A Trópusi vihar hozott pár emlékezetes egysoros, de elég sűrűn felidéződik bennem az is, amikor Robert Downey Jr. karaktere azt magyarázta Stillerének, hogy nem szabad fullba nyomni a kretént. Forrest Gump a pozitví példa, aki sok mindenre képes volt, szerethető lett. Míg Sean Penn hasonló szerepben mekkorát bukott. Most is ez jutott eszembe.

Ebben a filmben ugyanis Mads Mikkelsen mutatja meg, milyen, ha ő játszik el egy fogyatékost személyt. És döbbenetes. Ha az emberben felidéződik, hogy milyen karaktereket keltett már életre, egy lapon sem lehet említeni a halálos és elegáns Lectert, a James Bond rosszfiút vagy éppen az ital barátja Martint. Tett hozzá a stylist is, de igazság szerint Mikkelsen, aki a mimikájával eljátszotta az értelmi fogyatékost. Tényleg csak néztem, mit bele nem tudott tenni ebbe a szerepbe is. De ő sem nyomta szerencsére fullba a kretént. Manfred családcentrikus és a maga módján nagyon is igyekszik megvédeni a testvérét.

A Q ügyosztály - az egyik kedvenc skandináv krimisorozatom filmen és olvasva is - Morck felügyelőjét kapta meg testvérnek. Nikolaj Lie Kaas már csak azért a szerepért is szimpatikus számomra. Az ő karaktere, Anker, azért nem az egyben Morck, de találok köztük hasonlóságot. Benne is megvan az a morcosság, csak éppen Anker jobban kimutatja az érzelmeit, nyitottabb. Jól állt neki ez a szerep és kifejezetten bírtam a dinamikáját Mikkelsennel.

A mellékszereplők között is akadnak jók, de ezt a filmet simán elviszik a főszereplői. Megnéztem volna a kettősért is, jól is játszanak, de szerencsére egy értelmes, jó filmet pakoltak alájuk.

Nagyon sok mindent fel tud mutatni az alaptörténeten túl. Mert Anker kijön a börtönből és a testvére által elrejtett zsákmányt keresik. De közben egyfajta gyógyterápián vesznek részt, komikába hajlóan, mert Manfred John Lennonnak képzeli magát, és a doki összehozza hasonló betegekből a Beatlest. Nem is tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor végre sikerül valamit értelmesen előadni, csak éppen az ABBA és nagyon nem Beatles. De a lényeg, ott van az, hogy miképpen kellene bánni a betegekkel. Hogy lehet elfogadni őket és emberséggel hozzájuk állni.

Ott van benne a családi dráma. Manfred és Anker egy bántalmazó apa gyermekei voltak és a történet folyamatosan fedi fel, mi történt velük gyerekkorukban. Közben látjuk azt is, hogy Manfred különféle traumái, tünetei hogyan erednek a közös múltjukból. Ki van ez találva, nagyon szépen összeáll a történetük.

Végül, a bankrablás utóélete, mert az egykori társa bizony rászáll Ankerre. Elég kiakasztónak is találtam, hogy Anker ült érte, aztán még a maradék pénzét is elvennék? De a lényeg, hogy ezzel skandináv krimis feszültséget és bűnügyi szálat is kapunk.

Meg, a mese is. Azt egyelőre minősíteni se nagyon tudom. Nagyon skandináv? Az passzol rá. Azon látszik az is, milyen a film humora. Egyedi, más. Talán kicsit fekete és morbid, de ha ráhangolódik az ember, akkor szórakoztató.

Igazából nem tudok mibe belekötni. Jó színészek jó színészi játékkal egy jól megírt és érdekes történetben, amiből sok minden tanulságot le lehet vonni. Nem mindennap nézős, de simán újranézős és jó film.

Erről aztán írni sincs kedvem. Ez a Zorro (s01e02-03) több, mint borzalmas. Ami eddig bökte a szemem, halmozottan jelen van. Diego egy pancser, Zorro kalandjai ostobaságok és a humor rémes. Most komolyan, az egyik részben annyi a kaland, hogy Zorro betör a kaszinóba, kiüríti a széfet, a pénzt meg szétszórja az emberek között? Annál már csak az rosszabb, ahogy szereznek maguknak egy gyereket a főszereplőék. Azt is mondhatnám. hogy gyerekrablásnak is lehetne tekinteni. Nehezemre esik bármi szépet mondani róla - ostobaság, mintha az eredeti paródiáját nézném. Komolyan el is gondolkoztam, hogy ezt nem is nézem tovább. Botrányosan rémes.

