb. Még egy oldalról közelíti a film a rögeszmék, tévhitek és ostoba gyanakvás témáját. Martín is rá van pörögve egy összeesküvés-elméletre. A gyógyszergyárakkal, gyerekekkel összefüggésben és egy elég vad tervbe is belekezdenek, hogy mások is meglássák, amit ő. A film betekintést nyújt abba is, miért veszélyes, ha egy magányos és gyászoló ember rászabadul a netre és elkezdik mosni mások az agyát. Teljesen más szín, más agybaj a végére, mint amibe addig Ruth keveredett.

A végére ezzel egy kis akciót benyomnak, de különben dráma. Ruth szétesett élete, gyásza. Ha nem lenne a gyerekrablós történet, akkor is működne. Talán jobb is lenne, annyira más az ott a végén.

De nem látványfilm, a robbantásokkal együtt sem. Ha gonosz akarok lenni, az csak azért kellett oda a végére, hogy aki addig elaludt, felébredjen.

Nem tetszettek a színészek, a karakterek sem. Igaz, annyira irritáltak a történések és a gyanakvásaik, hogy az adta magát, hogy nem tudom őket értékelni.

Írni se nagyon van kedvem róla. A lényeg, hogy csavaros pszicho-thrillerként próbál működni, de inkább csak zavaros dráma, amit thriller elemekkel dobnának fel. Részemről nem jött össze nekik.