Voltak már mélypontok, de megint úgy érzem, esett az Only Murders in the Building (s05e09) színvonala. Búcsúztatták a házat, közben gyakran a robot szemszögéből néztük a történéseket. A végén meg kiderült, hogy van benne olyan felvétel, ami segít tisztázni a gyilkosságokat. Olcsón kapott megoldás és megint csak össze-vissza dobálták a gyanúsítottakat és az indítékot. Már azon se lepődök meg, hogy megint visszatérő szereplővel akarták oldani a helyzetet - Nathan Lane jött vissza, akinek a karaktere most szabadult a börtönből. A végére ide lesz csődítve mindenki, aki 5 évad alatt megfordult a műsorban? Nem vicces, csak fárasztó ez az egész. Nem is ragozom túl, ez az évad nagyon nem fog és nagyon nem tetszett, ahogy most megoldódott Nicky meggyilkolása.

Nem is tudom, milyennek találjam The Morning Show (s04e06) heti részét. A fő téma egy kis ármánykodás volt. Chris elkezdett küzdeni magáért, és legalább annyit akart ő is, mint a fehér kollégái. Így kellett valakit találni a helyére és ment az ármánykodás, Bro beszervezése és átverése, csak ő nem hagyja magát. Az MI és ahogy az egész Stella képébe robban. Még sajnáltam is a nőt - nem az állása miatt, azt sejtettem, hogy Celine meg fogja szerezni. Túl törtető és ravasz az a nő Stella ellen. De azt hittem, a pasit behúzza Stella. De gyáva volt festőnk és nem mert ugrani az ismeretlenbe. Szóval, átrendeződés volt a heti téma. A nyomozás az eltussolás okán kicsit parkolópályán volt, bár már ott is tudjuk, ki van a háttérben. Azt mindenképpen díjaztam, hogy mos inkább céges dolgok voltak és nem szappanopera. Majd meglátjuk, kitartanak-e így tovább is.

A Chicago Fire & Med (s14/11e04) először hozott idén olyan részt, amiben megvolt a plusz. Pontosabban, a Fire kapott egy olyan történetet, amilyet 14 évad nem láttam tőlük, Kigyulladt Hermann háza és jött vele mindenféle mellékszál. Mi okozta a tüzet? Hogy dolgozza fel a család? Erre szépen rátették, ahogy pl. Stelláék gyereket nevelnek, aki együtt is érez majd az otthonukat vesztett fiúkkal. A humort meg az adta, hogy elindították a tűzoltók egészségügyi képzését. Kapásból egy olyan szereplővel, aki fél a tűktől. A Med már negyed ennyire sem kötött le, pedig elvben azt szeretem jobban. Az, hogy az egyik doki kénytelen a kórházban aludni, már nem ugorja meg az ingerküszöböm. Plusz, megint csak az esetek kapcsán léptek valamerre a magánéletben is, amit meg unalmasnak érzek.

A Forsyte család (s01e02) azzal lepett meg, mennyire gyorsan pörgeti a cselekményt. Amiről azt hittem, részek hosszán fogják elhúzni, már meg is történt. Volt beszélgetés, hogy a gyerekek léte maradjon titok. Volt beszélgetés az egykori szerelmesek között, majd hamarosan az is kiderült, hogy ikreik vannak. A másik fiú sem vesztegeti az időt, már el is jegyezte a balerinát, miközben a családja abban a hitben van, hogy hamarosan elveszi a kiszemelt gazdag lányt. Közben meg az ármánykodás a cégvezetésért is. Ha ilyen tempóban pörgetnek, az lesz a kérdés, hogy mi lesz még a végéig? Látványra, színészekre különben maradt a magas szint. Van benne pénz, látszik is, és ismertek a színészei. Lehet ez jó, csak maradjon elég cselekmény.

Vendégszereplős rész volt a Grey's Anatomy (s22e02) részben. A cselekményben mindenki próbálja összerakni magát az újabb katasztrófa után. Van, akinek lelki bajai vannak, másoknak fizikai is. De az üzenet nagyon jellemző erre a sorozatra: együtt megküzdenek mindennel. Mindenkinek megvan a maga kis köre, aki átsegíti a történteken. Olyan kevésbé használt volt az is, hogy itt volt Maggie. Az meg, hogy egyedülálló anya lesz belőle? Most komolyan, az lesz az évadok visszatérő eleme, hogy éppen ki vállal gyereket? Hiába vannak szereplők, akiket jobban bírok a többieknél, hiába van még mindig több szál, ami miatt érdekes és sok minden van egy-egy részben, az orvoslás hiányzik. Persze, most leálltak a műtők és ez sebészekről szól. Mit is várnék?

Megint harcolnak-szövetkeznek a Matlock (s02e03) részben. Ugyanaz a tematika, ugyanazok a fordulatok. Mattie és Olympia szenvednek egymással. Vagyis, még most is ment az ellenséges barátok vonal. Közben meg volt egy heti ügy, minimális figyelemmel. Kb. nem is értem, minek erőltetik annyira az ügyeket, amikor egyre kisebb jelentőségük van. Igaz, a kém megkeresése sem lett jó. Megint csak arra volt jó, hogy a két nő próbáljon rájönni, hogyan állnak egymással.

Ezt nevezem öngólnak - nagy nehezen kiírtak egy nyomozót az Elsbeth (s03e03) 2. évad végén és már vissza is jött a beépített munkája kapcsán? Pedig különben jó rész lett volna az özvegységéből népszerűséget faragó nővel, aki a visszatérő férjét öli meg. Nagyon szépen benne van a valóságshow, az influenszer kultúra kritikája, miközben még vicces részei is voltak. Az is jól mutatott, ahogy Elsbeth színeskedett az özvegy feketesége mellett. De az a beépített nyomozó... Az nekem lehúzta. Pláne, hogy van egy olyan érzésem, hogy az ott nyitott szálon fogunk tovább menni.