A Hijack (s02e06-07) kezd összeállni és érdekesebb lenni, hogy már többen tudják az igazságot és végre tényleg dolgozhatnak a sötét elemek megállításán. Most megint volt technikai zűr a metrón, miközben egy újabb bűnözőt ismertünk meg. Igyekeznek kis akciót becsempészni, csak nem meggyőző a végeredmény. Az erdei menekülés unalmas és valahol szánalmas, a főszereplőt meg továbbra sem tudom megérteni. De ezt már fejtegettem. Most örülök csendesen annak, hogy  nézhetőbb a sorozat, de még mindig úgy érzem, hogy gyenge alapból kierőszakolt folytatás, amiből valami nagyon hiányzik. Ez már sokkal gyengébb, mint az első évad volt.

Az egyik kedvenc heti nézősöm jelenleg a Cross (s02e04-05). Jó a stáb, bírom a szereplőket és szépen alakul az ügy is. Ugyan a másik szál az FBI csoporttal zavar és nem hiányzik, de a regények miatt tudom, miért kell. A másik szál, Luzzal, sokkal érdekesebb. El van találva a profilozás, terepmunka és akciós elemek aránya. Nem akar akció lenne, de nem is csak beszélgetős krimi. Cross meg általában okos, bár szerintem Luzék csapatát még nem tudta igazán felmérni és ott még lehet meglepetés. Luz összeomlását már különben várom - az nagy csapás volt, hogy végre talált valakit, akivel el tudta volna képzelni az életét a bosszún túl, erre fel kellett áldoznia. De jók voltak azok a részek is, amikor azt fejtegette Crossnak, hogy miért kell önbíráskodni. Az egész történet az ő igazát húzza alá - elég megnézni, Lillard karaktere hogyan beszél a nyomozókkal, miközben micsoda pszichopata megmozdulásai vannak. A magánéleti szálak bonyolítása és Cross viszonya Kaylával nem hiányzott volna, de szintén a regények miatt tisztában vagyok Cross magánéleti kínjaival, úgyhogy ezt igyekszem is elengedni. Most várom, itt hogyan csavarják, lesz-e Ali és ki lesz az anyja. De a lényeg, ezt a sorozatot a héten is szívesen néztem.

Amiről nem írok sokat: Georgie & Mandy (s02e11). Semmi megújulás, ugyanaz az erőltetett humor. Most kimerült az egész annyiban, hogy Jim unatkozik otthon, és kitalálták a nők, hogy menjen vissza a műhelybe részmunka-időben. Vagyis, ennyire gyorsan kifulladt a nyugdíjas vonal. A színészek hozzák a kötelezőket, Audrey még mindig az egyik legjobb az egészben, de annyira kellene ötlet a sorozat mögé...

Nagyon lassan a Memory of a Killer (s01e05) hozni kezdi az elemeket, amivel el tud kötni. A múlt hozott titkokat és olyasmiket, amiket Angelo nem kellene, hogy kifecsegjen vagy kimondjon. Így már sokkal élesebb a jelene és a múlt ismeretében még durvább, hogy nem kezdi érezni, tudni, hogy mi történik vele. Amikor a bátyját mutatták, nekem már akkor gyanús volt, hogy miatta kellene magával is jobban tisztában lennie. De a lényeg, hogy összetettebb a történet és a múltban vannak csúnya történetek. A lánya és az a szál még mindig nem sokat ér, de a bérgyilkos - múlt titkai az 5. részre kezd beérni.

