Egy ideje hanyagoltam ezt a sorozatot, de mivel a regényeket is előszedtem, elkezdtem behozni magam a sorozattal is. Mivel csak átlag 4 rész egy évad, gyorsan is tudok haladni.

A Halálos fehér szépen hozta vissza a regényélményeim. Vannak részei, amelyek nagy erővel jelenítik meg, ami a regényben is szerepelt. Illetve, annyira ismerős a párbeszédek szövege is, hogy nem egyszer kedvet kaptam a kötetből is kikeresni őket. Vagyis, adaptációként teljesen elégedett vagyok vele. Fel lehet ismerni a sorozatból a regényt is.

Maga a történet. Ami a regénynél feltűnt, az a sorozatban is megvan. Egyrészt, fura, ahogy a nyomozásba belevágnak. Billy Knight találja meg a párost a gyerekkori rémes emlékeivel, amit fel kellene tárniuk. Valóban látott egy gyilkosságot? Kit öltek meg, kik, hol és miért? Még csak azt se mondhatnám, hogy komolyan lehetett volna venni, mint megbízást. Kb. olyan volt, mintha érdekesnek tűnne az eset, és aztán saját szakállra el is kezdik megfejteni. Különben is igaz, hogy Cormoran az igazságot szereti, de ez nem tűnt szakmainak. Hobbi nyomozásnak inkább.

Hogy mégis legyen kapaszkodó, éppen őket kéri fel annak a birtoknak a feje egy más eset kiderítésére, ahol szerintünk a gyilkosság történt. Így párhuzamosan dolgoznak: keresik Chiswell zsarolóját és az anyagait, közben pedig Billy történetét is nyomozzák, amely a Chiswell-családhoz kötődik egyre több szállal is.

Sokat beszélgetnek különféle emberekkel, és Robin kap több beépüléses munkát is. Kb. az is volt a sorozat látványeleme: sminkkel, frizurával mennyire másképpen tud kinézni a nő. Egy ponton meg is fordult a fejemben, hogy Holliday Grainger munkája jó részét elvégezték a sminkkel és a jelmezzel. Ami azért nem igaz, mert nem csak a ruha ad el egy személyiséget, másként kellett viselkednie egy lázadó rocker illetve egy konzervatív politikai önkéntes szerepében. Különben is korrekten játszik, Robin megfáradtságát és a házassági gondjait hitelesen megjelenítette. Az övé a látványosabb szerep, Cormoran kb. ugyanazt adja mindig. Ő túl titokzatos és alig látszik valami rajta. Talán csak a kettejük közti dinamika, a ki nem mondott vonzalom, amit Tom Burke hoz jobban.

Ha már a színészeket felhoztam. Ebben az évadban volt egy meglepetés. Billy alakítója az a Joseph Quinn, akit a Stranger Things Eddie-jeként ismertem meg. Ég és föld a két karakter, és eszembe sem jutott egymás mellé rakni őket, amíg nem néztem meg konkrétan a stáblistát. Különben nem olyan színészekkel pakolták meg, akiket felismernék vagy ismertebbek lennének. Nem is baj, ettől hihetőbb a show, nem sztárok adják el. Mondjuk, a regényekben az 5. kötetben megjelenik Cormoran rocksztár apja. Még nem lestem meg, hogy legalább neki leszerződtetnek-e egy nagyobb sztárt. Majd kiderül.

Krimiként kevésbé tetszett, hirtelen lesz megoldva is, és nem igazán ültek a fordulatok. Ahogy a regényben, a sorozatban is az sikerült jobban, hogy Cormoran és Robin milyen magánéleti válságon gyalogolnak keresztül. De egynek elmegy, csendesebb és családi titkos krimi lett.

Záró gondolat: eddig angolul néztem, ezt az évadot szinkronnal. És nem esik jól. Annyira Kovács Patríciát és Simon Kornélt hallom, hogy mindig meglep, hogy látni meg nem őket látom. Szerintem az 5. évadra visszatérek az angol verzióhoz.

Igen, ez is egy olyan film, ami több címet is kapott nálunk. Pedig nem is régi, hogy újraszinkronizálják vagy vágják, vagy bármi, ami indokolná a két címet. 2022-es. Hogy viccesebb legyen, az eredeti spanyol címe meg valami egészen más irány. 47 másodperc. A szerintem legjobban passzoló az Út a döntőig, ezért ez került a címsorba.

De, nézzük a filmet. Az 1992-es Barcelona-i olimpia vízilabda összecsapásai kerülnek a középpontba. Pontosabban, a hazai – spanyol – csapat szereplése. Lehetőség volt bennük, de nem voltak jó csapat. Pedig a spanyolok a hazai olimpián hasítani akartak, így valamit tenni kellett. A horvát sztáredző, Dragan Matutinovic lett kb. megvéve melléjük, és Dragan nagyon kemény edzésprogramot talált ki nekik. Nem csak fizikailag hajtotta őket, de a lelki terror se állt messze tőle.