Még egy családi sorozat kezdődött, de ez korábbra visz vissza: a Francia história (s01e01) a 16. században játszódik. Az eddigiek alapján a hugenották életben maradásért folytatott harca lesz a központi téma egy vidéki, nemes család történetén keresztül. A Siorac férfiak a reformáció titkos követői, ami egyenlő egy halálos ítélettel, ha kiderül. A szomszéd birtokos, bár az igazat nem tudja, rájuk uszítja az egyik inkvizítort, hogy a család megbuktatásával mindenüket megszerezze. A nyitányban megismerjük a családot, ahogy a két férfi még veszekszik, mi lenne legjobb nekik és a hitüknek. Az egyik a mártíromságot is vállalná, a másik szerint erősödni kell, ha titokban is, de nőni és gondos úrnak lenni. A felesége meg hithú katolikus, jegyzem meg... A helyzetet bonyolítja, hogy a lovagnak van egy titkolt törvénytelen fia is az egyik pásztorlánytól. Ez a rész a királyi vallatóval való játszma története, egy-egy mókásabb vagy élesebb helyzettel. Nem olyan látványosan szép, mint a Forsythe család díszletei és kosztümei, de annyira más a kor, hogy ez adja is magát. Sem a lakások, sem a ruhák nem olyan pompát képviselnek, mint a másikban. De attól még elég hitelesnek tűnik, és egyelőre nem is érzem úgy, hogy be vagyunk zárva a birtokra. Majd kiderül, mennyire lépnek ki innen a folytatásban. Ismert színészt sem szúrtam még ki, de egyelőre nincs rá igényem. A felnőttek szépen játsszák a szerepeik, a gyerekeik kevésbé fogtak meg eddig, de szerencsére nem is ők vannak a középpontban. Az különben érdekes, hogy Merle is ott van a forgatókönyvírók között. Még nem olvastam regényként Francia históriát, de amennyire levettem pár fülszövegből, a fattyú és az egyik törvényes fiú azoknak a kezdeti hőse, már fiatalemberként. Ez valami előzmény? Még biztos nézem tovább, majd kiderül.

Egyszerúen nem találom viccesnek, amit Georgie & Mandy (s02e02) művelnek. Mert most mi volt? A tévés munka miatt Mandy kap rajongói megszólalásokat, Georgie meg féltékeny. Mintha eddig nem az lett volna a fő téma közöttük, hogy papíron mennyire nem illenek össze. Az éretlen, szinte kamasz és a hasonlóan éretlen, dögös felesége. Ennél még az is jobb volt, hogy Mandy testvére mit szerencsétlenkedett NFL zenészként, pláne, amit a végén a tévén át hallottunk a himnusz kapcsán. A szülei arca... De az sem igazán vicces, csak még jobb egy kicsit a többinél. Miért nem lehet viccesebbre írni ezt a sorozatot? Vagy tényleg lenne benne valami jó kis újítás. De igazából csak megszokásból nézem, meg mert rövid egy-egy rész.

Megy a végjáték felé a Dexter: Resurrection (s01e08). Batista nagyon belehúzott és érdekes volt az is, milyen kis idegbeteg Dexter, amikor elhatalmasodik rajta a gyilkolhatnék. Jó volt a sorozatgyilkos körüli hajsza is, meg ahogy más lett belőle és ezzel menekült meg Dexter. Most tényleg nem sokon múlt. Azt is mondhatnám, szorulnak a hurkok és az élete területei veszélyesen kezdenek közel kerülni egymáshoz. Nagyon benne van, hogy a végére valami nagyot kell meglépnie. Nem kell még csak gyilkolni sem, hogy egy kis fekete komédia érzetem legyen. A szereplőgárda pedig még mindig igencsak eltalált, és még nem is csak feltétlenül a nagy nevek miatt. A Claudette-et játszó rendőrnő is remek benne, kifejezetten bírom a párosát a labrador-természetű társával. Reménykedem is, hogy ha jön a következő évad, maradunk New Yorkban és Harrison egyetemi tanulmányai révén ők is képben maradnak. De majd kiderül, egyelőre bírom, ahogy nehezítik Dexter életét és jön a lépéskényszer.

Danny DeVito sokat foglalkoztatott, jellegzetes komikus volt a nyolcvanas években. Neki már akkor volt érzéke ahhoz, hogy több lábon álljon. Ő akkor már rendezőként is próbálkozott és mutatta meg, hogy azért nem egészen olyan a humora, mint amilyen filmekben elő szokott fordulni.

A rózsák háborúja ugyanis vérbeli fekete komédia. Eredetileg különben regény volt, de azt nem olvastam, így nem fogok tudni nyilatkozni arról, hogy mennyire vette szó szerint DeVito és az írója, vagy átdolgozták a történetet. Az alap a szinopszis alapján különben egyezik.

Mi a sztori? Oliver és Barbara találkoztak, egymásba szerettek és mire középkorúak lettek, megcsinálták az amerikai álmot. Álomházban élnek, Oliver sikeres ügyvéd. Barbara vállalkozása is egyre sikeresebb. Mindkét gyerekük jó egyetemre jár. Csak éppen a nő rájön, hogy neki ez így már kevés. Valamit elvesztettek - válni akar. A gond pedig a vagyonelosztás: mindenki a házat akarja. Oliver fizette, Barbara újította fel, rendezte be. Mindkettő a sajátjának érzi és nem adja. Így egy fedél alatt maradnak és igyekeznek elüldözni a másikat.

Érdekes az is benne, hogy ami tényleg a komédia, ahogy ez a két ember módszeresen írtani kezdi egymást, csak a film utolsó harmada. DeVito feltérképezi azt, hogy mi veszik el az együtt töltött évek alatt. Bár a nő szájába adja, hogy ő nem a családanya kliséje, aki nem tud mit kezdeni magával, miután a gyerekek kirepültek, igazából az. Meg sem próbálják rendezni a kapcsolatukat, valahogy feldobni a házasságot, egyből mennek ügyvédhez és azokat emelik ki, ami az évek alatt annyira idegesíti már egyiket a másikban.

Szépen megvan, ahogy egyre messzebb mennek el. Nem sima bosszantások vannak, tényleg elkezdik leépíteni egymást. Oliver simán botrányt rendez Barbara céges vacsoráján és elüldözi a leendő ügyfeleit. Barbara szexuális ajánlatot tesz a férje válóperes ügyvédjének, simán behazudja, hogy pástétomot főzött a férje szeretett kutyájából. Azért szerencsére annyira nem fekete a komédia, hogy valóban végzett a kutyával. Annyira nevetni nem tudtam a látottakon, de ebben érzem, hol és miért vicces. Csak talán kissé sajnálom a szereplőket, mert ennek nem kellett volna így alakulnia.