Érdekes váltás indult el a Love Story (s01e04-05) kapcsán. Ez fel is keltette az érdeklődésem, mert van erről a párról egy regényem, amit még nem olvastam. Abban is vajon ilyen lesz a személyiségük? Mert egészen eddig nem éreztem azt, hogy John annyira negatív szereplő lenne. Igen, a hírneve miatt megvoltak a dolgai, de semmi nagyon kirívó. Most viszont minden téren a felelőtlen aranyifjút hozta. Az újságjával keveset foglalkozik, mintha csak reklámarc lenne. Szegény társa majd meg is kattan. Caroline-t is simán elvitte úgy a testvére születésnapjára, hogy nem mondta meg, mire mennek és egészen magára is hagyta. Hirtelen, felelőtlen és egészen életképtelennek éreztem több szituációban is. Caroline, aki megállja a helyét a munkában, támogató barátnő és ő az, aki képes lesz a másikért saját magán is túllépni. Megdőlt az egyensúly - Caroline a jobb fél, John meg... Nem antihős, de nem is hős. Külcsínre a szokott formát hozta. Ha színészt emelek ki, az Nivola lesz. Calvin Kleinként az egyik legjobb mellékszereplő és jól hozza az egocentrikus zsenit, akihez igazodnak a többiek.

A Matlock (s02e09) sem vezetett messze. Röviden, Julian gyanakszik és ki kell találni, mivel nyugtassák le. Olympia beavatná mindenbe, Matty nem. A végére eldől, mit tesznek. A rész ügyvédi része elveszik mellette, szokás szerint a jog csak alibi a másik ügy mellett. Megjegyzem, egész évadban alig haladtak valamit, és ez a mostani szakasz is csak időhúzás. Nagy szerencse, hogy Bates a címszereplő, mert különben nem tudom, mi adná el ezt a sorozatot. Annyira kár, hogy a jog ennyire hanyagolva van - és nem csak most.

Az Elsbeth (s03e11) ismertebb névvel jött vissza szünet után. Hamish Linklater lett a kijelölt gyilkos és egy érdekes, biohacker történettel nyitottak 2026-ban. Humor is volt, egy érdekes bűnöző, ami meglepően jól állt a színésznek. Szerentem ennyira határozott figurának még nem is láttam, annyival inkább komikusként és könnyedebb alakokkal találják meg. Elsbeth magánéletet is alakul, ami miatt egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt, az megkönnyebbülés, hogy a skót kalandot lezárták. De az új pasi, ahogy a fia nyomozásával összeér - gyenge átívelés. Értem, de nem szerettem meg. Ellenben a mellékszereplőket érdemben próbálták mozgatni és kis humoros mellékszálat kaptak többen is - el nem adta a sorozatot, de értékeltem a beletett energiát. Ne csak Elsbeth és a gyilkos párbaja legyen az egész.

Évadzárót kapott A Knight of the Seven Kingdoms (s01e05-06). Kezdem azzal, ami végig zavart és a végére sem sikerült elhagyni. Az undorító nyitás. Nem is tudom, volt-e olyan testnedv vagy emésztési termék, amit ne láttunk volna. A végére a hányás jött, premier plánban. Azzal sem voltam éppen elégedett, ami a harctéren történt. Mivel Dunc volt a központi alak, ő meg a csata jó részét leütve töltötte, nem sok mindent látott, az is zavaros volt. Nem is sokat harcolt. Valami nagy durranás a végére? Nem jött össze. Egy nagy viadal helyett visszatekintést kaptunk, honnan jött Dunc és mi formálta a jellemét. Sejtem, azon kellett volna meglepődni, ami az 5. rész végén történt. Mivel én olvastam is, képregényben is átrágtam magam rajta, nem volt min meglepődnöm. Inkább azzal szórakoztattam magam, hogy beazonosítottam az alapsorozatból, aki jelen van. Mert bizony Aegon egyik testvére lesz az, aki a Fekete Őrségben majd osztja az észt Jonnak. A vége meg csak elvarrás. Kivel mi lesz a továbbiakban. Ahogy a sorozat mindig is tette, a tetőpont az utolsó előtti rész, hogy aztán csendesebb zárás legyen. Csak éppen ebben a sorozatban nem volt nagy látvány. Legalább színészt találtam benne figyelemre méltót, ha nem is a Duncant játszó fiatalembert.

A kedvenc ezen a héten is: The Pitt (s02e07-08). A szerkezet teljesen a szokott - áthozott esetek, hazaengedések, új betegek. Tovább nő a káosz is - ez az első évadból ismerős. Most nem tömeglövöldözés, hanem technikai vészhelyzet van, minden elektronikát leállítanak. A régi rendszert hozzák vissza, kartonokkal és polcokkal. Lesz is belőle még nagyobb káosz. Minden szereplő meg tudta kapni a maga kis mellékszálát, eseteit. Ami pedig még mindig nagyon tetszik benne, hogy mennyire emberséges. Az a rész, amikor a megerőszakolt nőnek segítettek? Ilyennek kellene lennie az egészségügyi dolgozóknak. De értékeltem azt is, hogy az éjszakai műszakos főorvos is beugrott és megmutatta, mennyire profi ő is. Ez a kórházas sorozat jelenleg.