A film elsősorban ezt mutatja be: hogy a kemény fizikai munka és a játékosok sanyargatása miképpen hozott erőnlétet és olyan 10 embert, akiket összekötött, hogy vért izzadtak a helyükért. Bár eleinte nagyon háborogtak az ellen, hogy az eredeti gárda tagjai közé fiatal madridiakat engedtek be, aztán maguk is rájöttek, miért. Technikája volt az eredeti sportolóknak, az újaknak meg ereje és robbanékonysága. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne vetélkedtek volna, vagy harcoltak a csapatkapitányi címért is.

Ezzel rátérhetünk a másik tartalom egységre, ami sporton túl is igyekezett közelebb hozni a történetet. Mindkét csapatnak megvolt a maga vezéregyénisége: az eredeti kapitány, Manel Estiarte. A madridiak nőfaló gólgyárosa, Pedro García Aguado. Teljesen más személyiségek, és mindketten kapitányok akartak lenni. Teljesen máshogy álltak a sporthoz, egymáshoz, a játékhoz. Ráadásul mindkettőnek megvoltak a maguk démonai a múltjukból. Estiarte a nővére öngyilkossága miatti bűntudatot cipelte, míg Aguado az iránta teljesen érdektelen és hanyagoló szülein nem bírt túljutni. Ahogy egy ilyen filmben várja az ember, a kényszerített együttműködés – még szobatársaknak is megteszik őket – idővel egyfajta barátságot eredményez, és majd segítenek egymásnak megbirkózni a bajaikkal.

Az edzés, a felkészülés a film lényege. Nem véletlen, hogy mérkőzéseket nem is tettek be. Legfeljebb egy-egy gólt vágtak be, jelképezve, ahogy meneteltek a döntő felé. Olaszország ellen játszották, és az egyetlen mérkőzés lett ez, amely a filmbe is bekerült. Az eredeti cím is ide kapcsolódik. A két válogatott nagyon nem bírt egymással, a harmadik hosszabbítás utolsó másodperceiben dőlt el, ki lesz az olimpiai bajnok.

Így kicsit sportfilm is – annak jobb. Mellette dráma is a két vezéregyéniség problémáival, ez volt a gyengébb oldal. Ahogy Aguado szerelmi szálát is beleerőltették, minek? Gondolom, így legalább került egy nő is a stábba, mert különben nagyon férfias lenne az egész. Így is az, úgy még inkább.

A kiemelt színészek, akik a legismertebbek is különben, a két csapatvezér. Alvaro Cervantes lett Estiarte, a zaklatottságát és lelki sérülését jól is hozta. Jaime Lorente pedig Aguado, akinek a szépfiú oldal ment, viszont a szülei miatti sérülést már kevésbé tudta átadni.

Összességében nekem tetszett, mondjuk, a sportfilmeket az esetek nagy többségében szeretem. A vízilabda érdekel is, és a magyar csapat is volt emlegetve, amin mosolyogtam egy jót. Akár máskor is meg tudnám nézni, ezzel a filmmel elvoltunk egymással.

Szívesen nézek kiemelkedő tanárokról szóló filmeket. Attól függetlenül, milyen korosztályt oktat, vagy mire, van abban valami felemelő, ahogy egy ember többek életét meg tudja változtatni. Akár egy keringővel a középiskolásoknak, vagy önmaguk felfedezésével és elfogadásával az alsósoknak.

Amire nem számítottam, hogy Derbez tanáros filmje komoly alkotás lesz. Egy komédiát vártam, amiben majd mókás helyzetek során összecsiszolódik az új tanár és a gyerekek. Akik különben 6. osztályosok. Ehhez képest nem egyszer fogtam a fejem, mi fel nem merült egy osztályon belül és mennyi sorstragédia bontakozik ki már ennél a korosztálynál.

A helyszín ugyanis Mexikó, egy olyan iskola, amit már mindenki leírt. Ahogy a gyerekeket is, akik mély szegénységben élnek, és még ide se nagyon akarnak bejárni. Van, akit kiközösítenek a szaga miatt – a szeméttelep mellett él és az apja guberáló, amibe a gyerek is be van vonva. Van, aki már most a bandák felé húz és az iskolatáska egyben drogcsempészeti eszköz is. Van, aki kb. az anyja helyett neveli a két kistestvérét, és ha meglesz a 3. is, rá vár, hogy otthon maradjon és vigyázzon rá, amíg az anyja dolgozik. Erre rátelepül a felnőttek részéről, hogy mit tesz az állam. Segít? Nem. A számítógépekre is csak papíron van pénz, gyakorlatban meg küldenek egy papírmasét, rajta egy fotóval, hogy ilyen a számítógép. Már most bűnözőknek kezelik őket.

Ebbe a környezetbe robban be Sergio, akinek elege lett abból, hogy belefásult a munkájába vagy elveszti a tanulóit. Mást akar kipróbálni. Új tanulási módszert vezet be – nem is a tananyagot veszi a gyerekekkel, gondolkozni tanítja meg őket. Keresni. Ami érdekel, hogyan ismerheted meg még jobban. Mindent megvariál, és gyakorlatban oktat. Példát mutat. Mindenre válaszol. Az kész is, amikor pl. jön a tanfelügyelő, és a gyerekek felvezetik neki, hogy arról beszélgettek éppen, erkölcsileg elfogadható-e az abortusz. De arra jutottak, ők inkább óvszer pártiak lesznek. A férfi nyelni-köpni nem tud a hallatán.