Szépen fel van építve, és erős vége van a csillárral és az utolsó mozdulataikkal. Mondjuk, azon érezni a korszak filmes szokásait, hogy ma nem így nézne ki egy ilyen zuhanás után a két test. Se vér, se semmi? Komolyan oda kellett figyelnem, hogy most akkor túlélték, vagy meghaltak? Annyira steril lett.

Ami viszont nem tetszett, ahogy az ügyvéd keretbe teszi a történetet. DeVito így írt be magának nagyobb szerepet és ő mesélheti is a filmet. Egy későbbi ügyfélnek meséli elrettentő példaként a Rose házaspár történetét. Túl sokszor törik meg vele a filmet és a dinamikát és nem sok értelme van az egésznek.

Elsősorban a színészei adják el. Ez az a korszak, amikor ez a trió kifejezetten sikeres volt együtt is, külön is. Nem véletlen, hogy DeVito őket kérte fel Rose-éknak. A smaragd románca és A Nílus gyöngye után adta magát, hogy megint összeállhatnak, és az ott elért happy end után most mutassák meg, hogy mi jöhet a boldogan éltek, amíg meg nem haltak után. Mai szemmel az már nem nagyon tetszik, ahogy az eltelő éveket akarták érzékeltetni a külsejükön, de még ezzel sem volt különösebb bajom.

Még ma is működik azzal, hogy a hétköznapok hogyan szürkítenek el nagy szerelmeket és azokból lesznek a legjobb ellenségek, akik egykor nagyon szerették egymást. Ők aztán tudják, hova kell szúrni, hogy a másiknak fájjon. Legközelebb majd megnézem, hogy néz ki mindez, ha már a XXI. században gondolkodunk.

Van pár mese, ami annyira a gyerekkoromhoz köt, hogy kissé nehezen viselem az új verziókat. Ahogy a számítógép új formát ad nekik, vagy élőszereplőssé akarják tenni a régi sorozatot. Ritka az olyan verzió, ami felér az eredetihez és nem bánt azzal, amilyen. Ide sorolom a Tom és Jerry-t meg a Hupikék Törpikéket. Oh, meg ott volt az a Csipet csapat-film is, amit nagyon-nagyon ki akarok törölni a memóriámból. Züm-Züm és Sziporka légy - egér hibrid gyerekei? Na, ha erről írnék, ez lehetne a Halloween-poszt is.

De most a legutóbbi Hupikék Törpikék, amit láttam. Bőven van olyan verzió, aminél emészthetőbbnek találtam. Annak ellenére is, hogy micsoda kalandok és ötletek vannak benne. Kapunk egy választ arra, miért olyan elrejtett Aprajafalva, meg Törpapa miért olyan apafigura, amilyen. Röviden? Vannak varázskönyvek, amelyeket megszerezve a gonosz varázslók - akik között ott van Hókuszpók bátyja is olyan minionokkal, hogy szinte vártam, mikor bukkan fel Gru is - leigázhatnák a világot és minden jóság megsemmisülne. A törpikék ennek a jónak a védelmezői és Törpapa a fivéreivel a legnagyobb harcosok között volt. Csak amikor elvesztette az egyik testvérét, az utolsó könyvvel elrejtőzött és berendezkedett Aprajafalván. Ám most van egy törpike, aki szenved attól, hogy semmiben sem spéci. Még neve sincs. A varázskönyv megsajnálja, és mire észbe kapnak, már van egy Varázstörp. A könyvért azonban jönnek a gonoszok és a törpikék megtudják, mi az eredeti küldetés, ki Törpapa és be kell dobniuk magukat a könyvért.

A történet annyira eltér az eredeti mesétől, hogy abba bele sem megyek. Nekem nem volt annyira kényszerem a válaszokra, hogy ezzel boldog legyek. Annak megvolt a maga egyszerűsége, hogy a törpikék élnek szépen békésen, míg Hókuszpók el akarja kapni őket. De most keret kell, nagyobb mese, és itt a legújabb ötlet, hogy magyarázatokat és univerzumot adjanak a törpikéknek.

Nem fájna, még el is nézném, ha nem lenne annyi buta elem benne. Pl. az, hogy milyen idióta törpikék elő nem kerülnek, miközben névtelen keresi, ő miben spéci. Igen, annyiszor elhangzik ez a szó, hogy ivós játékra is alkalmas lenne. De, a buta ötletek. Hallottatok már Cápaszelídítő Törpről? Én jobban örültem volna, ha nem merül fel, hogy ilyesmi is létezhet. Ahogy Törpapa fivérei nélkül is jobb volt a közérzetem, pláne a hajára lányosan ügyelő és büszke harcos nélkül. Csoda, hogy nem Aranyhaj Törp lett a neve...

De, voltak benne olyan ötletek is, amiket bírtam. Hókuszpók pálfordulása, hogy kiszúrjon a testvérével, amikor rádöbben, hogy az mennyire keserítette meg az életét és rühelli őt. Sziamiaú, ahogy most tényleg a varázsló értelmes társa és nem csak a macska, akit szid össze-vissza. Az egyéb, cukira sikerült állatkák.

Jellemző különben az új mesékre, erre is, hogy Törpilla az egyik legfontosabb szereplő. Mint az egyetlen női törpike, eleve feltűnő, de a mai mesék kötelező szereposztása kapcsán ő a bölcsesség hordozója is. Itt sokkal inkább ő az okos, a többieket igazgató és kiemelkedő alak, mint Törpapa. Igaz, még mindig inkább ez, mint hogy megjelenjenek az LMBTQ törpikék, azt eddig megúsztuk. Inkább feminizmus legyen, mint annyira PC törpikék, hogy már rájuk sem ismerek.

A történet nem nyűgözött le, nekem igen messze van a gyerekkoromban szeretett mesétől, de ahogy mondtam, ennél sokkal rosszabb verziók is léteznek. Ez még az elfogadható történet és kinézet kategória, egyszer nem fájt megnézni. De újra csak a régi kis meséket tudom nézni, ezt nem.

Meghatározó zombis filmek? Bár láttam őket, Boyle korábbi filmjei nálam nem kerülnének fel a listára. Nem tudnám megmondani az okát, nem tartom őket rossznak, de valahogy nem fogtak meg. A 28 nappal később legélénkebb emléke, hogy nagyon drukkoltam, Murphy karaktere meg ne haljon. A 28 héttel később kapcsán még csak emlékem se igen maradt, csak az, hogy láttam.

Innen szép nyerni?