Visszatért Miss Scarlet (s06e01-02) és már ki is akadtam. Ok, elfogult vagyok Duke/William javára. Ő és Eliza hány évadon is át kerülgették egymást? Az új felügyelő meg jött, és a 2. évadában már a párjának mondhatja? Azt hagyjuk is, hogy egyre inkább öregellem a színésznőt a szerepre és az új kabátjának szabása rémes, de ezt a magánéleti szálat nem bírom megemészteni. Azt is kísérletezték az első részekben, hogy működjenek a munkában és párként, kit merjenek beavatni, hogy megváltozott a kapcsolatuk. Kis humort igyekeztek ezzel beletenni, de nem nagyon működik nálam, mert még mindig Duke-ot sírom vissza, pedig Alexander is szimpatikus igazából. Az ügyek megvannak, dolgoznak rajtuk és a 2. részben már nagyobb szerepe is jutott. A nyitányban csak azért kellett nyomozni, mert ez alapvetően krimi. Ott igazából azt kellett látni, hogy élnek most a szereplők és mennyit változtak a kapcsolataik. Úgy látom, megint varrattak nekik egy szett ruhát és azt szépen hordogatják. Nekem a ruhák még mindig a bizonyíték arra, hogy elmegy ez a sorozat, de nem igazán nagy siker. Akkor változatosabb lenne a ruhatár, és nem lenne meg az a 2-3 darab, amit egész évadban a szereplőkre adnak. Amit sikerül még mindig hozni: a humort és a nyomozást. Itt ügyelnek arra, hogy jó krimi legyen, csavarral, és ne fulladjon az egész sorozat szappanba.

Kérdés, mennyire van még helye az ilyen filmekben. Mert ahogy néztem A bontó brigádot, de őszintén szólva már a címnél deja vu kapott el. Mintha visszamentünk volna a kilencvenes évekbe. Bár az is igaz, nem mondhatnám, hogy igazán lenne akciófilmes utánpótlás...

Amit itt kaptam az elhidegült testvérek újra összebarátkozása, miközben kinyomozzák, ki és miért ölte meg az apjukat. Közben a fél szigetet és a bűnözők nagyját leverik, mindenféle közlekedési eszközön akcióznak, robbantanak és jut idő beszólogatásra is. Mi maradt ki a receptből? A nők. Az is akad. Mindkét testvérnek jutott egy tüzes teremtés, és Morena Baccarin, aki Momoa barátnőját játssza, beülhetett vezetni is egy akciójelenetben. Pontosabban Valentina, aki ügyvéd létére jobban vezet, mint a haditengerész James.

A filmet a humornak és a két főszereplő színész akciózásának kellene eladni. Az akciót keményen nyomták is, Bautista és Momoa is osztogatja a pofonokat, de nem kevés fegyver is előkerül. Fiúk valószínűleg jobban rezonálnak a látottakra, nekem annyira nem jött be. Kb. azon pörgött az agyam, hogy egyes jeleneteket hogy csinálhattak és Ryan Gosling kaszkadőrös filmje rémlett fel lelki szemeim előtt. Azért más úgy nézni, hogy egy olyan film után már felötlik bennem, hogy mennyire mű a látvány és hogyan készülhetett. Adreanlin-löketnek elmegy, de nem az a szint, ami akció kapcsán bennem megmaradna.

A marakodó testvérek közti dinamika inkább olyan, ami lekötne. Csak éppen nagyon le van egyszerűsítve. A viszályuk is, az is, ahogy kibékülnek és a végére kvázi elválaszthatatlanok lesznek. Éppen csak nem indulnak el együtt a végén Jonny anyjának gyilkosát eltüntetni örökre. Inkább megy a családi piknik. Amúgy a páros nem volt rossz, még azzal együtt sem, hogy Bautista az öccsét és a feleségét játszó színész mellett is öregnek tűnik, ha a fizikuma még nem is öreges. A beszólások között akadt jó is, hangulat is volt. Csak, ahogy írtam, ilyen már volt és jobb is bőven.