Sergio kapja a nagy monológot a fontos dolgokról. Az pl. nagyon megfogott, amikor az igazgatónak arról beszél, hogy a modern kor és a 100 éves tanítási módszerek mennyire nem férnek össze. Más kell, vagy különben az állam csak újratermeli a mélyszegénységet és a nyomort, a gyerekeket nem engedi kicsit feltörni sem.

És annak ellenére, milyen tragédiákat tettek bele, és mennyire nekik megy a rendszer, akiknek nem tetszik a férfi módszere, megvan a film humora és a győztes pillanatok is. Hol nevettet, hol az ember könnye akar folyni. Amikor vízre teszik a La Palomát, ami egy meggyilkolt kiskamasz mementója a szeretett lánynak – ott sikerül elkapni valami katarzishoz közelit. De ott vannak a gyerekek kedvéért bevállalt kísérletek, vagy amikor az igazgató elintézi, hogy kicseréljék a tanárokhoz kijutott tesztet, és tényleg azt mérik fel, mit tudnak a gyerekek.

Nme látványfilm, és nem is szabad annak lennie. A tanterem, a gyerekek otthoni környezete kell, hogy benne legyen. Emberi történetek, és nem akció vagy bármi hasonló. A történet és a színészek a lényeg. Derbez jó is benne, ki se néztem volna belőle, amit ebbe a filmbe beletett. Az igazgatóval jó páros lettek, és a gyerekszínészek is szerencsésen lettek válogatva.

Nem egy boldog film, de nem is boldog történet arról, hogy milyen az oktatás, miközben milyennek kellene lennie. Talán mexikói keret, de bele lehet gondolni, nálunk is lehetne könnyen hasonlót készíteni.

Volt három Disney-film, született regény és hamarosan jön a spin-off is, Alice Csodaországban elemekkel. Nem is értem, hogy tud ennyire mennyi ez a franchise, amikor annyira… el van lökve giccs felé.

De mielőtt a vörös felemelkedne, még egy királyi esküvőre sort kerítettek, hogy tényleg kitegyék a pontot Mal és Ben történetére. Konkrétan annyi is ennek a résznek a lényege, hogy a páros összeházasodjon. Esküvői ruha, teremdíszítés és a családtagok miatti problémák rendezése. Nem is egész film lett, hanem egy animált 3,5 rész ez. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy a rész konfliktusa, hogy Hádész segíteni próbált volt neje elkapásában, de amikor megharapta egy kutya, kigyulladt a haja, vele az esküvői díszterem díszítése és a férfi elmenekült, mielőtt még nagyobb bajt okozott volna. Mal persze nem akart az apja nélkül házasodni, így a csapat visszavette a hétköznapi ruháját és mentek a szigetre Hádész után.

Elképesztő, hogy ez a műsor még rajzolva is mennyire giccses és rondán színezett tud lenni. Nem csak a hajszínek, de a ruhák is kifejezetten tudtak zavarni. Amiben visszamennek a szigetre? Kb. mintha mindenféle színes csíkból lett volna összevarrva. Még rajzolva se az igazi.

Kisgyereknek szánt mese, csak kétlem, hogy ők az egyéb poénokat értik benne. Volt, ami különben stílusidegen is. Mobiltelefon egy ilyen mesevilágban? Annál már csak az fájt jobban, amikor az esküvői fogadáson a terem nagy márványlapjai emelkedtek a levegőbe, aztán azon táncoltak a vendégek meg a frissen házasodott pár.

Azért viszont jár a pont, hogy még erre az animációs r9vid kis mesére is visszacsábították az eredeti szereplőket. Most csak a hangjuk adták, de akkor is, Mal maradt Dove Cameron és a többiek is azok, akiket élőszereplősen megszoktunk.

Disney műsor, úgyhogy egy dal is bekerült. Popdal, volt már ebben a műsorban jobb zene is, de a történetben is hoztak már jobbat.

Vacsora mellé pont jó volt, és valóban zár, hogy aztán jöhessen a spin-off. Érkezhet Red és egy új történet, amit be is harangoztak ennek a végén, jegyzem meg.

Amikor tudom utálni, hogy nem hallgatok magamra. Minek nézem még a Chicago Fire (s12e09)-t?  Se egy jó mentés, se valami érdekes dráma vagy szappanos elem. Már unom az egészet. Bár, most legalább egy új szereplő jött, aki kicsit feldobta a hangulatot. Az új mentős kikapósabb, bulizósabb lány, mint akik általában itt vannak. Azért remélem, nem arra használják majd, hogy többekkel kikezd, aztán majd veszekednek miatta. A heti fő jelenet is az övé volt, amikor lebeszélte a fegyverrel hadonászó kamaszt a lövésről. Majd meglátjuk.

