Volt egy előzetes kép a fejemben, mit is fogok látni. Bevallom, egy sport komédiára számítottam. Amiben a gyors, de a játékot nem ismerő menekült focisztár lesz. Ehhez képest kaptam egy filmet, amin semmi kedvem nem volt nevetni. Mi több, még csak nem is sportfilm.

Ez egy mai dráma. Komolyan foglalkozik a menekült kérdéssel, és egy olyan ország szemszögében megmutatva, amit nem mondanám, hogy emlegetni szoktunk ennek kapcsán. Izraeli film - talán az lehet ismerős, hova akar Omari és a barátja eljutni, ha megjött a férfi öccse. Amit persze nem lehet biztosra venni, de nagyon reménykednek benne. A céljuk Németország, Izrael csak a tranzit.

Meg lehet nézni, mi az ő válságkezelésük. Egy kifejezetten alattomos megoldást választottak: nem küldik őket haza, de egy olyan országnak adják ki a menekülteket, ahol a hazatoloncolás a politika. Így aztán rejtőznek, próbálnak továbbmenni, és akad is pár ember, akik készek segíteni nekik.

Omari a rendőrök kezére kerül, már a kitoloncolásra szállítják el. A reptéren azonban összekeverik a frissen szerződtetett focistával, ő meg kihasználja a lehetőséget. Az erőnléti edzésen nincs is gond: a férfi kifejezetten gyors, a többiek lassúak mellette. Ráadásul figyelmes, kedves ember is, gyorsan beilleszkedik és talál barátokat a családban. A gond csak az, hogy focizni nem tud. Szerencséjére lesérül és a tulaj lánya rájön mindenre, mielőtt mindenki előtt tiszta lenne a helyzet. A nő pedig hajlandó segíteni neki.

Így aztán sportot minimálisan kapunk. Egyetlen meccs, abban is Omari éppen pályára lép és már mehet is orvoshoz, mert olyan ütközésbe állt bele. Helyette megy annak a drámája, hogy menni kell, de a testvérét nem akarja hátrahagyni. Meddig lehet hazudni, mit szólnának a többiek, ha ismernék a helyzetét. A barátjával is lesznek gondok: ő nagyon menni akar és olyan irányba terelné a másikat, ami annak nem tetszik. Egy ideig lebegteti is a történet, hogy ez mennyire valódi barátság, mennyire csak egymás kihasználása.

Ami még van benne: a csapattagoknak is megvan a maguk problémája, amiben Omari tud nekik segíteni. Akár morálban, akár szerencsetalizmánként, de a csapatkapitány házassági problémáit is ő oldja meg egy kis konyhapszichológiával. Semmi nagyra nem kell gondolni, emberséggel és odafigyeléssel lehet kezelni mindent. Az a szál még tetszett is, szívesebben néztem, mint annak drámáját, hogy menjenek-e a konténerbe vagy sem.

Ami nem kellett volna: a szerelmi szál. A férfi és a csapat kapitányának lánya között elindul valami, de realisták maradnak annyiban, hogy nem lesz Hamupipőke történet, nem lesz szerelem, ami mindent megold. Csak szimpátia, amiből akár más is lehetne, más helyzetben.

Ismert színész nincs benne, de más érdekessége van. Minden menekültet valódi menekült játszik a filmben. Ott van olyan, aki jól hozza a szétesett életet. Az, aki egyedül élte túl a mészárlást, amikor szinte PTSD tüneteket produkál? Talán az a leglátványosabb alakítás, a többiek a kedves és rendes kategóriába esnek. Még a tulaj is ebbe az irányba mozdul, és a csapat is ilyenné válik.

Nem látványfilm, dráma. Elég egyoldalú ábrázolással, de a helyszín miatt érdekes tudott lenni. Egyszer elment, de még egyszer már nem nézném meg.