El lehet nézni. Megvan maga szórakoztató volta is, színészekkel, látvánnyal és egysorosokkal. Csak... egyszerűen nem mai filmnek érződik. Mi az a plusz, amiért ma van létjogosultsága és nem 20 éve? Arra még nem jöttem rá.

Jó ideje már minden elvárás nélkül Marvel-filmet vagy sorozatot. Azt is mondhatnám, elértem arra a szintre, hogy már unni kezdtem az egészet. Egyszer volt koncepció, most meg nyomokban sem találom, csak kierőszakolt történeteket.

Mindegy, maradjunk ennél a sorozatnál. Ami furcsa, de meg tudott lepni. Jobb híján kezdtem el nézni, mert bizony a Skarlát Boszorkány sorozatában sem bírtam ezt a banyát és nem is nagyon érdekelt, mit találtak ki neki. Miért álltam neki? A What if... hozott egy olyan részt, amiben Agatha színésznő volt, Stark papa rendezte és az egyik Örökkévalóval szerepelt együtt kozmikus filmmé válva. Azért néztem meg ezt is.

Meg is lepődtem, hogy a maga agyamentségével még tetszett is nekem a sorozat. Agatha felébred Wanda halála után a varázsvilágból, és vissza akarja szerezni az erejét. Egy varázs alatt álló kamasz felkeresi, Agatha csapatot toboroz és mire észbe kapnak, már a Boszorkányok Útján járnak, ami a túlélők kívánságát teljesíti. Személyre szabott próbák várnak rájuk, miközben Agathát a salemiek is üldözik és az is veszélyes titoknak tűnik, mi lehet valójában William.

Az egészben volt egy társas hangulat, ahogy egyik próbából mentek a másikra, miközben menekültek és egyre több igazság derült ki. Játékos, néhol nagyon kamaszos, de működött. Pláne a vége ismeretében, amikor Agatha majd rámutat, miért olyan az Út, amilyen. Az főleg azt a részt tette helyre, amikor minden banya valami film vagy musical karakterének lett beöltöztetve. Azon kifejezetten jót mosolyogtam és nem tudtam nem  megállapítani, hogy a Disney milyen szinten termékelhelyez. Csak annyit írnék. Wicked. Ez 2024 őszán ment, decemberre meg moziba küldték a Wicked-filmet és tudjuk, milyen menetelésbe kezdett anno...

Engem elszórakoztatott és vártam, egyik helyszín után mi vár a kis csapatra a következőben. Még a vége is kellően megcsapott, itt nem vártam ilyesmit. Pedig azt mondom, lehetett volna sejteni. Annyira logikusnak és magától értetődőnek tűnik, amikor Agatha a végén megmagyarázza. Mondjuk, azt egy ponton már sejtettem, ki igazából William. Arra viszont rá nem jöttem volna, hogy igazából mi az Út. Még akkor sem, ha tényleg eléggé nyomták, hogy a WandaVision egyfajta folytatása. És tényleg az.

Látványra elnéztem. Néha ugyan túlzásba estek és voltak pocsék ötletek benne, de összességében nekem belefért végig. Ezt írnám a humorára is. Talán azért is, mert fekete komédia. Agatha antihős és a végére William is arra a pontra jut. Színesebb így, mintha hősök történeteit néztük volna. Ez érdekesebb.

A szereposztás felemás. Kathryn Hahn nem véletlenül kapott saját sorozatot, neki ez jól állt. Most is. John Locke-kal igazából az a problémám, hogy kipipálásnak érzem a szerepeltetését és amit a karakterével kezdtek. A Heartstopper nagyon nagyot ment, és ez a szerep is ahhoz van igazítva. Ha Netflix lenne, írnám, hogy vele tudták le az LMBTQ-kvótát, de a Disney kapcsán sem érzem máshogy. Igaz, itt Agatha is LMBTQ. Megismerjük a nagy szerelmét, aki különben az egyik legjobb figura a sorozatban. Aubrey Plaza, aki az évad nagy meglepetése. Mindig is jól állt neki a gonosz karakter, itt is remekel. Dögös, félelmetes, jó és rossz egyszerre. Nem mellesleg ő a Halál.

Nagyon sok minden volt ebben az évadban. Fantasy, mese, horror, musical. Érdekel is, mit kezdenek a karakterekkel. Azt ugyan nem láttam, hogy Agatha 2. évad ki lenne írva, de lesz VisionQuest és abban jön a csapat másik fele, Tommy-val. Majd kiderül, kapunk-e a végére összekötést.