A Chicago Med (s09e09) jobban leköt, bár műdráma itt is akad. Ahogy most Daniel sógorjelöltje perre akar menni, Ripley meg hallgatja a kórháztól, hogy támogatjuk, de jobb lenne megegyezni, az gáz. Annál már csak azt utáltam jobban, ahogy Hannah-val tervezgetik, hogy majd elmennek teázni. Az egész magánéleti-vonal annyira gyerekes tud lenni. Dean bevallja-e az új barátnőjének, hogy milyen rossz apa volt korábban? Maggie ráhajt-e végre a helyes mentősre, vagy valaki lecsapja a kezéről? De itt legalább az orvosi esetek jobban lekötnek. Plusz, a héten volt a kedvenc idegsebészem is. Egyszer már láttuk, hogy miként mentették meg a felesége terhességét és a babát. A kis Mason már megszületett, és egy sérüléssel hozta be az anyja a kórházba. Dean persze kombinált és kevert egy kis bajt, de egy könnyes vallomás az anya részéről szépen elrendezett mindent. Ha kicsit jobban írnák, ezt a sorozatot szívesen nézném.

Egy évadzárás is jutott mára. A Tokyo Vice (s02e10) lezavarta a nagy maffia ellenes lépést. Éppen csak annyi kifogásom lenne ellene, hogy semmi látványos elem nem volt benne. Jogi csapdába ejtés és az újság részéről némi játszma, hogy mit merhetnek megjelentetni. Igen, volt nagy koppanás, hogy mi a fontosabb az igazságnál és a tények megírásánál. A rendőrségnek is meg kellett alkudni, mert ők is tudhatták, hogy nem a törvény érvényesül, ha mindent szabályosan is csinálnak. Így a jakuzát használták fel saját maga ellen, hogy legalább a legveszélyesebb elemet kiiktassák. (Leleplezték az alkuját az FBI-jal, így öngyilkosságot kellett elkövetnie.) Utána még kicsit magánéleti szálakat varrtak el: Jake titkos barátnője szakított, hiszen ő már csak nyugodt életet akar, amit Jake nem. Sam epdig pénzt szerzett és elindult gondolkodni, magában elrendezni a dolgokat. Sato pedig elindul felfelé a ranglétrán. Majdnem, egy nesze semmi, fogd meg jól. De ezzel egy nagyobb szakaszt lezártak, azt meg úgy is tudtuk, hogy a teljes jakuzát nem lehet legyőzni. Újabb évados berendelést nem láttam, de ez pont az a pont, ahol akár el is köszönhetünk.

Ha zárás, új sorozat is. Ami most a Palm Royale (s01e01-04). Miért is nem kezdtem el ezt előbb? Az egy dolog, hogy regény alapú, az még nem garantálná, hogy jó is. Csak éppen egy olyan hiányt pótol nagyon jól, amire már fájt a fogam. A Született feleségek, a Devious Maids és a Why Kill Woman nyomába léphet és kifejezetten szórakoztató is. A nagyon csóró, ex-szépségversenyes Maxine akar a Palm Royale klubba bekerülni és vegyülni Palm Beach előkelő hölgyeivel. A férje megvan hozzá, egy nagy vagyon és nagy név utolsó örököse, ha pont Maxine miatt a haldokló nénje ki is tagadta. Maxine csal, lop, hazudik és mindenre kész, hogy célt érjen. Iszonyat törtető és brutális, mennyire ki tudja játszani az embereket és eddig még szerencséje is volt. Minden előkelő hölgynek megvan a maga kis mostohával. Linda meg is jegyzi neki, hogy itt senki nem bűnös, amíg nem bukik le, és Maxine úgy szélhámoskodik, mintha ide született volna. Gyönyörű helyszínek, ruhaköltemények, az elit világa. Hozzá a sok és nagyívű ármánykodás. Igazi guilty pleasure, ami közbe olyan bűnügyet, titkot is bekever, hogy az ad neki egy plusz zamatot. Ezen felül nagyon erős a szereposztása. Sztárszínésznők és ismert sorozatszínészek sora van benne, és kb. úgy néz ki, mintha még élveznék ők is a műsort. Kristen Wiig simán viszi előre a műsort, Allison Janney nagyon jól hozza mellette a helyi társadalmi elit fejét. De ki lehetne emelni Leslie Bibb csalfa szépasszonyát, Laura Dernt az egyetlen rendes nőként az elit világában, és itt simán belefért, hogy Ricky Martin is vigye az egyik főszerepet. Egyelőre kifejezetten szórakoztatók a heti ármányok, ez most tetszik.

Végül, az idény kérdőjele. The Regime (s01e05). Fél évet ugrott előre a cselekmény, Elena és Butcher – ez jobban megragadt, mint a sorozatbeli tényleges keresztneve – élik a kapcsolatuk, a férfi rémálmai miatt párterápiával kiegészítve. A nő férje külföldön, a lázadók meg lassan betörnek a palotába. Annyira abszurd, ahogy Elena nem vesz róla tudomást, mindenki retteg körötte, ő meg nem hajlandó még csak észbe kapni sem. Jó színészek, de valami nagyon beteg történet. Ez a heti benyomásom is. Már annyiféleképp próbáltam megfejteni ezt a sorozatot, de még mindig nem találom az igazán jó választ. Minden esetre a hetit éreztem a legkomikusabbnak az eddigiek közül. Ahogy Elena vak a környezetére, míg szó szerint rá nem törik az ajtót… Jövő héten évadzárás, elképzelni sem tudom, mivel és hogyan.