Nos, ez a film viszont lekötött. Nem egyszer gondolkoztam azon, hogy Boyle mivel mit akar kifejezni. Mert megvan egy zombis horror minden kliséje is, ugyanakkor meg helyenként társadalmi szatírának vagy éppen fekete komédiának is tudtam nézni. Simán kilép a zombifilm keretek közül és tényleg nehezemre esik csak egy címkét nyomni rá. De talán nem is kell.

A történet középpontjában egy 12 éves kamaszfiú áll. Egy szigeten él egy közösségben a szüleivel, szépen belesimulva a helyi szabályokba. Vagyis, mikor mehetnek ki a szigetről, hogyan használják fel a forrásaikat. Mondhatni, a helyzethez képest idilli élete van, mert van egy biztos háttere. Az apja jó harcos, aki megkezdi a felkészítését arra, ha ki kell menni a partra és valamit beszerezni. Az anyjáért egyenesen rajong. Csak éppen Isla beteg, gyakran felkelni sem tud és Spike majd belepusztul, hogy nem tud segíteni neki.

Kettős trauma éri: az első kinti útján megtudja, hogy Angliában és nem is messze tőlük van egy doktor, csak éppen senki nem próbál vele kapcsolatba sem lépni, őrültnek tartják. Ő segíthetne az anyján? A másik, hogy rájön, az apja nem éppen a hűség szobra. Így aztán kiszökik az anyjával, akit orvoshoz akar vinni.

Nem jósoltam nekik nagy jövőt, de meglepően jól boldogulnak a különféle veszélyek ellenére. A filmnek meg van annyi kényelmessége, hogy amikor tényleg nagy a baj, ott kellene pusztulniuk, jön valami külső segítség. Pl. az eltévedt skandináv katona, aki egyedüli túlélőként próbál a hajója és a csapata pusztulása után itt életben maradni valahogy. Egy ponton már fogtam is a fejem, hogy ennyi szerencséjük van mindig, a környezetükben levők halnak. és nem ők. De így kerek a film és kapunk egy road movie-t az elpusztult Angliában.

És meglepő módon ez a környezet is tele van emlékezetes figurákkal. Lehet az egy alfa zombi, a szinte kamasz és duzzogó fiatal katona vagy éppen az orvos, aki sajátos módját dolgozta ki annak, hogy ép elméjű maradjon egy fertőzéssel teli környezetben. Így megvan a késztetés, hogy nézzen tovább, kit sodor még Spike elé az út. Doyle mindig is jó volt a különc figurákban és most is kapunk tőle párat. A végén a melegítőnadrágos zombiírtó osztag, arra még szavakat se sikerült találnom. Jack O'Connell simán teheti Jimmy-t Remmick, a vámpír mellé.

Még a casting is meglepő, de jól sikerült. Egyre inkább azt látom, hogy Aaron Taylor-Johnson megy az akciósztár szerepek felé, szépen kigyúrta magát rájuk. Jodie Comer szépen ötvözte a beteg, de a gyerekért erős nőt drámai és megható pillanatokkal. Ralph Fiennes meg egy magasabb szint. Egyszerre megtörtnek és méltóságosnak látszani? Neki még az is megy. Gyerekszínészt is teljesen jót találtak a szerepre, ha maga a karakter volt, amiben tudott idegesíteni. Egyszerre volt kis koravén felnőtt, másban meg annyira gyerekes, hogy még a korához képest is mesésnek tűnt a hite.

Annyi mindent dobnak fel egy-egy jelenetben, ami túlmutat magán és bele lehetne menni, mit és miért fejez ki. Kelson tornyától kezdve a pap viselkedésén át a film elején Jimmy bandájáig és még sorolhatnám.

Látványra meg egyszerre horror és szürreális látomás. Szépnek ezt aztán nem lehet nevezni, a beteg jelzőt előbb tenném rá. Tépnek ki fejet gerinccel együtt, szépnek van mutatva egy koponyákból készült torony. Azok a melegítők... színesben... jaj. Folyik a vér, a zombik durván néznek ki és mint írtam, az erőszak kicsit sincs visszafogni. És mégsem undorító vagy gyomorforgató, szerintem a szürreális jellege miatt. Inkább tudom nézni egy rémálomnak, mint egy történetnek, aminek komolyan venném a cselekményét és korát.

Remek kritikái vannak, nyereséges is volt. Szerintem Danny Boyle sem bánta meg, hogy visszatért még egy filmre ebben az univerzumban. Én örülök neki, eddig ez volt a legemlékezetesebb a háromból, bár hajlok arra, hogy az elsőt újranézzem. Érdemes is lesz, mert a következő részben - bár azt nem Doyle rendezi, ami azért aggasztó - visszatér Jim, vagyis Cillian Murphy is fel fog tűnni.

Tudom, hogy Tom Hardy játszott már bűnszervezetes tévésorozatban. A Peaky Blinders egyik kiemelt szereplője volt, csak még nem jutottam el odáig, hogy meg is nézzem, noha rendszeresen tervezem. Mondjuk úgy, nem tett jót, hogy előre elolvasgattam, melyik szereplőre milyen sors vár.

De most nem is ez a lényeg. Hanem, hogy Hardy megint kemény bűnözőt játszik. Szótlan, profi, halálos és nincs előle menekvés. Hardy különben is zseniális a minimális szókinccsel, a tekintetével sokat kifejező karakterek alakításában. Egy időben kifejezetten sok olyan szerepe volt, ahol neki jutott a komor, szótlan, kemény férfi karakter egy-egy filmben. Talán Harry egy minimálisan ennél beszédesebb, emberibb figura, de nem éppen közösségi ember.

Mert Harry a Harrigan bűnszervezet megoldóembere. Akármilyen gond van, neki kell menni és rendezni a dolgokat. Nem egyszer eszembe is jutott a film közben, hogy nélküle a Harrigan család már nem lenne sehol, legfeljebb bajban és börtönben. Amit el lehet képzelni, az évadban kellett neki rendezni. Gyilkosságot eltussolni, bajba jutott rokonokat szabadítani, békét kötni és háborúzni. Játszmákba bonyolódni más bűnszervezetekkel. Elvileg a családfő, Conrad Harrigan van a nagyon kemény legénynek eladva, de minden konfliktusnál Harry az, aki hozza az eredményt és egyben tartja a családot. Nem Conrad, pláne nem a felesége, Maeve, aki egyedül ahhoz ért, hogy a rossz helyzeteket még rosszabbá tegye.

