Elérkezett az animációs Marvel-sorozat vége. Hát, sajnos, arra kell jutnom, hogy éppen a vége a gyenge része. De miért is gondolom így?
A kezdet a szokott forma. Idegen világok, amelyek egy ponton másként haladtak, és ez mindent megváltoztatott. Pl. volt egy olyan, amelyben egy új Bosszúálló lett az eredeti csapat tagja és a Tél katonája nem végzett Tony Stark szüleivel. Mert az orosz kommunizmus hőse zokon vette, hogy gagyi feladatokat kap, míg a katona akcióba megy. Vele tartott, és a kialakuló barátság sok mindent visszahozott Barnes-ból. Őt itt még nem lehetett kimenteni, de a társa kapott egy esélyt, hogy az Államokban folytassa és be is került a Bosszúállók csapatába.
Jellemző erre az évadra, hogy sokkal szélesebb körből meríti a szereplőit. Nem csak a mozifilmek, de a sorozatok alakjai is feltűnnek, akár főszerepet is kaphatnak. Az egyik kedvenc részem pont egy ilyen volt - amelyben Agatha színészcsillag lett a Stark-vagyon támogatásával és az Örökkévalók energiát kezdte el felhasználni. Forgattak is egy olyan táncos, zenés filmet, amiben táncpárbajtól kezdve mágikus erők felhasználásáig minden volt.
A gondok azzal kezdődtek, hogy a Figyelő elkezdett belenyúlni a történetekbe. Ha valami kezdett rosszul alakulni, csak egy kicsit kellett belenyúlni, hogy teljes vagy egyáltalán happy end legyen. Csak, ezt a többi Figyelő nagyon nem nézte jó szemmel és elkerülhetetlenné vált a harc. Még talán ezzel is kevesebb bajom lett volna, ha nem Carter Kapitány lesz annak a dimenziók közti szupercsapatnak a feje, akik majd igyekeznek megmenteni. A Figyelőnek ez a Peggy Carter az egyik kedvenc figurája. Nekem viszont nagyon nem.
A vége.. Azt meg hagyjuk is. Elvben zárás, de innen simán lehetne még folytatni a sorozatot. Pedig nincs tervben. Anélkül, hogy ne mesélném el a végét, pontosan nem tudom megfogalmazni, mi vele a baj. Maradjunk annyiban, hogy sokkal rózsaszínebb és boldogabb, mint ami szerintem illett volna bele.
Külcsínre teljesen olyan, mint az előző évadok. Képregényeket idéz, de az akciókat szépen összerakták. A kisebb mágia, vagy éppen a hagyományos harc jobban le is kötött, mint az olyan fénypárbajok, amit a végére hagytak.
Az üzenet Disney-mesét idéz, de gondolom ez a tulajdonosok miatt nem meglepetés. A szabad akarat, a jóság témakörét feszegeti kicsit. De annyira a sorok között, hogy akár teljesen meg is lehet feledkezni róla.
Pozitív, hogy még mindig elég sokan vállalták a sztárok közül, hogy a hangjukat adják az animációnak is. Ez sokat javított a közérzetemen, ahogy néztem a részeket.
Az egész sorozat jobban tetszik, mint csak az utolsó évad, Értékelem, hogy legalább hangban sokakat megidéztek - Loki az egyik dimenzióban éppen téli üdülő központot akar nyitni a jégóriások világában, de a vége és Carter Kapitány azért nekem lejjebb húzta.