Melyik kezembe harapjak? Őszintén szólva szeretném dicsérni ezt a filmet. Lekötött, szerettem is, és abszolút bírom benne, hogy az alapjában mennyire más értékrendszer tükröződik vissza, mint a nyugati kultúrában. Annyi mindent tettek is bele. Csak...

Akkor sorban. Az előző film folytatása, de nem egyenes. Eltelt némi idő és változott pár dolog. Ji Fa már az otthona hercege, hiszen az apja is meghalt. Szerencsétlen meg eléggé bajban van, mert nem akar a népének rosszat. Képes lenne feladni magát, akár meg is halni, csak az otthonának és az embereinek ne essen baja. Neki még nem esett le, pedig mondják is neki, hogy Zhou király senkivel nem lesz kegyelmes. Mindegy, ő maga mit tesz, akkor is eltörli őket és meg akarja szerezni a varázstekercset. A halott herceg visszatér, de a feltámasztás során annyi erőt szívott magába, hogy istenszerű, természetfeletti lény lett belőle. Elég nagy a  bosszúvágya, de a bölcsek tudják, hogy elbukik, ha egyenesen hazarohan bosszút állni. A király meg olyan sérüléseket szerzett, hogy a kicune a saját egészsége és élete árán gyógyítja. Így ők maguk nem mennek háborúba, viszont elküldik egy nagy katonacsalád sarját, majd a leghíresebb tábornokot is, hogy végezzen Ji Fával és hozzák el a tekercset.

Így aztán háborúznak a részben. Van az ellenség akadályoztatása, cselvetés, de nagyon sok összecsapás is. Közben a mitológiát is építgetik, a bölcsek és természetfeletti is mozgolódik. A démoni erő, ami a címben is megjelenik, kétszeresen jelen meg. Bár még nem aktívan, viszont nagyon készül a zárásra. Lesz egy élőholt sereg, és valami főgonosz lélek is visszatér, ami elkötelezi magát a király mellett. Lesz is egy nagy húzásuk a végére...

Akadnak váratlan fordulatok. Azt pl. sejtettem, hogy amikor a seregeket vezető hadvezér egy régi család hősies lánya lett, hogy ő és Ji Fa majd bőven kapnak közös szálat és át lesz értékelve a kapcsolatuk. Csak arra nem számítottam, hogy ez nem a nyugati 'boldogan éltek, amíg meg nem haltak' mese. Itt komoly áldozatokat kell hozni, meghalnak a jó emberek is. Vagyis, a végére elég komolyan fogtam a fejem. Volt győzelem, volt elégtétel, de olyan áldozatok és szenvedés is, ami szívfájdító. De, mint írtam, ebben látom az értéket. Mert meglep. Mert más.

Annyira lehetne ezt szeretni... Még az is, amivel bajom van, tudom, miért lehetne értékelhető. Olyan varázslények és mágia van benne, ami ötletes. Egyedi. Olvasva vagy akár animálva valószínűleg szeretném. Csak éppen ez élőszereplős film. Ezeknek a megmutatása CGI segítségével történt, és ahogy az óriások meg a varázseszközeik kinéznek... Röviden illúziórombolónak éreztem. Nem ordítóan rossz, de amilyen jó dolgok vannak különben a filmben, ez... kevés.

Az változatlan, hogy nagyon várom a folytatást. Érdekel, mire fogunk kilyukadni, ha azt azért erősen sejtem is, hogy ki nyer. De hogyan, milyen áldozattal? Azt még meg kell nézni.

Már elkezdtem az Oscar-jelölteket nézni. Lehet, ha nem kap jelölést, akkor ezt a filmet meg se nézem. Lehet, hogy Disney, de annyira nem a világom, hogy kicsit sem kezdett érdekelni. Megárvult kisfiú, űrlények... Igen, a jelölés mentette a menthetőt.

A történet nézve sem tetszett meg jobban. Az árva gyerek: a nagynénje hiába próbálkozik vele, magányos és legszívesebben világgá menne. Mondjuk, ő ezt aztán nem aprózza el. Az egész naprendszerből lelépne, ha tudna. Mivel éppen olyan területen dolgozik a nénje, ahol az űrt tanulmányozzák, kicsit jobban hozzá is fér, mint egy átlag gyerek. Meg is jön a hívás, majd elindul egy hazugság, és Eliónak kellene a világbékét megteremteni.