Nem is értettem, mire fel ilyen hűséges Harry. Őt más is szívesen alkalmazná, de szerintem a szervezetet is jobban elvezetné, mint Maeve és Conrad a veszett játszmáik közepette. A végére azonban kezdtem felfogni, hogy igazából egy ember van, akihez a hűség köti. Conrad második fia, Kevin, akivel együtt élte túl a nevelőintézetet. Nekik kettejüknek a helyzet ad egy másfajta lépéslehetőséget és a sorozat végére azért ellépünk onnan, hogy a szülők okoznak valami nagy bajt, Harry és Kevin meg igyekeznek valahogy kimászni a romok alól. Átveszik a kezdeményezést.

Harry megoldásain túl a sorozat erőssége, hogy milyen beteg viszonyok vannak a Harrigan családon belül. Nem akarom a családi titkokat és a meglepetéseket lelőni, de egyik családtag és a titkai mocskosabbak, mint a  másiké, ami szintén nem éppen könnyed titkokat jelent. Van itt annyiféle és brutális bűn, hogy az a csoda, ezek még nem írtották ki egymást. Valahol az is a sorozatban tudott tartani, hogy milyen mocsok fog még kiderülni. Néha véres és brutális, máskor meg ver két kört egy szappanoperára is.

Akciófilmes, összecsapásokkal és több helyszínnel. Szépen lavíroztak azon, hogy az ármányokkal és cselszövésekkel legyen benne tartam is, de leszámolok és üldözések, látványelem is jusson bele.

A vonzó oldalra írnám azt is, hogy erős a szereposztás. Hardy-t emlegettem fel, de minden fontos szereplő ismerős lesz és sokak igencsak nagy nevek. Egy vérbeli szipirtyót a vászonra tett Mirren, jól hoz átmeneteket Paddy Considine, de az ellenfél bandát vezető, a fiáért bosszút állni akaró Geoff Bell is emlékezetes jeleneteket kapott.

Brutális, nem egy léleksimogató műsor. Azt is mondhatnám, hogy le tud venni az életről és tudtam morogni is egyes cselekményszálak alakulásán. De összességében jól elszórakoztatott, és mivel eléggé nézem azt, kik játszanak egy-egy műsorban, nekem simán el lehet adni a szereposztással.

Különben már megvan a 2. évados berendelés...

Elég szívás, ha teszel valami rosszat, aztán ezért rád száll egy démon vagy egy átok. Vannak ilyen filmek és regények, sokuk elég sikeres és emlékezetesek is bőven vannak. A Démoni befolyás nem tud ilyen babárokra törni.

Eleve digitális tartalomnak szánhatták és a kritikák is az átlag alsó felére helyezik. Nem bántóan rossz, de nincs is benne olyasmi, amiért belepusztulna az ember, ha nem nézhetné meg. Még csak egy meglepő fordulatot sem sikerült beletenni, mert azért némi horrornézéssel az ember háta mögött lehetett sejteni, hogy ilyesmi lesz a zárókép.

De, az a vége. A cselekmény egy pokoljárás.. Polly egyedül van otthon, és meglát egy nőt az utcában, aki segítségre szorul. Kedves akar lenni, behívja, teát főz neki és kölcsönadná a telefonját is. Az asszony azonban csak egy dobozt akar neki adni és a figyelmeztetést: ma este meghalsz. Polly ki is akad, de már nincs menekvés. Kidobhatja a nőt, de a doboz valahogy mégis bekerül a házba. Kinyílik és ha Polly élni akar, meg kell pakolni. Tennie kell bele három dolgot: amit gyűlöl, amire szüksége van és amit szeret.

Persze semmi nem olyan egyszerű, mert a démon válogat. Meg a szeretteit fenyegeti, amikor Polly mondjuk nem vág bele lelkesen az öncsonkításba.

Feszültség így éppen lenne, sikerül-e életben maradni és mit kell feláldozni. Csak éppen ez egyszemélyes darab, mert a démon inkább csak hang. Dakota Fanning a főszereplő, aki egy ponton saját démonmását is életre kelthette. Lehet, az is a baj, hogy maga a színésznő nem nagyon hiteles nekem. Kaphatott a film kedvéért két, tetoválásokkal teli kart, akkor sincs olyan érzete, hogy összedőlt az élete és pokolian szenved. Nem tűnik megtörtnek, ami Polly fő jellemzője.

Bajban voltam azzal is, hogy mit kell a dobozba pakolni. Annyira másképpen járt az agyam, mint a készítőknek, hogy nekem egészen más megoldásaim lettek volna, vagy eleve arra gondoltam volna, aminek a bepakolása komoly érzelmi trauma a főszereplőnek.

De még nem is ez volt a legnagyobb gond. Nekem az a folyamat maradt ki, hogy Polly miképpen jön ki a gödörből a történtek hatására. Olyan hirtelen, ahogy egyszer csak eldönti, hogy itt a vége és olyan keménységet mutat, ami addig teljesen hiányzott belőle. Mintha összeszedte volna a maga szilánkjait, aztán megy előre, maga mögött tudva hagyni gyászt és kétséget.

Nem éppen látványfilm, a démon ijesztései és az öncsonkítás viszik benne a prímet. Annál durvább nincs benne, mint az ujjak vagdalása. A zenével az is tud nyomasztani, de nem a gyomorforgató horror. Bár nem is az ijesztő, mert messze nem olyan démonarcokat vagy hatásokat kapunk, mint a Démonok között egy-egy ikonikus alakja.

Este néztem, simán aludtam utána. Pedig a pszichésen nyomasztó filmek inkább megviselnek, mint a hentelős horror. Hát... az a Hamupipőke verzió, amiben a mostohatestvér szépülne, durvább. Egynek azért elment, de egyszeri nézésnél több nincs benne.

Itt a 2. rész és meg is akarom nézni. Csak gondoltam, előbb leporolom az első rész DVD-jét és képbe hozom magam, mi is történt korábban. Mondjuk, vannak olyan részek, amelyek megmaradtak. A buszos verekedés, vagy a végén a családi lövöldözés. Gondoltam, majd lesz belőle egy olyan kettő az egyben poszt, mint A könyvelő kapcsán.