Papíron ennek a filmnek nagyot kellett volna mennie. Van ötlet a történetben, döbbenetes a szereposztása és sztárrendező készítette. Ehhez képest arra keresem most a választ, miért van olyan rossz érzésem a film után.

Egyrészt, összezavar, hogy mi is akar ez lenni. Közel van a szatírához, amivel nehezen kezdek bármit is, bár igazából nem az. Csak éppen az egész a paródia határán mozog, miközben igazából nem akar az lenni, így mindenben furcsa, amit megpróbáltak. Pl. egy része krimi, hiszen van egy baráti páros, akiknek rá kell jönniük, ki és miért ölte meg a nőt, aki segítségért jött hozzájuk. A rendőrség őket gyanúsítja, így gyorsnak is kell lenniük. Összeesküvés-elmélet is, hiszen egy titkos társaság ügyködik a háttérben, akik nem éppen neonácik, de majdnem. Romantikus elem is van benne, mert Burt bele van ragadva egy olyan házasságba, ahol a felesége pl. kidobta a közös házukból, de mindig visszajár hozzá és a szülei háta mögött tartja a kapcsolatot. Vele sem akar lenni, de el sem engedi. Harold meg nem tudja feledni egykori szerelmét, aki több mint egy évtizede szó nélkül elhagyta. Még a szatíra elem is benne van annyiban, hogy olyan üzenetet nyomnak bele a végére, ami teljesen áthallható a mai politikai világra. Hogy miképpen használják a gyűlöletet és mennyire álságos az egész.

Azt nem is igazán tudom leírni, meg kellene hozná nézni, hogy minden egyes elem hogyan lesz furcsa és nem zsánerszerű ebben a filmben. A titkosügynökök pl. olyan bohémek, mintha hiányozna egy kerekük. Furcsán is viselkednek, meg megszállott madármegfigyelők, és a madárfigyelő társaság azért pipál rájuk, mert lehoztak egy tanulmányt arról, hogy a kakukk parazita életmódot folytat. De mindenben megvan ez a vonás. Nem paródia, de valami furcsa színezet van benne, amitől rossz értelemben lesz nevetséges.

Pedig még olyan témái is vannak, amelyek a történelmi kor ellenére nagyon is maiak. A rasszizmus, a politikai agymosás, de a vagyoni alapú társadalmi megkülönböztetés ma is élő problémák. Simán bele tudom látni, hogy a szórakoztatás mögött hogyan akartak népnevelni is. Csak nem sikerült.

Még filmes ötletek is vannak benne. Ahogy az idősíkokat bekeveri. Ahogy érzékeltetnek olyasmit, mint a bedrogozott állapot. Vagy Valerie vonzódása a posztmodern művészet felé, amit fotókon, egyéb módokon is bemutatnak a filmen.

David O. Russell több nagy sikert – közönség és kritikai – is tett már le az asztalra, de ez a filmje túl furcsa. Különben el tudom képzelni, hogy olvasva, csak a szöveget látva nem olyan erős az a más színezet benne, amit annyira nem szerettem. Igaz, nem fogjuk megtudni, hogy a könyv volt erősebb, vagy a rendező személye vonzott be ennyi sztárt. Mert itt a legkisebb mellékszerepet is sztárok játsszák – többen visszatérők is a rendezőnél. Eredetileg még inkább az lett volna, csak pl. Jennifer Lawrence végül nem írt alá, és Margot Robbie kapta a szerepet. Az egyik legjobb szórakozásom az is lett a filmnézés közben, hogy egy-egy ismerős, de fel nem ismert színészre találgattam, ki lehet. Pl. Mike Myers, aki az egyik madárbolond CIA ügynök, hiába volt ismerős, csak akkor ismertem meg, amikor a stáblistán visszakerestem a nevét.

Nem indult rosszul, de valami félrement ebben a filmben. Tudom, sokat használtam ezt a jelzőt, de jelen pillanatban nem tudok jobbat. Ez furcsa volt.

A Marvel mozik egyre esnek, és már ott tart a stúdió, hogy idén egy nagy filmet hoznak csak ki, a Deadpool 3-at. Különben kisebb, alig ismert hősök kapnak legfeljebb filmet, a nagy egészhez nem vagy alig kapcsolódva.