Valahol aranyos, ahogy az ellenfél gyerekével összebarátkozik és lesz egy felnőttek - gyerekek felállás. Ha nem is konfliktusnak mondanám, de a gyerekek kellenek, hogy a szülők és a felnőttek is felfedezzenek olyan örök és mesében is közhelyes értéket, hogy az erőszak nem lesz egyenlő a megoldással. A barátság a fő érték és a család szorosan megy mellé. Van benne egy váltás - az elején Elio a barátságot találja meg és Glordon történetén keresztül tudja majd a családját is más szemmel nézni, és megtalálni az otthonában az otthonát.

Nagyon fiús különben - az ufók iránti szeretet. A mese egy kisfiú világába vezet be, csak fantasztikusabb környezetbe. Ha levesszük róla a másik világokat, lényeket, a szeretet és a gyász meséje.

Nem azt mondanám rá, hogy rossz. Nem a nekem írt mese, az biztos. Kevés benne az olyasmi, ami kislánynak is jó lenne. Az unokahúgomnak nem vetíteném le.

Viszont, roppant szép ez a mese. Vizuálisan. Az űrlények világa gyönyörű lett és iszonyat ötletes a féregszerű lények teste, páncélja. Az már önmagában is jelképes, hogy ők a legpuhább, sebezhető lények, alapból semmi ijesztő nincs bennük. De rájuk kerül a páncél és a kis takony máris Arnold Schwarzeneggernek látszik. Nézni jó volt, még akkor is, ha a cselekménnyel önmagában nem voltam elégedett.

Még nem láttam a teljes kínálatot, de nem szeretném, ha ez Oscar-díjas lenne. Ha megkapja, az a látványnak és nem a tartamnak fog szólni. Mert ez olyan látványos - de olyan félig üres is mellette...

Rövid leszek, mert ez a sorozat nagyon nem nyerte el a tetszésem. Azt is mondhatnám, nincs benne olyasmi, amibe ne tudnék belekötni.

Kezdjük már az alapokkal! Világháború és szuperkatona-fejlesztés. Itt ugyan nem az amerikaiak, hanem a franciák ügyködnek és tömeggyártásban, de különben annyira idézi az Amerika Kapitányt, amennyire csak lehet. Még egyenruhája is van a katonáknak, amivel megkülönböztetik az osztagot. A németek ebben is ármánykodnak és van ellenosztag, meg bevetésekre járnak. De úgy van megírva, mintha a Marvel felvizezett és buta verziója.

Van ugyan összeesküvés, meg annak a kérdésköre, hogy mennyire etikus, amit a katonákkal tesznek. Ők messze nem olyan önkéntesek, mint Steve volt és a családjukkal sem tarthatják a kapcsolatot. Meg is lesz a böjtje, mert Gabriel DNS-e extrémebben reagál a szerre, ami miatt a gyereke is célpont lesz. De még ezzel együtt sem tudott igazán izgalmas lenni. A jobb szálakat és drámákat is olyan szárazon tálalja, hogy az ember egész egyszerűen unja.

A látvány sem kárpótol. Sőt. Nem egyszer éreztem úgy, hogy jobban tetszene, ha csak hallgatnám és nem nézném. Mert egyszerűn igénytelennek éreztem. Elég csak az egyenruhákra ránézni... De akármelyik akciójelenetet is ki lehetne venni, nem köt le. Alapból a háborús jelenetek nem adnak el nekem egy filmet, de ez a szokottnál is jobban untatott.

Még csak a színészeket, szereplőket se tudom vállon veregetni. Egyszerűek és visszatérve a kosztümökre, ezekben a maszkokban nem is látni a színészt alatta. Legalábbis minimálisan együtt kellett volna érezni velük, Gabriel küzd a családjáért, miközben a felesége nem hisz a halálhírében és nyomozni kezd. Mindketten harcosok, szimpatikusak és mégis... Nem érdekelt különösebben mi lesz velük.

Nagyon nyitott is. Éppen csak elkezdték a történetet, az átfedéseket és vége is az egésznek. Mondhatni, mindent nyitva hagytak és senki, semmi nincs nyugvóponton.