Csak éppen a Nobody - nekem jobban tetszik az eredeti angol címe, ha ezt éppen nem is lehetett volna másképpen fordítani - sokkal jobban tetszett most, mint amikor eredetileg láttam. Sőt, A könyvelőnél is kilométerekkel jobban tetszett. Jókor talált meg? Most bejött a humora, a karakterei, az egész lazasága és a története is. Annyira, hogy megnéztem kétszer. Igaz, másodszorra már némileg háttérfilmként ment, nem csak filmet néztem, de jól esett egy-egy zenére vagy részre odakapva a fejem ismételni a kedvenc részeim.

Van ebben a filmben egy olyan koktélja a menőségnek és a mindennapokba való beleszürkülésnek, ami most tetszett. Annyira át tudtam érezni, ahogy Hutch több téren csak szív, míg el nem jön az a pont, amikor nála is betelik a pohár. A karkötővel. Ott elindul egy régi, eltemetett úton, és ahogy megfogalmazza később, felébredt a lényének egy olyan része, ami nem csak kezeli, de élvezi is a balhét és lerendezi, aki az útjába kerül. És az a kettősség, ahogy látjuk a mindenbe beletörődő, szerencsétlennek tűnő családapát, meg az ex megoldóembert, aki olyanokat megenged magának, mint a beülni enni Kuznetsov bárjába és közölni, hogy a műsor miatt jött...

Van egy csomó jó egysorosa, ami a filmben nagyon tud működni. A keret is, azzal a kihallgatással... meg ahogy az ügynökök képe megfagy, amikor kapnak fentről egy telefont. Hutch meg nagyon lazán, összeverve eteti a macskáját, az asztalra meg oda van dobva egy Van Gogh.

A történetet nem ragoznám túl, annyira egyszerű az egész. A visszavonult CIA és egyéb cégek megoldóembere csendes életet élne családapaként, csak betörnek a házába. A kislánya karkötőjéért a nyomukba ered, és feszültséglevezetésként összever egy bandát, akik este a buszon randalíroztak. A vezetőjük sajnálatosan egy kegyetlen maffiózó öccse, aki ezért bosszúhadjáratba kezd. Hutch meg visszahelyezi magát a nyugdíjból. Nem maga a cselekmény, hanem ahogy előadják, attól jó a film. Amit Odenkirk és Serebryakov lenyomnak, nagyon kész.

Mert nem csak Hutch lett jól kitalálva. Van ebben a filmben bőven olyan figura, akit meg lehet jegyezni. Kuznetsov a karaoke és diszkóval, a ruháival. Az apa, aki western filmmel álcázza, hogy az öregek otthonában elintézte az életére törő bűnözőket. A testvér, aki hivatalosan halott és titkos úton kommunikál a testvérével, meg nem ülhet repülőre, mert hogy adná fel a csomagjait poggyászként? (Egy busznyi fegyvert.)

Sokat elmond az is, ha elregélem, szerintem ismétlem, hogy eredetileg a John Wick - világban játszódik ez is. Megvannak a hasonlóságok, de azért összekötve nincsenek. Ahogy filmezték, a lazasága és az akciók, abban azért látom a kapcsot. Meg az eredeti plakát. Van egy olyan John Wick-poszter, ami ennek nagyon a párja. Nekem jobban tetszett a filmzene CD borítója, jegyzem meg.

Ha már zene - kicsit retró, de dallamtapadást okoz. A Pat Benatar-dalt szerintem be is linkelem, hogy ne csak én dudorásszam magamban.

Szóval, kifejezetten jól szórakoztam és pláne várom, milyen lett a 2. rész. Az első remek kis esti kikapcsolódás.

A 6 napos munkahét kicsit betett a sorozatnézési szokásaimnak, de nagy nehezen letoltam a heti részeket. Nézzük is! Amiről szokás szerint nem nagyon tudok újat, az a Chicago Fire & Med (s14/11e03). Annyira ismétlődőnek érzem a történeteket, hogy az már fájdalmas. Megint megszorítások vannak és harcolni kell az őrs fennmaradásáért. Olyat is láttunk már, hogy valaki nevelőszülő lesz és próbál barátkozni a gyerekkel. Ami új lehet, hogy az új fiú eredetileg rendőr lett volna és elkezdték adagolni, miért van itt és mi a valódi célja. Az apja is rendőr volt, de a fia szerint hamis vádakkal tönkretették, lecsukták. Őt akarja tisztázni. Az se lepne meg, ha év végére átkerülne a PD-be, pláne, ha Kelly tesója visszajön. A Med azért volt érdekesebb, mert szívesen néztem, hogy van Will és Natalie, mennyit nőtt Owen és az ő dinamikájuk. Sokkal inkább ez, mint a Hannah-dráma. Pedig lennének ott is esetek, csak ismerősek, de nagyon. Volt már olyan, hogy a szülők nem ismerték el a gyerekük párját, és maguk döntöttek, a másikat kizárva, amin az orvosok meg kiakadtak. Átívelés még nincs, majd karácsonyra?

Semmit nem változott a Georgie & Mandy's First Marriage (s02e01). Pedig Georgie már a cég tulaja és főnöke, de a sorozat ugyanazzal a technikával folytatja most is. Após keresi a helyét nyugdíjasként, Georgie meg a társával igyekszik dűlőre jutni és nagy álmai vannak. Mandy közvetít. Nem igazán humoros, kicsit sem dráma. A családi hangulat még csak megvan, de ennyi. Minden szereplő jött vissza, a kislány meg nő. Erről nincs más, amit mondani tudok.

Most kezd bepörögni The Morning Show (s04e05). Chris kapcsán volt egy vészhelyzet és az eddigi évad legkeményebb perceit hozták, ráadásul nem is a Morning Show díszletei között, hanem az idióta Bro műsorban. A Cory - Bradley idill is eddig tartott, de sejtettem is, hogy nem akarják őket együtt tartani. Túl egyszerű lenne, ebben a műsorban a főszereplőknek nincs boldog magánélete, munkamániások. De ott van a vezetőségi dráma Miával és Alex körül is kezdenek dőlni a dominók. Kezdünk haladni valamerre, most először voltak igazén élek és dráma ebben az évadban. Lehet a végére egymásnak is esni? Mert már megvannak az árkok, lehet a másik állásai ellen indítani a támadásokat. Jut eszembe, itt is összeveszhettek a vezető színésznők? Már szinte közös jelenete sincs Alexnak és Bradley-nek.