Az első a sorban Madame Web, aki eredettörténetet kapott a póklány csapatával, akiknek ebben a részben még nem is lesz képessége. Eredetileg több filmet terveztek, és gondolom eljutottunk volna addig, hogy a lányokat is megcsípi a pók, esetleg a kis Peter Parker körül is felbukkanhattak volna. Hiszen abban az időben járunk, amikor Mary Parker terhes, és a sógora, Ben istápolja, amíg a férje nem ér haza. Csak annyira utálja mindenki a filmet, és elég nagy anyagi bukta is, hogy ez már nem opció. Most el lehet köszönni a Madame-tól és lányaitól. Azt külön poénnak tartom, hogy Dakota Johnson le is nyilatkozta, hogy nem lepte meg a bukta, és nem is lenne kedve még egyszer a szuperhős gúnyájába bújni. Kérdem én: akkor egyáltalán minek írt alá és forgatta le? A forgatókönyvön nem látszott, hogy komoly gondok vannak?

Még egy gyengébb képregényben is több mindent el lehetne mesélni. Ez nem a mai, összetett történeteket és érzelmeket hozó sztori, hanem a korábbi évtizedek akcióra kihegyezett, egyszerű története. A gonosz mindössze hatalmat, vagyont és biztos életet akar. Önbeteljesítő jóslatként rohan végezni a lányokkal, akiket a gyilkosaként lát jósló álmaiban, ezzel pont bevégezve a sorsát. A lányok simán jók, Cassie meg segít nekik, mert miért ne?

Szinte minden téren van benne valami, ami annyira nem ésszerű, hogy az már zavaró. Ahogy Cassie ide-oda rohan többek között. Az egyik jelenetben a perui dzsungelben túrázik, a másikban már mentőt lop New Yorkban, hogy mentse a lányokat, akik véletlenül sem csinálnák, amit kér tőlük. Azt pl. nem is értem, ha az egyikük technikai zseni, hogy gondolták, hogy csuklyát húznak a fejükre és akkor senki nem ismeri meg őket? A zseninek nem jutottak eszébe a kamerák? Végül is, addig csak 3-4 alkalommal kellett Cassie-nek megmenteni őket, mit neki még egy eset…

Értelem nem sok van benne. Cassie rohan, megmenti a lányokat. Külön válnak, a lányok megint bajba kerülnek, Cassie megy megmenteni őket. Ismétlődő, ha maga a helyzet változik is. Ismétlés – Cassie képessége sincs rendesen megfogva. Egyszer úgy tűnik, a jövőt látja. De ahogy leforgatták, pláne a film első felében és a lányok első megmentéseinél, inkább úgy  nézett ki, mintha baj esetén időutazna visszafelé, és újrajátszaná az eseményeket. Inkább időhurkok, mint látomások a film első talán két harmadában.

Elmaradt a jó látvány is. Ahogy Cassie a hálót használja, egyszerűen nem néz ki jól. Ráadásul egyszer sikerül neki az egész film alatt, akkor is megzavarják. Ezekiel meg hiába kapott szuperképességeket, és elvben intelligens is, olyan bénán megy levadászni a lányokat, hogy el nem tudom képzelni, hogyan gazdagodott meg és lett sikeres. Volt 30 éve tökéletesíteni magát, és eddig jutott?

A jövőbéli villanások, a lányok hős jelmezei, de Ezekiel szettje is giccses és túl harsány. Ok, Ezekiel esetében a harsány nem jó jelző, de feketében annyira a Fekete Párducot idézné, hogy kedvem lenne megkérdezni tőle, járt-e útjai során Wakandában is.

Össze van hányva a történet, Cassie lelki fejlődése szintén összefércelt csak, és minden megy varázsütésre. Az egyik percben minden kötöttséget rühell, utána meg kvázi örökbe fogad három 16 évest, akiknek különben saját családjuk is van, de minek? Senkinek fel se tűnik, hogy a lányok leléptek. De ok, írtam is, nem szabad logikát keresni és következetességet. Ebben nincs.

Johnson nem volt jó választás, és nem csak a rémes frizurája miatt. Nem egy szuperhős alkat – még a kamaszok között is akadt hitelesebb nála. De azon is megakadt a szemem, hogy Emma Roberts itt is kismamát játszik. Átugrott az AHS évadáról ide forgatni? Igazi sztárfaktor nincs a filmben, ha azért innen-onnan egy-egy szereplőt fel is lehet ismerni. Nem is lep meg, hogy ebbe nem jöttek a nagyok szerepelni.

Azt meg hagyjuk is, már a képregényben is így volt, hogy mennyire erőltetett Cassie beszédes neve. Web – vagyis háló. Az egész képessége arra épül, hogy az idő hálóként feszül előtte, és tudja a szálakat húzkodni.

Szerintem láttam már rosszabbat, de nem jó ez a film. Egy olyan jelenet se ugrik be, amire kb. 1 év múlva emlékeznék. Sokkal inkább azok a ronda szuperhős jelmezek maradnak meg, főleg Madame Web jelmeze a legrosszabb cím nyerteseként.

Az éhezők viadala után várta az ember, hogy Collins miképpen viszi tovább a történetet. Nem egy olyan ötletet olvastam, hogy korábbi viadalok története jelenhetne meg – akár Haymitch viadala, vagy Finnick saját története is érdeklődésre tartott igényt.