Nem mondhatnám, hogy túl lett reklámozva ez a film. Pedig az HBO azt nem szokta rosszul csinálni, de valahogy a Lillian Hall eltűnt. Fogadunk, hogy az eredeti szereposztással jobban megtolták volna? Lillian ugyanis eredetileg Meryl Streep lett volna.

De ezen kár is merengeni. Sőt, igazság szerint én még szerettem is a szereposztást. Streep az utóbbi években mondhatni a csapból is folyt. Jessica Lange ellenben karakteres, elismert, de azért nem az a sztárszint, mint Streep. Nekem különben a horror szerepei maradtak meg leginkább a fejemben, hozzákötöttem már az AHS évadokhoz, de viszálykodott is egy más sorozatban. A lényeg, hogy most egy egészen más arcát mutathatja meg.

Mire emlékeztetett? Az első, ami eszembe jutott Annette Bening és az ő csodálatos Júliája. Ok, főleg a színpad, a korosztály okán. Lange karaktere éppen olyan sztárszínésznő, csak neki nem a korral kell szembenéznie, hanem egy betegséggel. De, ahogy alakítják a darabot, ahogy majd a végére minden összefog és a bukásból nagy siker lesz, az nagyon idézte azt a bizonyos filmet. A másik, Julianne Moore és a Megmaradt Alice-nak, a betegség miatt. Lillian is mindent, trükkjei lesznek és a hangulatban is érzek hasonlóságot. Határozottan jó filmekre emlékeztet, de nem zavaróan és szépen összeáll belőle ez a történet.

Lange különben kifejezetten jó a szerepben, erre akartam kilyukadni. Mondjuk, én helyenként így is érzem benne a félelmetességet, de az előzmények alapján mindegy is mit játszik, nekem az a színezet meg fog maradni. De nem ő az egyetlen, aki nagyon odatette magát a szerepére. Kathy Bates agyon-vissza van dicsérve Lillian ápolója és barátnője, Edith megformálásáért. Nekem tetszett Jesse Williams is, aki ebben a szerepben ki mert lépni a szokásos szerepeiből. Itt nem a mosolya és a szeme adja el - még egy szemüveget is rányomtak, mert a szemei a színész védjegye. De szépen összehozta így is, több van benne egy szép mosolynál.

A történet meg az a színfalak mögötti történet, ami a személyes dráma nélkül is érdekes lenne nekem. Egy színdarabot, Csehovot visznek a Broodwayre. A főszereplő egy sztárszínésznő. A pluszt meg az adja, hogy Lillian most ébred rá arra, mennyire rossz állapotban van és az Alzheimer egyre erőszakosabban jelentkezik. A film meg tudja fogni azt is, ahogy a mit sem sejtő stáb próbál alkalmazkodni, meg azt is, ahogy Lillian kis csapata összefog és a nőt próbálják színpadon tartani, még egy nagy szerepet adni neki.

Érdekes az is, hogy mi a valóság és mi Lillian hallucinációja. Én pl. majdnem végig azt hittem, hogy a szomszédja, akit Pierce Brosnan játszott, valójában nincs is, csak a nő képzeli el. Azt nem találtam el, pedig mennyire jó lett volna szellembarátnak is...

Dráma, a színészeknek kell eladni és el is adják. Kevés helyszín, kevés jelmez, de így is ki van töltve és a személyiségek, a játszmák simán nézették velem végig. Nem kellett több vagy mozgalmasabb, annyira erőteljes tudott az lenni, amikor Lillian szembenéz azzal, mi van mögötte, mi van még előtte és jön a megbánás is, meg a küzdelem is az utolsó percig.

Megjegyzem hamar, hogy nem teljesen igaz történet után, de van valóság alap mögötte. Ettől is érdekes tud lenni.

Tényleg nem értem, miért nem kapott nagyobb figyelmet és reklámot. Pont olyasmi, amit jól lehetne mindenféle díjra jelöltetni. Szerették a kritikusok, nagyon dicsérik a színészeket benne, és csak azért szúrtam ki, mert mániásan a szereposztás szerint nézek filmet és megakadt a szemem a Bates - Lange pároson.

Ilyen se volt még.

Annyira behavazódtunk, hogy áramunk sincs. Még kb. 10 percet bír a laptopom, úgyhogy az áram visszatértéig szünet... Majd jelentkezem, ahogy tudok.