Amit hetente legjobban várok: Dexter Resurrection (s01e07). Most egy kirándulásra ment a gyilkos klub, ahol Dexter meg kellett birkózzon a Gemini helyzettel. Az se volt semmi, de a Dark Passenger előadás azért erősebb volt. Mert külső szemmel nagyon lehetett tudni, hogy ott mennyire nyílik meg valójában Dexter. Mozgalmas rész volt, Harrison szála is halad és van egyetemi rész is. Ott a nyomozónő, jön Dexter is, és még egy jobb apa - fia pillanatot is kapunk. A végére még Batista is belelendül. Még 3 rész van vissza, és itt már elkezdtek pörgetni. Sok minden történt, megvolt az egyedi humor és a kötelező gyilkosság is. Mindezen túl nem győzöm idén írni, mennyire el van találva a szereposztás. Már csak azt sajnálom, hogy éppen a copfos gyilkos maradt a végére. A többiek sokkal jobb színészekkel, érdekesebbek voltak. Bár értem - ő a legkevésbé veszedelmes Dexterre nézve. Nehezen is állom meg, hogy ne haladjak tovább. Ok, az azért segít, hogy nagyjából már megnéztem, a 10. részt majdnem egészben láttam is már. De rendesen, kiélvezve a részeket még 3 hétig ez el fog szórakoztatni.

Visszatért nyomozni Elsbeth (s03e01-02) is. Szerintem még rá is játszanak a színes egyéniségére, mert valami brutális, az első két részben milyen szettek kerültek már elő. Krimiben is kicsit más, és nem csak azért, mert már nincs a barátnő, akivel együtt mozog. Két rész, két új rendőr volt mellette. Más a részek hangulata is. Az első még rosszul is esett, annyira nem vette be a gyomrom, hogy a férjéért gyilkoló nő milyen könnyen ment tovább, amikor a férje is odalett. Az érzelmileg üres lett, bár Elsbeth a szokott technikával hozta a nyomozást. A másodikban meg egy túszhelyzetet kellett megoldani és nagyon kis cuki elemekkel dobták fel. A nagyi kamera és ahogy a maci megszólalt? Másban paródia lett volna, itt meg szinte menőnek mondanám. A színésznő nagyon szerepben van, hangulatos a sorozat. A krimit most gyengébbnek érzem a korábbiakhoz képest, ez most inkább könnyed és komikus, de majd meglátjuk, merre mennek tovább.

Hagyományos Grey's Anatomy (s22e01) nyitány érkezett. Gyorsan megoldották a robbanás helyzetét, és tisztázták, kik maradnak együtt, kik folytatják külön, illetve kik az új szereplők és kik távoznak. Nem kell megijedni, egy kiemelt szereplőt sem ölnek meg. Az itt csak akkor szokás, ha egy vezető színész nagyon menni akar innen. Az érdekes is lesz különben, Mer meddig marad. A színésznőnek van másik sorozata is, így nem hiszem, hogy minden részben benne lesz. Pláne, hogy a rezidensek között már megy a szappanopera, pedig ez csak a nyitány volt. De ez legalább érdemben kórházas, műtenek és van feszültség. Amit a Med kapcsán annyira tudok hiányolni, itt legalább műtős feszültségként megvan. Meg, már hozzám nőttek a karakterek. Annyi évadot hoztam be idén, hogy nem kopok le azért, mert bántóan ismerős sémákkal dolgoznak ebben a sorozatban is. De hogy is újulnának meg 21 évad után? Ha valaki az elején született, most már simán mehetne gyakornoknak a kórházba.

Utolsó két rész: bíróságre mentek végre! Vagyis, The Rainmaker (s01e09-10) legalább zárásra jó volt. Ment az a tárgyalótermi dráma, amit kezdettől vártam. Itt már nem nyomoztak és nem krimi volt, hanem mindenki bedobta, amije volt és egymásnak estek a tárgyalóteremben. A durva különben az ex-barátnő volt. Az nem kicsit volt aljas, hogy Rudy családi traumáját is betette a záróbeszédébe: Meg is lepődtem, mert Rudy adott neki egy utolsó esélyt, hogy az igazság harcosa legyen. Mivel a pincérnőt kivették a képből, simán azt hittem, őt visszateszik mellé. De nagyon más útra lépett. Megvoltak a tárgyalás nagy pillanatai - a kedvencem különben az volt, amikor a sorozatgyilkos ült a tanúk padjára. Annak minden fordulata parádés volt, pláne, amikor előrevetette magát - és nézzétek meg! A sorozat utolsó két része, amit ebből érdemes volt végigülni. Különben, más a regényhez képest, de erről már írtam is korábban.

Visszatért a Matlock (s02e01-02) és ennek kivételesen nagyon eltalálták a jelmondatát. Magyarul nem lehet visszaadni a nyelvi játékot, meg sem próbálom. Ráutalnak, milyen kapcsolat van most Mattie és Olympia között. Egyszerre szövetségesek is, meg minden hazugság is. A nő menteni akarja a volt férjét, a nagymama meg mindent megtenne, hogy számonkérje azokat, akiknek lett volna lehetősége megmenteni a lányát. Így játsszák a barátokat, miközben mindenki veri át a másikat. Az első két részben még működött is, de erre építik az egész évadot? Ki fog derülni. Az biztos, hogy maradnak a heti ügyek is, amelyek kicsit magukra is ismertetik őket, de nem lett igazán tárgyalótermi a sorozat. Az a mellékszál, a játszma a lényeg a két nő között. A gyakornok meg lazítós magánéleti szálakat hoznak, lesz ott babázás meg hasonlók. Szerencsére a színeszek mind jöttek vissza, az a sorozat vonzereje. Főleg Bates - amikor lefagy az arca, és hirtelen ijesztően  néz? Abban ő bajnok.

Egyenes folytatása a múlt hetinek - az Only Murders in the Building (s05e08) előző részében gyanús lett Renee karaktere, most az ő nyomába eredtek és derítették ki a történetét. Egyetlen baj volt ezzel - a színésznő mimikája. Már a gyerekszülős Bridget Jonesban sem volt mindegy, merről veszi a kamera. Ez nagyon fokozódik és ahogy beszél... Nekem nagyon bántotta a fülem, jobban, mint Streep akcentusai. Alig haladt a nyomozás, megint humorizáltak. És még ezek között voltak a jobb részek - a pszichiáteres ülés vitte a prímet. A végére meg szokás szerint jött az új csont, hogy a maffiafeleség megcsalta a férjét. Valószínú ez lesz nyomozva legközelebb és simán képbe kerülhet a milliárdos klub másik két tagja. De majd kiderül. Az évadba abszolút passzos rész, de ez már nem az a móka, mint korábban.