Collins szerintem jobbat talált ki: akár Haymitch, akár Finnick viadalának lényege benne volt a trilógiában. Azokban újat nem lehetett volna mondani, egy meglevő alapot lehetett volna csak kibővíteni. Collins így jobban visszament, és a 12. Körzet 3 nyertes éve közül az elsőt mutatta meg. Még nagyobb ötletként azzal, hogy ebben az évben kezdték kialakítani a Viadalok jelenből ismert formáját, és itt találjuk az ifjú Coriolanus Snow-t, aki még messze van az elnöktől, akivé majd válni fog.

A film gyorsan jött, és egész jól ráhúzták a regényre. Így a hibái is azok, amelyet a regénynek is fel tudok róni. Én kifejezetten szerettem a kezdést: Coryo annak ellenére szimpatikus alakként indul, hogy tudjuk, kivé fog válni. Lehet drukkolni a kifejezetten okos fiúnak, aki a családja reménye egy jobb életre, és aki nagyon rejti, hogy mennyire lecsúszott a Snow család. Itt nem csak mondják, hogy milyen képességei vannak a fiúnak, de tapasztalhatjuk is őket. Ahogy gyorsan reagál, intelligens, és bizony manipulálni is jól tud. Ezt én még csak rossz tulajdonságnak sem érzem. Az életben maradása múlik rajta, és nem párosul itt még gonoszsággal. A boldogulás a cél.

Még azt is sikerült elkapni, ahogy az önös érdek és az etikailag helyes döntések folyamatosan csatáznak az életében. Ahogy a filmben Lucy Gray ki is mondja, nem születnek rossznak az emberek. Utána én másként folytatnám, azzal, hogy a szörnyeket teremtik. Itt ezt látjuk. Coriolanus még bármi lehetne, ha meg is van a hajlama arra, hogy intrikával magát juttassa nyerő helyzetbe. Az a családi példa. Az unokatestvérével való kapcsolata is ezt fejezi ki. Az elején testvérekként küzdenek, és szorosan összezárnak. A lány biztatná is, hogy a szívére hallgasson és jó döntéseket hozzon. Meg is jegyzi neki, hogy kicsi volt, amikor elvesztette az apját – Coriolanus egyfajta hősként is néz fel az apjára, akinek neve és becsülete volt, a nagy tábornok. De a lány leginkább arra emlékszik belőle, hogy mennyi gyűlölet volt a szemében. Így amikor a végén azt mondja a fiatalembernek, hogy az apját látja benne, abban már benne van az egész változás és a véglegesség.

És Coriolanus nem magától lett ilyen. Lucy Gray adja a végső lökést, de Dr. Gaul teremtménye lett Snow. Az egész rendszerük arra épül, hogy nyertesek és kegyetlenek. Ha boldogulni akar, ilyenné kell lennie. A választási helyzeteket kikényszerítik, és direkt lökik olyan helyzetekbe, amelyek az emberségét felemésztik. Ahogy Casca direkt és folyamatosan gáncsolja, miközben pl. beküldik az arénába, és nekik köszönhető, hogy gyilkos lesz belőle. Igen, az embersége utolsó morzsái a lánnyal lesznek oda, de addigra már annyi negatív döntést hozott, hogy már irányba állt.

Különben ez a végső lökés, a Lucy Gray-szál vége, ami a regényben és a filmen sem működik. Egyszerűen nem logikus, ahogy alakulnak az események, legyen az Lucy eltűnése, vagy minek küldi el a felvételt, ha akkor már egészen más irányba tervezi a jövőjét. Ha nem is Lucy felé, de a 2. körzettel és a tiszti iskolával. A 12. Körzetben történtek lehúzzák az egészet. A Viadal és Coriolanus döntései addig működtek, ott már nem.

Lekötött az is, hogy miképpen alakítják a viadalt. Ez még messze nem az a show, ami később lesz belőle. De pont az benne az izgalmas, mi hogyan jött. Akár maguknak a játékoknak a feldobása, mert az nem kicsit kezdetleges, hogy bedobják őket egy nyitott térbe, aztán öljék egymást. De a PR is, ahogy itt kezd kialakulni, hogy a résztvevők valóságshow sztárokként működjenek. A mentor rendszer miért lett, vagy az ötlet, hogy beküldhetnek nekik dolgokat és a dróntechnika fejlesztése. Akkora nagy a különbség a kettő között, hogy van létjogosultsága megmutatni, hogyan lett ebből olyan rendszer és nagy show.

Tetszett, hogy vizuálisan is igyekeznek kifejezni dolgokat. Egy banális példa: Coriolanus haja. Amikor még jobb ember, azok a dús, helyes szőke fürtjei vannak, amitől kisfiúsabb is az arca. Majd lenyírják, kopaszra, mintha csak megfosztanák a maradék gyermekségétől és egy nyersebb, durvább kinézetet kapunk. A végére már visszanőtt a haja, de egészen másképp hordja, mint korábban. Ott egészen nácira hajazó a kinézete. De mondhatnánk Lucy Gray ruháit is.

A látványvilága hol giccsbe hajlik, hol működik. Azt azért látni, hogy moziba szánt nagy popcorn film, de nem olyan szuperprodukció, mint egy Oppenheimer, Barbie vagy Dűne.