Újabb családsorozat érkezett, brutális szereposztással. A Forsyte család (s01e01) tagjai között olyan színészeket találunk, mint Stephen Moyer vagy Tuppence Middleton. A készítők előző sikere meg a Poldark volt, és mondhatnám is, hogy mennyire vannak hasonló elemek benne. Pl. az egyik főszereplő is át lett mentve ide. De a történet izgalmasabb - első ránézésre keveréke lesz az üzleti és családi játszmáknak a vezérségért meg a szappanoperának. Jelenleg azt látom, mindenki majd azon a tengelyen mozog, hogy a család iránti kötelesség vagy a szíve vágya. Már most látszik, hogy lesz valaki szerelmes egy szegény lányba a kijelölt gazdag arajelöltek helyett. Vagy, az örökös miképpen szembesülhet majd vele, hogy a nagy szerelme, aki rangban nagyon alatta van, megszülte az ikreit, akikről eddig nem is tudott. Mert neki meg haza kellett menni, hogy elvegyen egy gazdag özvegyet. Unokatestvér-viszály - ez is ismerős lehet a Poldark kapcsán. Jól is néz ki a sorozat. A ruhatár gyönyörű, és ez még csak a nyitány. Pár rész az egész, várom is, milyen drámákat nyomnak le nekünk. Az eredetit különben nem ismerem, így ahhoz nem fogom és nem is akarom hasonlítani. Amennyire meg most megnéztem a szereplőket, nem az eredeti regény mentén fogunk haladni. De ez nagyon új sorozat, majd meglátjuk, merre halad a Masterpiece sorozatban.

Láttam már olyan francia filmet, amiben a középiskolás diákok csalással készültek az érettségire. Volt aztán ott minden ötlet, hogy valamiképpen letegyék a vizsgát. Az még vígjáték volt.

Most meg elkészült ez a film, nálunk rögtön két címmel is találkoztam vele. Az első, ami jobban tükrözi, miről szól a film. Mert itt nem érettségire készülnek, nem is kell vizsgázniuk. A latin osztálynak egy nemzetközi versenyen kellene bizonyítani, milyen jók a nyelvben. A második cím egyetlen oka szerintem, hogy ráutaljon a bevezetésben általam is emlegetett, nálunk elég sikeres Éretlenekre. Bár, szerintem ma ez már nem egy túl ismert film. Igencsak meghaladta már a kor, ma már előbb vetnének be mindenféle technikát, itt nyoma sincs még mobilnak vagy bármi hasonlónak.

Közös pont még a csalás, de más a környezet. Az Éretlenekben a tanárok nem támogatták, hogy ne tanuljanak vagy csaljanak. Mindenféle dolgot bevetettek, hogy tanuljak. Nagyon emlékezetes az automata, ami megvert vagy adott a jó válaszért nyalókát, amit lehetett felszólításra nyalni. Itt meg? Adott egy élet- és mindent unó tanárnő, akinek alkuja van a tanulóival. Legyenek szépen el, hagyják őt békén és mindenki jeles tanuló lesz. Nem is próbál meg tanítani semmit. A kiváló latinos osztály még a latin szavakat se ismeri fel, soha nem is hallották a nyelvet. A gond az lesz, hogy a képzés megszorul, és hogy megtarthassa az iskola, villantaniuk kell a latin iskolai bajnokságon Olaszországba: Mivel országosan elsők az átlag szerint, kimehetnek, de ott mi lesz? Delphine az igazgatónő latinból doktoráló unokaöccsével kiegészülve már tanítani, de mennyi esélye van pár nap alatt komplett latintudást átadni? Semmi. Így inkább csalni kezdenek.

Már ez kiakaszt. A tanár, aki annyira rühelli a munkáját, hogy nem is csinálja. Megúszásra megy, a gyerekek meg partnerek. Egyetemre jó lesz pluszpontnak a latin - abba nem gondoltak bele, hogy egyes pályákon tanulni is kellene, ténylegesen és számon kérnék tőlük a papíron létező, de a valóságban nem meglevő tudásuk? Mindegy, nem is a gyerekek szempontja zavart. A tanárnőé. Aki a film szinte egészében annyira irritált, hogy én bizony a bukásért és a megszégyenülésért drukkoltam. Nem lehet az a példa, hogy ez a jó. Nem csinálni semmit, nem is tudni semmit, csak csalni.

Rossz a film üzenete. Jutalmazza Delphine lustaságát, a gyerekek csalását. Így meg mit üzennek ezzel? Nem segít az sem, amivel javítani próbálják a tanárnő megítélését. Kiderül, hogy ennél komolyabb pályára készült, ő is írta a doktoriját és a színház szerelmese volt a latin mellett. Csak éppen ellopták a munkáját és nem is próbált meg harcolni érte. Vesztesként elkotródott és utálkozva tanítani - pontosabban nem tanítani kezdett. Megvolt a maga baja, de tett ellene? Nem. Pasiügyekben szintén kiábrándító. Pillanatok alatt rámászik a verseny olasz szervezőjére, de részegen még a doktorandusz ágyába is bekerül. Még jó, hogy a diákjainál meghúzta a határt, bár volt olyan srác, aki nem bánta volna, ha a tanárnő kihasználná.

Nem bírtam a diákokat, a doktoranduszt, de tulajdonképpen senkit sem. Nem is lep meg, hogy nem szereztek egy nevet sem ebben a filmben. Ellenszenves szereplők, nem vicces és ahogy írtam, az üzenetével is komoly bajaim vannak.

Komédia, így látványelemet senki ne keressen benne. A szituációs poénoknak kellene eladni. Plusz, mivel a verseny Olaszországban van, akad pár külső felvétel. Pompeji, a legismertebb. Messze nem lesz turistáskodáshoz kedvet adó film, de aki még nem járt arra, legalább kicsit láthatja Nápolyt és Pompejit.

Nem is akarom ennél jobban ragozni. Én nem jól szórakoztam rajta, hanem felhúztam magam. Sokkal szívesebben veszem elő a régi francia komédiát, még ha ma sokkal inkább az a valós, ami ebben van mobillal és WC papírra írt puskával, mint dobos morzéval.