A szereposztás kapcsán is ugyanez a gondolatom volt. Mellékszerepekben sztárok vannak, és Viola Davis nagyon jól hozza Gault. Még rátett egy lapáttal arra, ahogy az Öngyilkos osztagot vegzálja egy másik franchise-ban. Dinklage szerepe is több tekintetben megidézte az ő nagy szerepét, vagyis a Tyrion Lannistert. A főszerepekre viszont frissebb arcokat választottak. Tom Blyth első nagyobb szerepe ez volt. Rachel Zegler nála ismertebb színésznőként lett Lucy Gray, aki ezzel tett még egy lépest a mozivászon és sztárság felé, és nála már igaz, hogy merítettek az ő filmes tapasztalataiból. Zegler tud énekelni, és nem csak próbál, mint Lawrence annak idején. Hát énekeltették. 3-4 dala is van, és ha Maria alakja nem is emlékeztet az ittenire, a DC univerzumba mutatott alakból már inkább találnék vonásokat.

Vagyis, a film első felét még szeretni is tudtam, aztán a vége nagyon elúszott. Ugyanígy voltam a regénnyel is. A 12. Körzet nagyon lehúzza.

Arról semmit nem hallani, hogy bármilyen folytatás készülne – akár Collins regényeinél, akár filmen. De 75 évnyi Éhezők viadala zajlott le, és ott van még az előzmény is a körzetek háborújával. Nem kizárt, hogy visszanézünk még Panem valamely korába.

Néhány évente minden filmet újraforgatnak? Mert az Országúti diszkó sem új ötlet, csak akkor még Patrick Swayze játszotta a kidobót. Most meg itt a Jake Gyllenhaal verzió is.

Miben más a kettő? Az elsőt annyira régen láttam, hogy nem tudnám megmondani. Egy olyan halvány emlékem van, hogy jógázott vagy valami hasonló elmélyülést végzett benne a szabadidejében a főszereplő.

Arra lenne egy tippem, hogy Dalton előtörténete új találmány. Profi harcos volt, aki a világbajnoki címért szállt ringbe. Csak aztán katasztrófa lett a dologból, és most pária. Nincs is már semmi célja, az öngyilkosság gondolatával kacérkodik. Aztán mégis úgy dönt, hogy segít Frankie-nek megmenteni a bárját. Próbálták beletenni, ahogy viaskodik magával. Jónak semmiképpen nem tartja magát, de itt a végére kimondják neki, hogy nem is ő a rossz ember.

Bár, a film onnantól lesz érdekesebb, hogy túlfeszítik nála a húrt és bedühödik. Mint kiderül, az a végzetes jellemhibája. Ha valaki felhúzza, nem tud leállni és akkor kő kövön nem marad. Megy is majd a játszma a helyi sötét erőkkel, vagyis a kétes üzletember Brandt és sleppje meg Dalton között. Mindkettő bevállal elég meredek húzásokat, és nem is tudom, melyik vinné el a pálmát.

Kicsit dráma, kicsit akció. Modernizálták a verekedéseket is. Gyllenhaal játszott is már hasonló szereplőt, ott a felesége halála után összezuhant bokszoló volt, akinek a lányáért kellett talpra állni és összeszedni magát. Meg, Perzsia hercegeként sem éppen diplomáciai feladatokat látott el a királyi családban.

Ennek ellenére azért meglepett, hogy ebben a filmben láttam viszont. Nesbo: A fiúja, amiben nagyon megnéztem volna, de már olyan rég ígérgetik és csaknem készül, hogy már kiöregszik abból a karakterből. Azt sajnálom. Ez meg simán furcsa választás. Van koncepció, hogy az eredetinél komolyabban vehető és mai filmet forgassanak, és mégis, nem irtották ki belőle azt a ponyvás hatást, ami miatt nem nagyon tudok mit kezdeni a végeredménnyel.

A casting is minimum az érdekes jelzővel jellemezhető. Gyllenhaal és Magnussen is találhatna ennél jobbat, de ők húzónévnek is működnek. Az sem véletlen, hogy eladhatóságot ad, hogy ez volt Conor McGregor első filmje. Több pankrátornak és sportolónak sikerült áttérni a filmezésre, lehet, hogy ő lesz a következő? A látottak alapján a szociopata, de erős harcos alakítása nagyon megy neki. Nem is az maradt meg bennem a legjobban, ahogy a verekedései vannak Daltonnal, hanem az a hátborzongató mosolya.

Vannak felesleges körök, mint a szerelmi szál. Az is teljesen átlátszó, amikor Ellie személyével csapdát állítanak neki. Sokkal több mindenbe bele lehetne kötni, de van egy tippem, az eredetiben is.

Egyszer megnéztem, az akciójelenetek jól sikerültek, Gyllenhaal személyét bírom is. De kétlem, hogy olyan film lesz, amit évente visszanézek vagy együtt emlegetnek az eredetivel.

Jut eszembe - a magyar címe már az eredetinek is gáz volt, ha akkoriban még volt is értelme a népszerűségük miatt a diszkóknak. Ma már teljesen röhejes. Még angolul meghagyva is sokkal jobb lett volna.